199126. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált benzimidazol származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

199126 zalékos feleslegbe^ alkalmazzuk. Ha az -S- csoportot -S02- csoporttá kívánjuk oxidálni, akkor az oxidálószert nagyobb feleslegben és/vagy magasabb hőmérsékleten alkalmaz­zuk. A találmány szerint előállítható vegyü­­letekre példaként az alábbiakat soroljuk fel. A fenti táblázatban alkalmazott rövidíté­sek a következők: Me: metil Et: etil Ph: fenil All: allil cPent: ciklopentil Az (1) általános képletű új vegyületek és sóik értékes farmakológiai sajátságokat mutatnak: jelentős mértékben gátolják a gyo­­morsavelválasztást, és ezen túlmenően kitűnő védőhatást fejtenek ki a gyomor- és bélrend­szerben. Ebben az összefüggésben a gyomor- és bélrendszer védelmén olyan gyomor- és bél­­rendszeri megbetegedések — különösen gyo­mor- és bélrendszeri gyulladásos megbete­gedések és károsodások [például gyomor- és nyombélfekély, gyomornyálkahártyagyul­ladás (gastritis), hiperacid vagy gyógyszer­­-okozta gyomornyálkahártya-ingerlés] — megelőzését és kezelését értjük, amelyeket például mikroorganizmusok, baktériumok toxinjai, gyógyszerek (például gyulladáscsök­kentő és reumaelleni gyógyszerek), vegysze­rek (például etanol), gyomorsav és sztressz­­helyzetek idézhetnek elő. Kiváló hatástani sajátságaik alapján az (I) általános képletű vegyületek és fiziológiai (farmakológiai) szempontból elfogadható sóik kitűnően alkalmazhatók az ember- és állatgyógyászatban, különösen a gyomor- és bélrendszer megbetegedéseinek keze­lésére és megelőzésére, valamint olyan kór­formák kezelésére és megelőzésére, amelyek oka a túlságosan erős gyomorsavelválasz­­tás. A találmány körébe tartozik az (1) álta­lános képletű, találmány szerint előállítható vegyületeknek a fentebb megnevezett beteg­ségek kezelésére és megelőzésére való alkal­mazása is. A találmány körébe tartozik továbbá a találmány szerint előállítható vegyületek al­kalmazása olyan gyógyszerkészítmények elő­állítására, amelyek a fentebb megnevezett betegségek kezelésére és megelőzésére hasz­nálhatók. A találmány tárgyát képezi továbbá azok­nak a gyógyszerkészítményeknek az előál­lítására szolgáló eljárás is, amelyek egy vagy több (I) általános képletű vegyületet és/vagy azok fiziológiai szempontból elfogadható sóit tartalmazzák. Ezeket a gyógyszerkészítményeket önma­gában ismert, a szakember számára magától értetődő eljárással állítjuk elő. Gyógyszer­ként való felhasználás céljára a találmány 5 szerint előállítható, farmakológiai szempont­ból hatásos anyagokat (hatóanyagokat) elő­nyösen alkalmas, a gyógyszerkészítésben szo­kásos segédanyagokkal összekeverve tablettá­vá, drazsévá, kapszulává, végbélkúppá, emul­zióvá, szuszpenzióvá vagy oldattá alakítjuk. E készítményekben a hatóanyagtartalom elő­nyösen 0,1% és 96% között van. A szakember számára szaktudása-alapján ismertek a kívánt gyógyszerforma kialakítá­sához szükséges segédanyagok. Oldószere­ken, gél képzőszereken, végbélkúp-alapanya­gokon, tablettázó segédanyagokon és más hordozóanyagokon kívül például antioxidán­­sokat, dis-pergáló-, emulgeálószereket, íz­­javító anyagokat, habgátlószereket, konzer­váló és oldásközvetítő,valamint festékanyago­kat alkalmazhatunk. A hatóanyagokat orálisan vagy parente­­rálisan alkalmazhatjuk; előnyös az orális adagolás. Az embergyógyászatban általában elő­nyösnek bizonyult orális alkalmazás esetén a hatóanyagnak körülbelül 0,01 mg/testtö­­meg-kg-tól (az alábbiakban röviden: mg/kg) körülbelül 20 mg/kg-ig terjedő napi mennyi­ségben való adagolása, adott esetben több, előnyösen 1—4 részadagra elosztva a kívánt eredmény elérése céljából. Parenterális ada­golás során hasonló, illetve — különösen int­ravénás adagolás esetében — általában ki­sebb dózisokat alkalmazhatunk. A jártas szak­ember a hatóanyagok optimális mennyiségét és adagolási formáját könnyen meghatároz­hatja. Ha a találmány szerint előállítható ve­­gyületeket és/vagy sóikat a fentebb megne­vezett betegségek kezelésére alkalmazzuk, akkor a gyógyszerkészítmények egyéb gyógy­szercsoportokhoz tartozó, egy vagy több, far­makológiai szempontból hatásos komponenst is tartalmazhatnak. Ilyen egyéb hatóanyagok például: a savmegkötők, így az alumínium­­-hidroxid és a magnézium-aluminát; a trank­­villánsok, így a benzodiazepinek, például a diazepám; a görcsoldók, így a bietamiverin, kamilofin; az antikolinerg szerek, például az oxifenciklimin és a fenkarbamid; a helyiérzés­­telenítők, így a tetrakain vagy a prokain; és adott esetben egyes enzimek, vitaminok vagy amihosavak. Orális adagolási forma kialakítása .célja* ból a hatóanyagokat a gyógyszerkészítésben szokásos segéd- és adalékanyagokkal — így hordozó-, stabilizálószerekkel vagy közömbös hígítószerekkel — összekeverjük, és a szoká­sos gyógyszerformákká, például tablettává, drazsévá, kapszulává, vizes, alkoholos szusz­penzióvá, valamint vizes, alkoholos vagy ola­jos oldattá alakítjuk. Közömbös hordozószer­ként például gumiarábikumot, magnéziát, magnézium-karbonátot, kálium-foszfátot, tej­cukrot, glukózt vagy keményítőt, különösen kukoricakeményítőt használhatunk. A for­­mulázás során száraz vagy nedves granu­lálási alkalmazhatunk. Olajos hordozószer-6 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom