199097. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önhordó szerkezetű kerámia struktúra előállítására
17 HU 199097 B 18 leg . képes az oxidációs reakciótermék kialakulásának folyamatát lokálisan késleltetni, megállítani, lassítani vagy esetleg a reakcióban reakcióméregként fellépni. Ha a fém alapanyag aluminium, az alkalmas gátló elemek anyagaként kell említeni a kalcium-szulfátot (gipsz), a kalcium-szilikátot, a portlandcementet és ezek keverékeit, amelyek általában pasztaszerű halmazállapotban vagy zagyként viszünk fel a töltőanyag adott felületére. A gátló elemekben olyan éghető vagy illékony összetevő is lehet, amely az oxidációs reakció megemelt hőmérsékletén felbomlik, biztosítja a gátló elem porozitásának ás permeabilitásának javítását. A gátló elemek között kell említeni az alkalmas összetételű tűzálló anyagokat, amelyeket szemcsézett formában viszünk be és amelyek képesek a gátló elemek megrepedését vagy összetöredezését az oxidációs reakció megemelt hőmérsékletén megakadályozni. Az ilyen szemcsés anyagokat a töltőanyag ágyával azonos vagy ahhoz közelálló hőtágulási tényezőjű szerkezetként kell kialakítani. Nyilvánvalóan ugyanez vonatkozik arra az esetre, amikor a töltőanyag előminta formájában van jelen. Ha például a töltőanyag vagy az előminta alumilium-trioxidból készült és a folyamat eredményeként aluminium-trioxid tartalmú kerámiaanyagot kapunk, a gátló elemet célszerűen szintén aluminium-trioxid részecskékből hozzuk létre, méghozzá 20...1000 mesh szemcsézettséggel, de adott esetben még finomabb por (púder) is használható. A további alkalnas tűzálló anyagok példái lehetnek a hőálló cerámiák, az egyik oldalon legalább nyitott emelemek, amelyek képesek a gőz vagy gáz lalmazállapotú oxidálószert átengedni, hogy íz a töltőanyag ágyán keresztül áthatolva a em alapanyaggal kapcsolatba kerülhessen. Habár a találmány szerinti eljárást a entiekben néhány példakénti foganatositási nód kapcsán ismertettük, nyilvánvaló, hogy szakember az előzőekben foglalt kitanitás dapján számos nyilvánvaló foganatositási lehetőséget tud megvalósítani. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás önhordó szerkezetű kerámia struktúra előállítására, amikor is első fém .lapanyag és első oxidálószer alkalmazásával jolikristályos oxidációs reakciótermék formáában első önhordó szerkezetű pórusos keráíiatestet állítunk elő, azzal Jellemezve, hogy az első kerámiatest mellett második fém .lapanyagból készült testet rendezünk el lyan közelségben, hogy második oxidálószer lkalmazásával a második fém alapanyagból .eletkezó olvadék és- oxidációs reakciótermék z első kerámiatest irányában növekedjen, a második fém alapanyagot második oxilálószer jelenlétében olvadáspontja fölé, de .z első és a második oxidálószerrel létrehozott oxidációs reakciótermékek bármelyikének olvadáspontja alatti hőmérsékletre hevítjük, ezzel a második fém alapanyagot megolvasztjuk és belőle olvasztott testet hozunk létre, a második oxidálószerként gőz vagy gáz halmazállapotú oxidáló anyagot használunk, a második fém alapanyagból álló olvasztott testet a gőz vagy gáz halmazállapotú második oxidáló anyaggal érintkeztetjük, ezzel polikristályos felépítésű második oxidációs reakcióterméket hozunk létre, a második oxidációs reakciótermék legalább egy részét az első kerámiatest és az olvasztott test közé helyezzük, a második oxidációs reakcióterméket az olvasztott testtel kapcsolatban tartva a második fém alapanyagot a második oxidálószer felé vándoroltatjuk és ezzel a második oxidálószer és a már kialakult második oxidációs reakciótermék határfelületén az oxidált anyag újabb rétegét hozzuk létre, és a reakciót annyi ideig folytatjuk, ameddig a második fém alapanyag polikristályos szerkezetű kerámia reakcióterméke legalább részben átjárja az első kerámiatest pórusainak legalább egy részét. 2. Eljárás önhordó szerkezetű kerámia struktúra előállítására, amikor is első fém alapanyagot oxidálunk és polikristályos oxidációs reakciótermékét első oxidálószer jelenlétében kerámia szerkezetbe visszük, azzal jellemezve, hogy az első fém alapanyag hevitési hőmérsékletét fenntartjuk és az elBÖ oxidálószerrel érintkező első oxidációs reakcióterméket a megolvasztott fémmel kapcsolatban tartva az első fém alapanyagot az első oxidálószer felé vándoroltatjuk, ezzel az első oxidációs reakcióterméket az első oxidálószerrel alkotott határfelületén növesztjük, a növesztési folyamatot fenntartjuk és ezzel első önhordó szerkezetű, polikristályos, az oxidációs reakciótermékből és egy vagy több fémes összetevőből felépülő, porózus részeket befogadó anyagból álló első kerámiatestet hozunk létre, a hevitési folyamat ismétlésével vagy más kezeléssel szükséges mértékű porozitást biztosítunk az első kerámiatestben, második fém alapanyagot az első kerámiatest közelében rendezünk el, második oxidálószer jelenlétében hőmérsékletét olvadáspontját meghaladó értékre emeljük és ezt a hőmérsékletét fenntartjuk, amivel második oxidációs reakcióterméket hozunk létre és a második oxidációs reakciótermék növekedését az első kerámiatest irányában biztosítjuk, ahol a hevítést addig folytatjuk, amig a második oxidációs reakciótermék legalább az első kerámitest pórusainak egy adott részét átnövi. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első kerámia-11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 fiO «5
