199115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 1-szulfo-2-azetidinon-származékok előállítására

199115 tot, taikumot, polietilén-glikolt vagy szilícium­­dioxidot, dezintegrátort, például burgonyake­ményítőt vagy nedvesítőszert, például nátri­­um-lauril-szulfátot. A tablettákat ismert mó­don vonhatjuk be. Az orális folyadékkészít­mények lehetnek vizes vagy olajos szuszpen­ziók, oldatok, emulziók, szirupok vagy elixi­­rek vagy vízben vagy megfelelő oldószerben a felhasználáskor feloldásra kerülő liofilizá­­tumok. A folyékony készítmények tartalmaz­hatnak szuszpendálószert — például szorbit­­-szirupot, metil-cellulózt, glükóz/cukor-sziru­­pot, zselatint, hidroxi-etil-cellulózt, karboxi­­-metil-cellulózt vagy alumínium-sztearát-gélt, hidrogénezett ehető olajat, például mandula­olajat vagy kókuszdióolajat, olajos észtereket, propilén-glikolt vagy etil-alkoholt vagy kon­zerválószert, például metil- vagy propil-p-hid­­roxi-benzoátot vagy szorbinsavat. A klipok a szokásos kúpalapanyagokat, például kakaó­vajat vagy egyéb glicerideket tartalmazhat­nak. Az injektálható készítményeket konzer­válószer adagolásával ampullákba vagy más megfelelő módon szerelhetjük ki. Ezek a ké­szítmények lehetnek szuszpenziók, oldatok vagy emulziók, amelyeket olajos vagy vizes hordozóanyaggal készíthetünk, és tartalmaz­hatnak megfelelő adjuváns(oka)t, így szusz­pendálószert, stabilizátort és/vagy diszper­­gálószert. A hatóanyag lehet poralakú is, amely használat előtt megfelelő oldószerrel, így sterilizált pirogénmentes vízzel oldattá alakítható. A hatóanyag olyan készítményekké is for­­mulázható, amelyek az orr vagy a torok nyál­kahártyáján vagy a légcsőszöveteken keresz­tül abszorbeálhatok. Ilyen készítmények pél­dául a porok, a folyékony spray-ek, az inha­­lálószerek, a tabletták és toroköblögetők. A sze­mészetben és a fülészetben történő alkalma­zás során a hatóanyag folyékony vagy fél­szilárd kapszulák vagy cseppek formájában alkalmazható. A hatóanyag hidrofób vagy hidrofil hordozókkal kenőcsökké, krémekké, oldatokká vagy porokká formulázható, ame­lyek külsőleg kerülnek alkalmazásra. Az említett készítmények a hordozóanya­gon kívül egyéb komponenseket is, például stabilizátorokat, kötőanyagokat, antioxidán­­sokat, konzerválószereket, síkositóanyagokat, szuszpendálószereket, Teológiai módosító anya­gokat vagy ízesítő anyagokat is tartalmaz­hatnak. Ezen túlmenően a készítménybe be­­vihető(k) egyéb hatóanyag(ok) is, hogy szé­lesebb antimikróbás spektrumot kapjunk. Ha a találmány szerinti hatóanyagokat háziállatoknál alkalmazzuk, emlőkben alkal­mazható készítményeket állítunk elő, amelyek a hatóanyagot időben késleltetetten adják le. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — alkalmazhatjuk emlősök­nél a mikrobás fertőzések kezelésére. A ké­szítmények alkalmazhatók így például lég­zőszervi fertőzések, a húgyvezeték fertőzései­nek, a gennyes fertőzéseknek, az epevezeték 3 fertőzéseinek, a gyomor-bél-rendszer fertőzé­seinek, a nőgyógyászati fertőzések kezelésé­re. A hatóanyag napi mennyisége függ a ke­zelt beteg állapotától, súlyától, az adagolás módjától. A napi adag általában 15—600 mg hatóanyag/kg testsúly egyszeri vagy több­szöri adagban. Felnőttek esetén 10—200 mg hatóanyag/kg testsúly napi mennyiség ele­gendő, ezt a mennyiséget naponta 2—4 adag­ban, mintegy 2,5—100 mg hatóanyag/kg test­súly mennyiségben adagoljuk például paren­­terális injekcióban. Az (I) általános képletű vegyületet — a képletben r. és n jelentése a már megadott — tartalmazó készítményt például különböző szi­lárd vagy folyékony orálisan adagolható for­mában alkalmazzuk. A folyékony vagy szi­lárd kompozíció 0,5—99% hatóanyagot tar­talmaz. A hatóanyag mennyisége előnyösen mintegy 10—60%. A készítmény általában 15—1500 mg hatóanyagot tartalmaz adagon­ként, az adagolási egység hatóanyagtartal­ma előnyösen 250—1000 mg. A találmány szerinti (I) általános kép letű vegyületek — a képletben R1 és n jelen­tése a már megadott — és sóik az említette ken kívül egyéb p-laktám antibiotikummal együtt is alkalmazhatók, mivel a vegyületek ß-laktamäz gátló hatásúak is. Az együtt ai kalmazható ß-laktam antibiotikumok példán, a penicillin antibiotikumok, így a benzil-pem cillin, a ferioxi-metil-penicillin, a karbenici! lin, az ampicillin, az amoxicillin és a szilibe nicillin, és a cefalosporin antibiotikumok. ig\ a cefaloridin, a cefalotidin, a cefalozm, a cefa­­lexin, a cefoxitin, a cefacetril, a ceíamandol, a cefszulodin, a cefotiam, a cefotaxiin, a cefa­­pirin, a ceftizoxim, a cefradin és a cefaloglicin. Ha a kapott (1) általános képletű vegyü­­let — a képletben R1 és n jelentése a már megadott — védőcsoportot tartalmaz, a védőcsoportot szük­ség esetén eltávolítjuk. A védócsoportot is­mert módon, például savval, bázissal vagy hidrazinnal, redukcióval, imino-halogénező­­szerrel, imino-észterezőszerrel, majd ezt köve­tő hidrolízissel távolíthatjuk el. A megfelelő módszer kiválasztása a védőcsoporttól függ. Ha a védőcsoportot savval távol ltjuk el, a sav például szervetlen sav, például sósav, kénsav vagy foszforsav, vagy szerves sav, például hangyasav, ecetsav, trifluor-ecetsav, propionsav, benzolszulfonsav, vagy p-toluol­­szulfonsav, vagy savas ioncserélő gyanta le­het, amelyeknek kiválasztása a védőcsoport­tól és egyéb körülményektől függ. Ha a védő­csoportot bázissal távolttjuk el, bázisként szer­vetlen bázisokat, például alkálifém-hidroxido­­ka't, így nátrium- vagy kálium-hidroxidot, al­­káliföldfém-hidroxidot, így kálcium- vagy magnézium-hidroxidot, alkálifém-karbonátot vagy alkáliföldfém-karbonátot, vagy szerves bázisokat, például fém-alkoxidokat, szerves aminokat, kvaterner ammóniumsókat, vala­mint bázisos ioncserélő gyantákat alkalmaz-4 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom