199138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-dibenzo /a,d/ cikloheptének aza-származékai és az új származékot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

199138 ben a hisztaminnal indukált talpödémát csök­kentik, a következő módszerrel mérhetjük. 25—30 g-os hím CF, egereket szabályo­zott hőmérsékletű és nedvességű körülmé­nyek között tartunk 12 órás sötét/világos ciklusban. Az állatok tetszés szerint ehetnek és ihatnak. A kezelendő csoportba az egere­ket találomra választjuk ki. Az egereket a találmány szerinti vegyülettel vagy vivőanyag­gal való kezelés után 1 órával éterrel eny­hén elaltatjuk. Minden egér bal hátsó talpa szolgál kontrollként, és ebbe 25 pl izotóniás sóoldatot injektálunk. A jobb hátsó a kísér­leti talp, ebbe 13 pg hisztamin-dihidroklo­­ridot tartalmazó 25 pl sóoldatot fecskende­zünk. 30 perccel később az egereket lenyaka­­zással megöljük, és minden egér mindkét hátsó lábtőizületnél levágjuk. Minden talp tömegét lemérjük, és a vegyülettel és placé­­bóval kezelt csoport közötti különbséget a Student „t" teszttel értékeljük. Az ED50 ér­tékeket (azt a dózist, amely a hisztaminnal indukált ödéma 50%-ban gátolja) és a 95% - os biztonsági határokat a lineáris legkisebb dózisnégyzet-válasz módszerrel (Brownlee, K.A., „Statistical Theory and Methodology In Science and Engineering", 2. kiadás, J. Wiley and Sons, New York, 1965. 346—349. oldal) határozzuk meg. Mint fentebb emlí­tettük, a találmány szerinti új vegyületek po­tenciális antihisztamin szerek anélkül, hogy a szokásos CNS hatást mutatnák, amire az ál­mosság utal. így tehát a vegyületek antihisztamin ha­tását az A) részben és a CNS-re gyakorolt hatást a B), C) és D) részben leírt eljárások­kal vizsgáltuk. A) Tengerimalacok hisztamin-indukált elhul­lásának megelőzése A vegyületek azon tulajdonságát vizsgál­tuk, hogy mennyire képesek 250—300 g-os nőstény albino tengerimalacokat megvéde­ni 1,1 mg/kg hisztamin-dihidrokloridot tar­talmazó intravénás injekció okozta halál el­len; a dózis az LD99 megközelítőleg kétsze­rese. Az antagonistákát éheztetett állatok el­különített csoportjainak orálisan adtuk be 1 órával a hisztaminos kezelés előtt, és a ha­lál elleni védelmet a hisztamin adagolás után 30 percig követtük figyelemmel. Az ED50 ér­tékeket minden hatóanyagra probit analízis­sel határoztuk meg. B) Fizosztigmin okozta elhullás antagoni­­zálása A fizosztigmin indukált elhullást Collier és munkatársai által leírt technika (Br. J. Pharmac. 32, 295—310 /1968/) módosított változatával vizsgáltuk. A fizosztigmin-sza­­licilát (1,0 mg/kg s.c.) 100%-os elhullást 7 okoz, ha olyan egereknek adjuk be, amelye­ket 10-es csoportban 11X26X13 cm-es mű­anyag ketrecben tartunk. A vizsgálandó ve­­gyületeket orálisan adagoltuk a fizosztig­min előtt 30 perccel. A túlélőket a fizosztig­min beadása után 20 percig számoltuk. C) Ecetsavval kiváltott rángás antagonizá­­lása Lényegében Hendershot és Forsaith által leírt (J. Pharm. Exp. Ther. 125, 237—40) ecet­­sav-rángási tesztet alkalmaztuk azzal az el­téréssel, hogy fenil-kinon helyett inkább ecet­savat használtunk a rángás kiváltására. Az egerekbe 0,6%-os vizes ecetsavat injektáltunk 10 mg/kg mennyiségben, intraperitoneálisán, 15 perccel a vizsgálandó vegyület orális be­adása után. 3 perccel az ecetsavas kezelés után minden egyes állatnál 10 percen át szá­moltuk a rángásokat. A rángást hátgömbö­­lyítés, medenceforgatás és hátsó comb kinyúj­tás sorozatként definiáltuk. D) Az elektrokonvulzív sokk (ECS) antago­­nizálása Toman és munkatársai (J. Neurophisiol. 9, 231—239 /1946/) módszerének módosí­tott változatát használtuk az ECS vizsgála­tára. Egy órával a vizsgálandó vegyület vagy hordozóanyag orális beadása után az egerek­nek 13 mA-es, 50-es ciklusú a.c. elektrokon­vulzív sokkot adunk 2,0 mp-ig szaruhártya elektródokon keresztül. Ez a sokkintenzitás tónusos görcsöt okoz, ami a hordozóval ke­zelt egerek legalább 95%-ánál a hátsó comb kinyújtásában nyilvánul meg. A fenti hisztamin hatású vegyületek CNS aktivitásának mérésére szolgáló eljárások közül a fizosztigmin indukált elhullás teszt az, amely leginkább jelzi a nem-szedatív tu­lajdonságokat, mivel ez főképpen a központi antikolinerg potenciált jelzi, amely a szeda­­tív hatást erősíti. A fenti vizsgálatokban kapott eredmények az alábbi táblázatban láthatók. A vizsgált vegyületek [(XIV) általános kép-8 let] R2 R5 A Cl H B H H C Cl CH D H CH. E F H A jelen bejelentésben igényelt vegyüle­tek közül az E vegyület előnyös. Az A—D vegyületek ismertek, és az A-ról már tudják, hogy aránylag csekély a szedatív hatása (nem szedatív) (Id. a 85101486 számú európai sza­badalmi bejelentést). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom