199096. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tömény és/vagy toxikus ipari szennyvizek kezelésére

1 HU 199096 B 2 A találmány tárgya eljárás tömény és/vagy toxikus ipari szennyvizek kezelésére 200...- 300 °C hőmérséklet - és 50... 140 bar nyomás­tartományban végzett nedves oxidáció útján. Az iparban gyakran keletkeznek olyan szennyvizek is, amelyek viszonylag nagy koncentrációban (KOI = 300-300000 mg/1) tar­talmaznak különféle oldott (esetleg diszper­­gált) szerves anyagokat. E szennyvizek nagy koncentrációjuk és mérgező hatásuk miatt a környezetre különösen károsak, ugyanakkor közvetlenül nem tisztithatók az oldott szer­­vesanyag-tartalom eltávolítására szokásosan használt biológiai (eleveniszapos, csepegtető­testes, merülőtárcsás stb.) módszerekkel. A szennyvizek égetéssel ártalmatlanítása pedig a nagy viz- és kis éghetőtartalom miatt nem lehetséges. Tömény és toxikus ipari szennyvizek kezelésére az ismert módszerek közül a nagymértékű higilás utáni biológiai tisztítás és a nedves oxidáció jöhet számításba, a gyakorlatban alkalmazásukat azonban e mód­szerek különböző hiányosságai gátolják. Az elsőnek említett módszernél hátrányos, hogy olyan mértékű higitást (100-1000-szeres) igé­nyel, amelynek egyfelől vízszükséglete jelen­tős, másfelől a hígított szennyvíz tisztításá­hoz nagykapacitású biológiai tisztító létesíté­se és üzemeltetése szükséges. A vízben oldott vagy szuszpendált szer­ves anyagok levegővel vagy oxigéntartalmú gázokkal végzett oxidációja, az ún. nedves oxidáció önmagában ismert olyan eljárás, amelynek alkalmazásával a szennyvizek szei'­­vesanyag-tartalmát szén-dioxiddá és vízzé oxidálják. A reakcióhoz viszonylag nagy nyo­más és magas hőmérséklet (140...200 bar és 300...350 °C) szükséges, és pl. cellulózgyári szulfit8zennylúgok és szennyvíziszapok keze­léséhez még ilyen reakciókörülmények között használt nedves oxidáció foka még 300 °C-on is csupán csak 90-95%. [Randolf R.: Wasser -wirtBchaft-Wassertechnik 18, 342 (1968)]. Toxikus és tömény ipari szennyvizek kezelé­séhez a klasszikus nedves oxidációt az emlí­tett reakciókörülmények miatti magas üzemel­tetési költségek mellett nem alkalmazzák. Ismeretessé váltak megoldások a hagyo­mányos nedves oxidációs eljárás különböző irányú továbbfejlesztésére. Így pl. a 22 47 841 Bz. DE és 1 453 59 sz. GB szaba­dalmi publikációkból ismert olyan eljárás, amelynek lényege, hogy a nedves oxidációs eljárást intenzív keverés közben végzik. A keverés hatására a reakciósebesség megnö­vekszik, és már enyhébb reakciókörülmények mellett (alacsonyabb hőmérsékleten és kisebb nyomáson) is hasonló konverziófok érhető el, mint a hagyományos nedves eljárásnál. Az 1 555176 és 1 543337 sz. GB szaba­dalmi dokumentumok a hagyományos eljárás olyan módosított változatát Írják le, ahol a nedves oxidációt a hagyományos eljáráshoz viszonyítva kisebb nyomáson lehet végezni, miáltal a nyomásálló berendezések beruházási költségei csökkenthetők. Mivel a kisebb nyo­más miatt nagyobb az elpárolgó viz mennyi­sége (amely hőenergiát visz el a rendszer­ből), ezen eljáráshoz különböző energiavisz­­szanyeró berendezések is szükségesek, ame­lyek segítségével a kisebb nyomás miatt el­távozó energia legalább bizonyos hányada visszavezethető a rendszerbe. Végül a 4 000 068 és 4 124 505 sz US szabadalmi leírások az alapeljárásként ismert nedves oxidáció olyan módosításait Írják le, amelyeknél a reakció sebességét különböző katalizátorok segítségével gyorsító értelem­ben befolyásolják. A hagyományos nedves oxidációs eljá­rásnál és a fentebb felsorolt összes többi to­vábbfejlesztett eljárás esetében egyaránt rendre arra törekedtek, hogy a szennyvizek szervesanyag-tartalmát az elérhető legna­gyobb hatásfokkal (konverziófokkal) szén-di­­oxiddá és vízzé oxidálják, és ezáltal a reak­ció végtermékeként nagyon kis szennyezett­­ségű tisztított vizet nyerjenek. Jóllehet régebb óra ismert az is, hogy a nedves oxidáció során a szerves anyagok nem egylépésben oxidálódnak 6zén-dioxiddá és vízzé, hanem az oxidáció több lépésben, több intermedier reakciótermék közbenső ke­letkezésén keresztül megy végbe, mind ez ideig fel sem merült szakmai körökben az in­termedier ill. megmaradó szerves anyagok to­­xicitásváltozásának kérdése. Találmányunk célját toxikus és/vagy tö­mény ipari szennyvizek kezelésére szolgáló olyan eljárás kialakítása képezi, amely vi­szonylag enyhe reakciókörülmények mellett végzett nedves oxidációval és adott esetben biológiai, különösen eleveniszapos szennyvíz­tisztítással kombinálva végtermékként igen gazdaságosan a környezetbe elereszthető, nem mérgező, megfelelően tisztított vizet eredményez. A találmány alapját annak felismerése képezi, hogy a nedves oxidáció intermedier­­jeit egy bizonyos konverziófok után a kiin­dulási szerves vegyületek típusától függetle­nül mindig ugyanannak a vegyületcsoportnak a tagjai, konkréten kis molekulatömegü rész­legesen oxidált nyílt szénláncú szerves ve­gyületek, pl. aldehidek, ketonok, szerves sa­vak képezik. Kísérleti munkánk során számos toxicitásvizsgálati teszt (daphnia teszt, hal­teszt, stb.) alapján bebizonyosodott, hogy ezek az intermedier reakciótermékek teljesen ártalmatlanok és biológiailag jól lebonthatók. Az intermedier reakciótermékek biológiai le­­bonthatóságát laboratóriumi félüzemi biológiai szennyvíztisztító berendezésben demonstrál­tuk. A fentiek értelmében a kitűzött célt olyan tárgyi eljárás kialakításával és alkal­mazásával érjük el, amelynek lényege, hogy a kiindulási szennyvízben lévő Bzerves ve­gyületek nedves oxidációját a találmány sze-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom