199138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-dibenzo /a,d/ cikloheptének aza-származékai és az új származékot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
199138 ben a hisztaminnal indukált talpödémát csökkentik, a következő módszerrel mérhetjük. 25—30 g-os hím CF, egereket szabályozott hőmérsékletű és nedvességű körülmények között tartunk 12 órás sötét/világos ciklusban. Az állatok tetszés szerint ehetnek és ihatnak. A kezelendő csoportba az egereket találomra választjuk ki. Az egereket a találmány szerinti vegyülettel vagy vivőanyaggal való kezelés után 1 órával éterrel enyhén elaltatjuk. Minden egér bal hátsó talpa szolgál kontrollként, és ebbe 25 pl izotóniás sóoldatot injektálunk. A jobb hátsó a kísérleti talp, ebbe 13 pg hisztamin-dihidrokloridot tartalmazó 25 pl sóoldatot fecskendezünk. 30 perccel később az egereket lenyakazással megöljük, és minden egér mindkét hátsó lábtőizületnél levágjuk. Minden talp tömegét lemérjük, és a vegyülettel és placébóval kezelt csoport közötti különbséget a Student „t" teszttel értékeljük. Az ED50 értékeket (azt a dózist, amely a hisztaminnal indukált ödéma 50%-ban gátolja) és a 95% - os biztonsági határokat a lineáris legkisebb dózisnégyzet-válasz módszerrel (Brownlee, K.A., „Statistical Theory and Methodology In Science and Engineering", 2. kiadás, J. Wiley and Sons, New York, 1965. 346—349. oldal) határozzuk meg. Mint fentebb említettük, a találmány szerinti új vegyületek potenciális antihisztamin szerek anélkül, hogy a szokásos CNS hatást mutatnák, amire az álmosság utal. így tehát a vegyületek antihisztamin hatását az A) részben és a CNS-re gyakorolt hatást a B), C) és D) részben leírt eljárásokkal vizsgáltuk. A) Tengerimalacok hisztamin-indukált elhullásának megelőzése A vegyületek azon tulajdonságát vizsgáltuk, hogy mennyire képesek 250—300 g-os nőstény albino tengerimalacokat megvédeni 1,1 mg/kg hisztamin-dihidrokloridot tartalmazó intravénás injekció okozta halál ellen; a dózis az LD99 megközelítőleg kétszerese. Az antagonistákát éheztetett állatok elkülönített csoportjainak orálisan adtuk be 1 órával a hisztaminos kezelés előtt, és a halál elleni védelmet a hisztamin adagolás után 30 percig követtük figyelemmel. Az ED50 értékeket minden hatóanyagra probit analízissel határoztuk meg. B) Fizosztigmin okozta elhullás antagonizálása A fizosztigmin indukált elhullást Collier és munkatársai által leírt technika (Br. J. Pharmac. 32, 295—310 /1968/) módosított változatával vizsgáltuk. A fizosztigmin-szalicilát (1,0 mg/kg s.c.) 100%-os elhullást 7 okoz, ha olyan egereknek adjuk be, amelyeket 10-es csoportban 11X26X13 cm-es műanyag ketrecben tartunk. A vizsgálandó vegyületeket orálisan adagoltuk a fizosztigmin előtt 30 perccel. A túlélőket a fizosztigmin beadása után 20 percig számoltuk. C) Ecetsavval kiváltott rángás antagonizálása Lényegében Hendershot és Forsaith által leírt (J. Pharm. Exp. Ther. 125, 237—40) ecetsav-rángási tesztet alkalmaztuk azzal az eltéréssel, hogy fenil-kinon helyett inkább ecetsavat használtunk a rángás kiváltására. Az egerekbe 0,6%-os vizes ecetsavat injektáltunk 10 mg/kg mennyiségben, intraperitoneálisán, 15 perccel a vizsgálandó vegyület orális beadása után. 3 perccel az ecetsavas kezelés után minden egyes állatnál 10 percen át számoltuk a rángásokat. A rángást hátgömbölyítés, medenceforgatás és hátsó comb kinyújtás sorozatként definiáltuk. D) Az elektrokonvulzív sokk (ECS) antagonizálása Toman és munkatársai (J. Neurophisiol. 9, 231—239 /1946/) módszerének módosított változatát használtuk az ECS vizsgálatára. Egy órával a vizsgálandó vegyület vagy hordozóanyag orális beadása után az egereknek 13 mA-es, 50-es ciklusú a.c. elektrokonvulzív sokkot adunk 2,0 mp-ig szaruhártya elektródokon keresztül. Ez a sokkintenzitás tónusos görcsöt okoz, ami a hordozóval kezelt egerek legalább 95%-ánál a hátsó comb kinyújtásában nyilvánul meg. A fenti hisztamin hatású vegyületek CNS aktivitásának mérésére szolgáló eljárások közül a fizosztigmin indukált elhullás teszt az, amely leginkább jelzi a nem-szedatív tulajdonságokat, mivel ez főképpen a központi antikolinerg potenciált jelzi, amely a szedatív hatást erősíti. A fenti vizsgálatokban kapott eredmények az alábbi táblázatban láthatók. A vizsgált vegyületek [(XIV) általános kép-8 let] R2 R5 A Cl H B H H C Cl CH D H CH. E F H A jelen bejelentésben igényelt vegyületek közül az E vegyület előnyös. Az A—D vegyületek ismertek, és az A-ról már tudják, hogy aránylag csekély a szedatív hatása (nem szedatív) (Id. a 85101486 számú európai szabadalmi bejelentést). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 5
