199107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-aminosavak és alfa-aminosav-amidok előállítására katalitikus hidrolízissel heterogén fázisban

199107 A táblázat adatainak vizsgálatából kitű­nik, hogy az a-aminosav-nitril a-aminosav­­-amiddá való átalakulása növekszik: — az egységnyi polimertömegre jutó ka­talitikus karbonilcsoportok számának növe­kedésével, — hidroxilion-koncentráció reaktoron belü­li növekedésével, — a reaktor hőmérsékletének emelkedé­sével, és — az a-aminosav-nitril-tartózkodási idejé­nek és a katalizátorral való kontaktidejének növekedésével; — egy adott reaktortípus és egy adott a-aminosav-nitril-koncentráció ese­tén az átalakulási fok exponenciálisan függ a tartózkodási időtől. A kísérletek során különösen az tűnt fel, hogy az oldhatatlan, karbonilcsoportokat tar­talmazó polimer ellátja katalitikus funkció­ját, bármekkora is a bevitt karbonilekviva­­lensek száma. A találmány értelmében az a-aminosav-nitril oldatát előnyösen olyan fel­tételek mellett hozzuk érintkezésbe az old­hatatlan, karbonilcsoportokat tartalmazó poli­merrel, hogy a kiindulási a-aminosav-nitril 1 móljára 0,1—50 ekvivalens karbonilvegyü­­let jusson. A gyakorlatban kivihetőnek találtuk azt is, hogy a reakcióközegbe 10 g-tól 2000 g-ig terjedő mennyiségű gyantát vigyünk be a ki­indulási a-aminosav-nitril 1 móljára számít­va; például ha az eljárást szakaszosan vé­gezzük, karbonilkatalizátornak a reakciórend­szerbe történő visszajuttatása révén. Ezenkívül megállapítottuk, hogy a kar­bonilcsoportokat tartalmazó polimergyanta az oldalláncok karbonilcsoportjain kívül célsze­rűen még más hidrofil funkciós csoportokat, igy például kvaterner ammonium-, primér, szekunder vagy tercier aminocsoportokat vagy karboxilcsoportokat is tartalmazhat. Végül megállapítottuk, hogy a reakció­közeg hőmérsékletének lényegében mintegy 5°C és mintegy 80°C között kell lennie. A találmány szerinti eljárást például a következőképpen végezhetjük. A ketocsoporto­­kat tartalmazó gyantát, amelynek maradék karboxilcsoportjai savformában vannak, elő­ször célszerű kondicionálni. Ezt például úgy végezhetjük, hogy 0,1 N nátrium-hidroxid­­-oldatban néhány órán keresztül rázatjuk a gyantaszuszpenziót, az oszlop katalizátorral való megtöltése előtt. A katalizátor gyantát tartalmazó csőreak­tort az alsó részén át két azonos átmérőjű, közös szivattyúról működtetett injekciós fecs­kendővel töltjük fel, egyenletes ütemben. A fecskendők egyike például a híg sósavoldat­ban oldott a-aminosav-nitril-hidrokloridot adagolja, a másik a híg nátriumhidroxid-ol­­datot. Az oszlop bemeneténél — például a fenekén — a nátriumhidroxid-oldat felszaba­dítja az a-aminosav-nitrilt a sósavas sójá­ból és a reakcióközeg pH-ját a katalitikus hidratáláshoz szükséges értékre emeli. 13 8 Az autokatalitikus reakció elkerülésére, amely megváltoztatná a reaktorból távozó oldat összetételét a rákövetkező analitikai meghatározás előtt (s ezzel azt meghamisí­taná), híg sósavoldatot elegyítünk a távozó folyadékhoz az oszlop kivezető nyílásánál. A találmány szerinti eljárás egyik válto­zatában a kiindulási a-aminosav-nitriit elő­állíthatjuk a megfelelő ajdehid és HCH vagy alkálifém-cianid, valamint ammónium-hidr­­oxid és szervetlen ammóniumsó egymásra­­hatása útján. A gyakorlatban hasonló ese­tekben előnyösen úgy járhatunk el, hogy az a-aminosav-nitril oldatát mintegy 5—10% feleslegben vett cianiddal stabilizáljuk. Ez a cianidfelesleg az 1:1 mólarányú aldehid-cia­­nid elegy cianidtartalmához viszonyítva ér­tendő. A találmány szerinti eljárás egyik válto­zata értelmében megvárjuk, amíg az a-amino­­sav-nitril képződési folyamatának egyensúlya beáll, mielőtt a karbonil funkciós csoporto­kat tartalmazó katalizátort hidroxilionok je­lenlétében bevinnénk a rendszerbe. Az alább következő példák a találmány sze­rinti eljárást illusztrálják, de nem korlátozzák annak oltalmi körét. 1. példa 1.4 g Illa képletű, 1,8 milliekvivalens/g fajlagos kapacitású karbonilcsoportokat tar­talmazó gyantát töltünk be egy csőreaktor­ba és ott rögzítjük. 0,01 N sósavban oldott 0,10 M a-amino-propionitrii-hidrokloridot és azonos térfogatú 0,21 N nátrium-hidroxid-ol­­datot egyszerre injektálunk a reaktor felső részébe. A reaktor kivezetőnyílásánál 95% - os hozammal kapjuk meg az a-amino-propion­­amidot. A szobahőmérsékleten működő reak­tor teljesítménye 1,2 millimól/perc— 1 liter reaktortérfogatra és 1 g gyantára számítva. 2. példa 1.5 g Illa képletű, 1,2 milliekvivalens/g fajlagos kapacitású, karbonilcsoportokat tar­talmazó gyantát reaktorba töltünk és rög­zítünk. 0,01 N sósavban oldott 0,10 M a-ami­­no-propionitril-hidrokloridot és vele azonos térfogatú 0,21 N nátrium-hidroxid-oldatot egyszerre injektálunk a reaktor felső végén. A reaktor kivezető nyílásánál 90%-os hozam­mal nyerjük az a-amino-propionamidot. A 30°C-on működő reaktor teljesítménye 0,55 mil­limól/perc— 1 liter reaktortérfogatra és 1 g gyantára számítva. 3. példa 20 ml 0,2 mólos a-aminosav-nitril-oldat­­hoz 4 ml 1 N nátrium-hidroxid-oldatot és 1 g (Illa) képletű oldhatatlan polimergyantát adunk, amely karbonilcsoportjai révén 1,8 mil­liekvivalens/g kapacitással rendelkezik. A keveréket 1 óra hosszat szobahőmérsékleten rázatjuk. Sósavas semlegesítés után, a több­fázisú elegyet centrifugáljuk. A felülúszó fá­zis NMR-vizsgálata azt mutatja, hogy az a-amino-propionitril 91%-ban a-amino-pro­­pionamiddá alakult át. 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom