199138. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro-dibenzo /a,d/ cikloheptének aza-származékai és az új származékot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

199138 oldószerben, így tetrahidrofuránban, dietil­­-éterben stb. végezhető. Az (V) általános képletű amidot (VI) általános képletíí ciano-vegyöletté alkalmas dehidratálószerrel, így foszfor-oxi-kloriddal, tionil-kloriddal, foszfor-pentoxiddal, toluol­­-szulfokloriddal piridinben, oxalil-kloriddal piridinben stb. alakíthatjuk. Ezt a reakciót közömbös társoldószer, például xilol jelen­létében vagy távollétében végezhetjük. A de­­hidratálószerből, például foszfor-oxi-klorid­­ból ekvivalens, vagy nagyobb mennyisége­ket, kb. 2 és kb. 15 ekvivalens közötti meny­­nyiséget alkalmazunk. Sokféle hőmérséklet és idő megfelelhet a reakció végzéséhez, de általában melegítéssel gyorsítjuk, előnyö­sen forrás körüli hőmérsékleten dolgozunk. A (VI) általános képletü vegyületeket (VII) általános képletű Grignard vegyüle­­tekkel reagáltatjuk, amelyeket a megfelelő l-(N-védett)-4-halogén-piperidinből állítunk elő. Bármely N-védőcsoport megfelel, ame­lyet az irodalomban a piperidinil-nitrogén megvédésére a (VI) általános képletű Grig­nard reagens képződése során alkalmaznak. Az R5’-vel jelölt védőcsoport bármely olyan csoport lehet, amely nem zavarja nemkívá­natos mellékreakciókkal a megfelelő 4-halo­­gén-piperidinből a (VII) általános képletű Grignard reagens képződését. Megfelelő vé­dőcsoport például az alkilcsoport (például metilcsoport), arilcsoport (például fenil- vagy helyettesített fenilcsoport), alkoxi-alkil-cso­­port (például metoxi-metilcsoport) benzil­­-oxi-alkil-csoport (például benzil-oxi-metil­­-csoport), helyettesített benzil-oxi-alkil-cso­­port [például di/p-metoxi-fenil/-metil-cso­­port], trifenil-metil-csoport, tetrahidropiranil­­csoport, difenil-piranil-csoport, difenil-foszfi­­nil-csoport, benzolszulfenilcsoport stb. Az N­­-védőcsoportot később hagyományos módon eltávolíthatjuk. A (VI) és (VII) általános képletű vegyü­­ietet általában közömbös oldószerben, így éterben, toluolban vagy tetrahidrofuránban reagáltatjuk. A reakciót a Grignard reakció esetében általában alkalmazott körülmények között, például kb. 0°C és kb. 75°C közöt­ti hőmérsékleten valósítjuk meg. A kapott köz­benső terméket például vizes savval, így vi­zes sósavval hidrolizáljuk, és így a (II) ál­talános képletű ketont kapjuk. A találmány szerinti eljárást, azaz a (II) általános képletű vegyület intramolekuláris kondenzációját a (II) általános képletű ve­gyület — 12-es vagy annál kisebb, —13-as vagy —14-es Hammett savasságú szuper­­savval való kezelésével végezzük. A savas­ság ezen mértékét Hammett, Louis P. és Dey­­rup Alden J. (Journal of the American Che­mical Society, 54, /1932/ 2741. oldal) ha­tározta meg. Erre a célra alkalmas szuper­savak például a hidrogén-fluorid/bór-trifluo­­rid rendszer, a trifluor-metánszulfonsav, a trifluor-metánszulfonsav/bór-trifluorid rend­3 szer, a fluor-szulfonsav, stb. A reakciót meg­felelő közömbös társoldószer, például diklór­­-metán jelenlétében vagy távollétében is vég­rehajthatjuk. A hőmérséklet és az idő az al­kalmazott savtól függően változik. Például hidrogén-fluorid/bór-trifluorid szupersav­­rendszer esetén a hőmérsékletet szabályoz­ni kell, hogy a mellékreakciókat, így példá­ul a hidrogén-fluoridnak a gyűrű kettőskö­tésére való addícióját a minimumra csökkent­jük. Ezért a hőmérséklet általában kb. +5°C és —50°C, előnyösen kb. —30°C és —35°C között változik. Trifluor-metánszulfonsav szu­persavval a reakciót melegítés közben, pél­dául 25°C és 150°C között végezhetjük, és alacsonyabb hőmérsékleten is, de akkor a reakció végbemenetele hosszabb időt vesz igénybe. A szupersavat általában feleslegben, elő­nyösen kb. 1,5 és kb. 30 ekvivalens közötti mennyiségben alkalmazzuk. Például a hid­­rogén-fluorid/bór-trifluorid szupersavrend­­szert olyan mennyiségben adjuk az elegy­­hez, hogy a hidrogén-fluorid és a (II) álta­lános képletű vegyület térfogat/tömeg ará­nya kb. 30 és kb. 1,5, előnyösebben 2,5 és 1,5 kö­zötti legyen. Ilyen rendszerben a bór-trifluo­­rid és (II) általános képletű vegyület tömeg/ /tömeg aránya előnyösen kb. 15. és kb. 0,75, előnyösebben kb. 1 és 0,75 közötti. Az R5-veI jelölt N-védőcsoportot hidro­génatommá vagy -COOR7 általános képle­tű csoporttá alakíthatjuk a gyűrűzárás előtt vagy után, bármely hagyományos módszer­rel. Például egy R5’ metoxi-metil-csoportot bór-trifluorid-éteráttal való kezeléssel vagy ecetsavanhidriddel és lítium-bromiddal ala­kíthatunk hidrogénatommá, míg az R5’ ben­­zil-oxi-metil-csoportot katalitikus hidrogéne­­zést követő bázisos hidrolízissel cserélhet­jük hidrogénatomra. Egy olyan kapott ve­­gyületet, amelyben R5 hidrogénatom, egy ZCOOR7 általános képletü vegyülettel — a képletben Z klór-, bróm- vagy jódatom — alakíthatunk R5 helyén -COOR7 általános képletű csoportot tartalmazó vegyületté. To­vábbá, ha az R5 alkilcsoport, az ilyen vegyü­­letet a ZCOOR7 általános képletű vegyület­tel reagáltatva közvetlenül olyan vegyület­té alakíthatjuk, amelyben R5—COOR7 álta­lános képletü csoport. Az utóbbi két eljárás­ra a 4 282 233 számú amerikai egyesült ál­lamokbeli szabadalmi leírásban találunk pél­dákat. Ettől eltérő módon, az olyan (I) általá­nos képletű vegyületeket, amelyekben R5 hid­rogénatom, az R5 helyén alkil-, előnyösen metilcsoportot tartalmazó vegyületek dezal­­kilezésével, például bróm-ciánnal reagáltat­va és az N-ciano-vegyületet például vizes savval hidrolizálva állíthatjuk elő. Az (I) általános képletű vegyületek gyó­­gyászatilag elfogadható savakkal, így só­savval, metánszulfonsavval, kénsavval, ecet­savval, maleinsavval, fumársavval, foszfor­savval és hasonlókkal sókat képeznek. A só-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 05

Next

/
Oldalképek
Tartalom