199115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-szulfo-2-azetidinon-származékok előállítására
199115 tot, taikumot, polietilén-glikolt vagy szilíciumdioxidot, dezintegrátort, például burgonyakeményítőt vagy nedvesítőszert, például nátrium-lauril-szulfátot. A tablettákat ismert módon vonhatjuk be. Az orális folyadékkészítmények lehetnek vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixirek vagy vízben vagy megfelelő oldószerben a felhasználáskor feloldásra kerülő liofilizátumok. A folyékony készítmények tartalmazhatnak szuszpendálószert — például szorbit-szirupot, metil-cellulózt, glükóz/cukor-szirupot, zselatint, hidroxi-etil-cellulózt, karboxi-metil-cellulózt vagy alumínium-sztearát-gélt, hidrogénezett ehető olajat, például mandulaolajat vagy kókuszdióolajat, olajos észtereket, propilén-glikolt vagy etil-alkoholt vagy konzerválószert, például metil- vagy propil-p-hidroxi-benzoátot vagy szorbinsavat. A klipok a szokásos kúpalapanyagokat, például kakaóvajat vagy egyéb glicerideket tartalmazhatnak. Az injektálható készítményeket konzerválószer adagolásával ampullákba vagy más megfelelő módon szerelhetjük ki. Ezek a készítmények lehetnek szuszpenziók, oldatok vagy emulziók, amelyeket olajos vagy vizes hordozóanyaggal készíthetünk, és tartalmazhatnak megfelelő adjuváns(oka)t, így szuszpendálószert, stabilizátort és/vagy diszpergálószert. A hatóanyag lehet poralakú is, amely használat előtt megfelelő oldószerrel, így sterilizált pirogénmentes vízzel oldattá alakítható. A hatóanyag olyan készítményekké is formulázható, amelyek az orr vagy a torok nyálkahártyáján vagy a légcsőszöveteken keresztül abszorbeálhatok. Ilyen készítmények például a porok, a folyékony spray-ek, az inhalálószerek, a tabletták és toroköblögetők. A szemészetben és a fülészetben történő alkalmazás során a hatóanyag folyékony vagy félszilárd kapszulák vagy cseppek formájában alkalmazható. A hatóanyag hidrofób vagy hidrofil hordozókkal kenőcsökké, krémekké, oldatokká vagy porokká formulázható, amelyek külsőleg kerülnek alkalmazásra. Az említett készítmények a hordozóanyagon kívül egyéb komponenseket is, például stabilizátorokat, kötőanyagokat, antioxidánsokat, konzerválószereket, síkositóanyagokat, szuszpendálószereket, Teológiai módosító anyagokat vagy ízesítő anyagokat is tartalmazhatnak. Ezen túlmenően a készítménybe bevihető(k) egyéb hatóanyag(ok) is, hogy szélesebb antimikróbás spektrumot kapjunk. Ha a találmány szerinti hatóanyagokat háziállatoknál alkalmazzuk, emlőkben alkalmazható készítményeket állítunk elő, amelyek a hatóanyagot időben késleltetetten adják le. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — alkalmazhatjuk emlősöknél a mikrobás fertőzések kezelésére. A készítmények alkalmazhatók így például légzőszervi fertőzések, a húgyvezeték fertőzéseinek, a gennyes fertőzéseknek, az epevezeték 3 fertőzéseinek, a gyomor-bél-rendszer fertőzéseinek, a nőgyógyászati fertőzések kezelésére. A hatóanyag napi mennyisége függ a kezelt beteg állapotától, súlyától, az adagolás módjától. A napi adag általában 15—600 mg hatóanyag/kg testsúly egyszeri vagy többszöri adagban. Felnőttek esetén 10—200 mg hatóanyag/kg testsúly napi mennyiség elegendő, ezt a mennyiséget naponta 2—4 adagban, mintegy 2,5—100 mg hatóanyag/kg testsúly mennyiségben adagoljuk például parenterális injekcióban. Az (I) általános képletű vegyületet — a képletben r. és n jelentése a már megadott — tartalmazó készítményt például különböző szilárd vagy folyékony orálisan adagolható formában alkalmazzuk. A folyékony vagy szilárd kompozíció 0,5—99% hatóanyagot tartalmaz. A hatóanyag mennyisége előnyösen mintegy 10—60%. A készítmény általában 15—1500 mg hatóanyagot tartalmaz adagonként, az adagolási egység hatóanyagtartalma előnyösen 250—1000 mg. A találmány szerinti (I) általános kép letű vegyületek — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — és sóik az említette ken kívül egyéb p-laktám antibiotikummal együtt is alkalmazhatók, mivel a vegyületek ß-laktamäz gátló hatásúak is. Az együtt ai kalmazható ß-laktam antibiotikumok példán, a penicillin antibiotikumok, így a benzil-pem cillin, a ferioxi-metil-penicillin, a karbenici! lin, az ampicillin, az amoxicillin és a szilibe nicillin, és a cefalosporin antibiotikumok. ig\ a cefaloridin, a cefalotidin, a cefalozm, a cefalexin, a cefoxitin, a cefacetril, a ceíamandol, a cefszulodin, a cefotiam, a cefotaxiin, a cefapirin, a ceftizoxim, a cefradin és a cefaloglicin. Ha a kapott (1) általános képletű vegyület — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — védőcsoportot tartalmaz, a védőcsoportot szükség esetén eltávolítjuk. A védócsoportot ismert módon, például savval, bázissal vagy hidrazinnal, redukcióval, imino-halogénezőszerrel, imino-észterezőszerrel, majd ezt követő hidrolízissel távolíthatjuk el. A megfelelő módszer kiválasztása a védőcsoporttól függ. Ha a védőcsoportot savval távol ltjuk el, a sav például szervetlen sav, például sósav, kénsav vagy foszforsav, vagy szerves sav, például hangyasav, ecetsav, trifluor-ecetsav, propionsav, benzolszulfonsav, vagy p-toluolszulfonsav, vagy savas ioncserélő gyanta lehet, amelyeknek kiválasztása a védőcsoporttól és egyéb körülményektől függ. Ha a védőcsoportot bázissal távolttjuk el, bázisként szervetlen bázisokat, például alkálifém-hidroxidoka't, így nátrium- vagy kálium-hidroxidot, alkáliföldfém-hidroxidot, így kálcium- vagy magnézium-hidroxidot, alkálifém-karbonátot vagy alkáliföldfém-karbonátot, vagy szerves bázisokat, például fém-alkoxidokat, szerves aminokat, kvaterner ammóniumsókat, valamint bázisos ioncserélő gyantákat alkalmaz-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
