199095. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz biológiai tisztítására

9 HU 199095 B 10 csúcsterhelésnek megfelelő szennyviztőmeg jó hatásfokú tisztítását biztosítja a kétszeres iszaprecirkuláció, hiszen akkor mindkét 17, 18 mammutszivattyú működik. A tisztítás ha­tékonyságát fokozza, hogy - a mammutszi­­vattyúk üzemeltetéséből következően - járu­lékos levegőbevitel következik be az iszapre­­cirkuláltatással. Az óracsúcsterheléskor egyébként általában valamennyi 11 levegőzte­tő elem üzemel, igy az oxigénbevitel maximá­lis. Szokványos esetben a 4 ülepitőtér két 17, 18 maramutszivattyújának átlagos teljesít­ménye Q/24 4 R, ahol R az utóülepitőből a levegőztető medencébe recikuláltatott iszap­mennyiség. Az óracsúcs lefutása után az 1. ábrán bejelölt M2 szint elérésekor - amely az Ml szint alatt, és jóval a 3 kiegyenlitő-levegőz­­tetó térben kialakulható minimális vi szint felett van - visszaáll a korábbi állapot, vagyis a 3 kiegyenlitó-levegöztető térből a két 15, 16 mammutszivattyú - a biológiailag tisztított szennyvizet a 20 átvezetőcsövön keresztül a 4 ülepitőtér be továbbítja, és csak az egyik, a 17 mammutszivattyú recir­­kuláltat iszapot ez utóbbi térből a 3 ki­­egyenlitő-levegőztetó térbe. A mammutszi­­vattyúk szállítóképessége a 3 kiegyenlitö-le­­vegőztető tér átlagos vizszintje esetén azo­nos. A változó vizszintü, egyúttal kiegyenlí­tőként is szolgáló eleveniszapos 3 kiegyenli­tó-levegöztető térben a vi alsó minimális vizszintet az iszaprecirkuláció biztosítja, mig a V2 felső maximális vizszint a szennyviz­­csúcs lefolyásakor jelentkezik. A két vi, v2 vizszint közötti térfogat adja a kiegyenliló­­-lározó teret. Az alsó vi vizszint értékét a mammutszivattyúk gazdaságos működése, a v2 felső vizszint értékét a betározandó maxi­mális térfogat határozza meg. E vizszintekhez tartoznak a hm és a hmax vizoszlopértékek (1. és 3. ábra). A 4 ülepitőtérbe a 6 elosztócsövön ke­resztül közel egyenletesen (közel azonos in­tenzitással) betáplált levegőztetett, biológiai­lag tisztított viz (1. ábra, 28 nyilak) a 12 bukóvályúkon át, a 14 nyílnak megfelelően (1. és 2. ábra) távozik a reaktorból, mig a 4 ülepítőtérben kiülepedett iszapnak a 3 ki­­egyenlitő-levegőztető térbe (reaktor tér be) nem recirkuláltatott hányadát, a fölösiszapot a 17 mammutszivattyú 13 megcsapolócsonkján keresztül szakaszosan távolitjuk el a 2 reak­tor 4 ülepitőteréböl. Magától értetődik, hogy a 3 ülepitőtérben a V3 vizszint állandó, hi­szen ezt a 12 bukóvályúk definiálják, és in­nen a vizelfolyás közel egyenletes, az elfolyó vízmennyiség közel konstans. A találmány szerinti berendezés tehát a biológiai tisztítás, szerves egységet képező két műveletéből (lebontás és fázisszétválasz­tás) csak a lebontási fázisban dolgozik válto­zó vizszinttel, a fázisszétválasztás egysége állandó térfogatú és vizszintü. A jelen kiviteli példa esetében a 24 nyil irányából betáplált nyomás alatti levegő kö­zös külső levegőforrásból származik, külső gépegység szolgáltatja. A mammutszivattyú­­kat a 7 szintérzékelő vezérli a 8 zárószerel­vényeken (mágnesszelepeken) keresztül. Mivel a levegöbevitel mélylégbefúvásos (finombuborékos), a vizszint, illetve vizoszlop változásával változik a vízben elnyelt levegő mennyisége is; nagyobb vizoszlopmagasság esetén hosszabb a buborékok feláramlási út­ja, igy nagyobb a vízzel való érintkezésük ideje, következésképpen a viz oxigénfelvétele is. A 11 levegőztető elemeket sűrített levegő­vel ellátó 10a ágvezetékbe épített 8 zárósze­relvény (mágnesszelep) segítségével a betáp­lált levegőmennyiség ugyancsak a mindenkori vizszint (vizoszlopmagasság, ill. vízmennyi­ség), vagy más puraméter(ek) (pl. oldott oxi­gén-mennyiség) függvényében szabályozható, igy mindig csak annyi oxigén kerül a szennyvízbe, amennyire a lebontáshoz szük­ség van, amiből következően az energiafel­használás minimális. Időszakosan, pl. éjszaka, ha egyáltalán nincs befolyó szennyvíz, a 11 levegőztető elemek üzemen kívül lehetnek, ekkor elegendő az a levegómennyiség az anaerob folyamatok megindulásának a meg­­gátlásához, ami a mammutszivattyús iszapre­­cirkuláltatás eredményeként eleve a 3 ki­­egyenlitó-levegöztetó térbe kerül. Természe­tesen arra is lehetőség van, hogy több leve­­göforrásból lássuk el a berendezést sűrített levegővel; pl. a 11 levegőztető-elemeket a mammutszivattyúk tói elkülönítetten tápláljuk, esetleg az egyes 11 levegőztető elemek, vagy elem-csoportok teljesítményét (levegőbevite­lét) külön-külön szabályozzuk, illetve a viz­szint növekedésével újabb és újabb 11 leve­gőztető elemeket helyezünk üzembe, majd a vízszint csökkenésével ezeket egymás után kikapcsoljuk. A berendezés működése célsze­rűen automatizált, a pl. elektronikus vezérló­­-automatika önmagában ismert lehet. A találmány előnye, hogy ' Q<100 m3/d nagyságrendben, és változó vízhozammal, akár lökésszerű csúcsokkal érkező szennyvi­zek gazdaságos, energiatakarékos tisztítását is lehetővé teszi úgy, hogy a kibocsátott tisztított viz akár befogadóba bocsátható (kedvező távolságban rendelkezésre álló be­fogadó esetén), akár talajszűrés, szikkasztás útján elnyelethető csatornázás, illetve befo­gadó hiánya esetén (a szikkasztó pl. parkok alatt alakítható ki). A változó vizszintü ele­veniszapos medence a nyers szennyvíz leve­gőztetését minden vízhozamnál kifogástalanul biztosítja. Ha növekszik a beérkező szenny­vízmennyiség, növekszik a vizszint és a tar­tózkodási idő is, intenzivebbé válik az oxi­génbevitel, és az iszaprecirkuláció növelésé­vel kedvezően változik az iszapkoncentráció is. A berendezés trapéz alakú keresztmetsze-7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom