199090. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egy vagy több erősítőbetétes műanyag szalagok összekapcsolására

1 HU 199090 H 2 A találmány tárgya eljárás egy vagy több erősitőbetétes műanyag szalagok összekap­csolására. A szalagnak hord felülete, csúszó­felülete, továbbá a hord felület, valamint a csúszófelület között egy vagy több erősítő betétet tartalmazó közbenső rétege van. Az összekapcsolandó részeket átlapolás mentén molekuláris kötőréteg létrejöttét elősegítő segédanyaggal csatlakoztatjuk. Tárgya még a találmánynak a berende­zés, amelyben az összekapcsolás molekuláris kötőréteg létrejöttét elősegítő segédanyag, valamint nyomás és hőközlés együttes hatá­sával történik. Ennek érdekében a berende­zés vázat, az egyesítendő részeket, pl. szala­gokat közrefogó nyomólapokat, fütólapokat, a fűtőlapba beépített, célszerűen villamos el­­lenállásfűtéssel működtetett fűtőszerveket, hűtőszerveket, pl. hűtőfolyadékot átbocsátó csőkígyót és kezelőszerveket, így fogantyút és szorító szervet tartalmaz. Az ismert egyesítési módok két fő cso­portba oszthatók. Az első csoport a mecha­nikus, a második a ragasztásos megoldás. A mechanikus egyesítésnél a szalagvégeket ál­talában átlapolás nélkül egymás mellé helyez­zük, és speciális rögzítő elemekkel, pl. fém­kapcsokkal egymáshoz kapcsoljuk. Hátránya, hogy az összekapcsolási szakaszon a szalag rugalmatlanná, merevvé válik. Ezért a kap­csolat környezetében a szalag igénybevétele fokozódik, és idő előtt tönkremegy. Ugyanak­kor a merev rész kárt tesz a szalag környe­zetében, pl. görgőkben, meghajtó egységek­ben. A ragasztásos egyesítések történhetnek hideg vagy meleg eljárással. A hideg eljárás lényege, hogy az egyesítendő szalagvégeket előkészítjük, pl. méretre vágjuk, érdesítjük, és ragasztóanyaggal megkenjük. Az így ke­zelt szalgvégeket egymásra helyezzük, és megfelelő szerszámban a szükséges kötési szilárdság eléréséig nyomás alatt tartjuk. Hátrányos, hogy általában több rétegben kell a ragasztóanyagot felhordani a szalagra. A ragasztóanyag oldószert tartalmaz, igy az tűzveszélyes és mérgező, ezért csak különle­ges szabályok betartása mellett alkalmazható. További hátránya, hogy időigényes, mivel a szükséges kötési szilárdságot felülettől füg­gően 8-24 óra után éri el. A .12 38 266 lajstromszámú NSZK szaba­dalmi leírás műanyag hajtószíjak, különösen bordás szíjak egyesítésére ad megoldást. A szíjat futófelületére merőlegesen, de a szalag széleivel hegyes szöget bezáróan elmetszik. Az igy kapott síkfelületeket speciális szer­számban ragasztják vagy hegesztik. .Bordás meghajtó szíjak esetében indokolt az eljárás, ile még ebben az esetben is kétséges az il­leszkedő felületek egymáshoz kapcsolódásá­nak megbízhatósága. A 3 969 051 lajstromszámú USA szaba­dalmi leírás gumi alapanyagú szállítószalago­kat egyesítő berendezést ismertet. A beren­dezés a gumi vulkanizálásához szükséges nagyméretű merev szorítólemezeket tartalmaz, amelyek PVC; alapanyagú szalagok összeerősi­­tésére csak rossz hatásfokkal használhatók. Az ugyancsak gumiszalagok nál bevált vulkanizációs eljáráshoz hasonló egyesítési módszert a hőre lágyuló műanyagoknál is megkísérelték alkalmazni. Az ún. .meleg-ra­gasztásos' eljárásnál az előkészített felületek közé különlegesen kezelt lemezt helyeznek, és a szalagvégeket nyomás és hő hatására egyesítik. Hátránya, hogy a kiegészítő ra­gasztó lemez előállítása költséges. A felületek közé helyezett, lemez jelentősen megnöveli a ragasztás helyén a szalag vastagságát, ami a felhasználásban zavarokat okozhat. További gond, hogy az összekapcsolt felületek közötti nagyobb vastagságú ragasztóanyag megenge­di a felületek egymáshoz viszonyított elmoz­dulását. Emiatt a kapcsolat szilárdsága elma­rad a szalag szilárdságától, ami gazdaságta­lan. A ragasztásnál használt berendezések nagyméretűek, a hőátadó felületek tömege és így hökapacitásuk nagy, hőmérsékletük pedig pontosan nem szabályozható. A felfűtési és lehűlési idők hosszúak, ami megnöveli a cik­­lusidőket. A szokásos szorító pofák nyomás­eloszlása nem egyenletes. A találmány célja olyan egyesítési eljá­rás és ehhez szükséges berendezés kidolgo­zása volt, amely a szalag szilárdságával közel egyenértékű kapcsolatot hoz létre, és nem növeli jelentősen a szalag vastagságát.. To­vábbi cél volt, hogy az egyesítés rövid idő alatt végrehajtható legyen. A berendezéssel szemben követelmény, hogy egyenletes nyo­máseloszlás mellett a hőmérséklete a szüksé­ges tartományokon belül gyorsan és megbíz­hatóan szabályozható legyen. A találmányi gondolat azon a felismeré­sen alapul, hogy a lépcsőzetesen előkészített szalagvégek oldószertől mentes folyékony se­gédanyaggal megkenve rövid ideig tartó nyomás és hőmérséklet hatásra az alapanyag­gal egyenértékű kapcsolatot eredményez. A gyors felfűtést pedig a vékony nyomólapok alkalmazásával és annak légpárnákkal történő szorításával érhetjük el. A kitűzött célnak megfelelően a talál­mány szerinti eljárás egy vagy több erősítő­­betétes műanyag szalagok összekapcsolására - amely szalagnak hordfelülete, csúszófelüle­te, továhbá a hordfelület, valamint a csúszó­felület között egy vagy több erősítő betétet tartalmazó közbenső rétege van, az össze­kapcsolandó részeket pedig átlapolás mentén molekuláris kötőréteg létrejöttét elősegítő se­gédanyaggal csatlakoztatjuk - azon alapul, hogy az egyesítendő szalagokat a szükséges átlapolás figyelembevételével méretre vágjuk, az átlapolási hosszt az egy vagy több erősítő betét számával egyező számú illesztő sza­kaszra osztjuk, a szalagon az illesztő szaka­szok számához és hosszúságához igazodó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom