199123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás többszörösen helyettesített piridin-1-oxidok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

199123 nősen víz alkalmasak, alkalikus reagensek, előnyösen alkálifém-hidroxidok, mint nátri­um- vagy kálium-hidroxid hozzáadásával. A reakciót 20°C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. Az (I) általános képletéi karbonsavaknak a megfelelő amidokká történő a.minolízjsét cél­szerűen valamely, a reakcióban résztvevő anya­gokkal szemben inert oldószerben, előnyö­sen valamely alkoholban, mint metanolban, etanolban vagy izopropanolban ' folytatjuk le; célszerűen megnövelt nyomáson és ma­gasabb, 100°C és 200°C közötti hőmérsékle­ten dolgozunk. Az (I) általános képletű kar­bonsavésztereknek a megfelelő szabad kar­bonsavakká történő hidrolízise is savas vagy alkalikus közegben történhet. Előnyösen al­kalikus hidrolízist alkalmazunk, célszerűen oldószerben, mint vízben, valamely éterben, ketonban vagy rövidszénláncú alkoholban, előnyösen etilén-glikolban dolgozva.‘Alkali­kus reagensként előnyösen valamely alkáli­­fém-hidroxidot vagy -karbonátot, különösen nátrium- vagy kálium-hidroxidot használunk; adott esetben a szobahőmérsékletnél maga­sabb hőmérséklet alkalmazásával. A találmány szerinti eljárással előállít­ható (!) általános képletű piridin-l-oxidok és gyógyászati szempontból elfogadható só­ik előnyös farmakológiai tulajdonságaik alap­ján gyógyszerként alkalmazhatók, különö­sen a vaszkuláris és degeneratív jellegű agyi megbetegedések gyógykezelésére vagy meg­előzésére; ezek a hatóanyagok vagy önma­gukban, például mikrokapszulák alakjában, vagy alkalmas vivőanyagokkal és/vagy se­gédanyagokkal kevert alakban, esetleg több­féle (I). általános képletű vegyület keveré­ke alakjában alkalmazhatók a gyógyszerké­szítményekben. A találmány körébe tartozik tehát a lega­lább egyfajta (I) általános képletű vegyü­­letet, adott esetben gyógyászati szempontból elfogadható só alakjában hatóanyagként tar­talmazó gyógyszerkészítmények előállítása is. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítmények általában orális vagy parenterális úton kerülhetnek beadásra, el­vileg lehetséges azonban, e szerek rektális vagy perkután alkalmazása is. A gyógyszer­­készítmények szilárd vagy folyékony gale­­nikus készítményként, például granulátum, por, tabletta, drazsé, kapszula, mikrokapszu­­la, végbélkúp, szirup, emulzió, szuszpenzió, aeroszol, cseppenként vagy injektálható, am­pullába töltött készítményként alkalmazható oldat alakjában készíthető el; előállíthatok továbbá különleges gyógyszer-alakok, mint szárazampullák, nyújtott hatóanyag-leadásra alkalmas készítmények is. A gyógyszerké­szítmények előállításához általában segéd­anyagokat, mint vivőanyagokat, kötőanyago­kat, bevonószereket, a szilárd készítmények szétesését elősegítő adalékokat, duzzasztó­szereket, simító- vagy kenőanyagokat, ízja­7 vító vagy édesítő adalékokat, pufferanyago­­kat, oxidációgátló vagy oldásközvetítő sze­reket alkalmazhatunk. A leggyakrabban fel­­használásra kerülő segédanyagok példáiként a magnézium-karbonát, titán-dioxid, tejcu­kor, mannit és egyéb cukrok, talkum, tejfe­hérje, zselatin, keményítő, vitaminok, cellu­lóz és származékai, állati vagy növényi ola­jok, polietilén-glikolok, valamint oldószerek, mint steril víz, alkoholok, glicerin és más több­­értékű alkoholok említhetők. A gyógyszerkészítményeket célszerűen adagolási egységekben állítjuk elő, amikor is egy ilyen egység aktív alkotórészként a találmány szerinti (I) általános képletű ve­­gyületnek vagy gyógyászati szempontból el­fogadható sójának meghatározott adagját tartalmazza. Szilárd adagolási egységek, mint tabletták, kapszulák és végbélkúpok esetén ez az adag általában legfeljebb 1000 mg, elő­nyösen azonban 100—300 mg, ampullázott injekciós oldatok esetében ájtalában legfel­jebb 200 mg, előnyösen 20—100 mg lehet. Felnőtt személyek gyógykezelésére a ha­tóanyag napi adagja — az alkalmazott (I) általános képletű vegyület hatásosságától is függően — orális beadás esetén 100— 2000 mg, előnyösen 300—900 mg, intravé­nás beadás esetén pedig 5—500 mg, előnyö­sen 20—200 mg lehet. Adott körülmények között azonban az említetteknél nagyobb vagy kisebb napi adagok is alkalmazhatók lehet­nek. A napi adag beadható egy megfelelő ada­golási egység alakjában egyszerre is, történ­het azonban a beadás több kisebb hatóanyag­tartalmú adagolási egységnek a nap folya­mán, megfelelő időközökben történő beadá­sa útján is. A találmány szerinti (I) általános kép­letű piridin-l-oxidok és gyógyászati szempont­ból elfogadható sóik az említett galenikus gyógyszerkészítmények előállítása során más­fajta, ilyen célra alkalmas hatóanyagokkal, például antihipertenzív, béta-receptor- vagy kalcium-blokkoló szerekkel, angina-ellenes és pozitív inotrop hatású szerekkel, diuretiku­­mokkal, nyugtató, antidepresszív, antihiper­­lipidémiás vagy antitrombotikus, valamint va­­zoterapeutikus szerekkel is kombinálhatok. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik; a példákban az előállított.vegyü­­letek szerkezetét, illetőleg összetételét elem­­-analjzis, valamint infravörös és 'H-NMR­­-spektrum alapján igazoljuk. 1. péjda 3-Ciano-2,6-dimetil-4-(4-tiomorfolinil)-piri­­din-1-oxid-hidroklorid a) 50 g (0,3 mól) 3-ciano-4-klór-2,6-di­­metil-piridint 1 liter diklór-metánban oldunk, az oldathoz szobahőmérsékleten, részletek­­ban 130 g (0,6 mól) 80%-os m-klór-peroxi­­-benzoesavat adunk, az elegyet éjjelen át to­vább keverjük, majd a kivált m-klór-benzoe­­savat kiszűrjük. A szűrlethez vizet adunk, 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom