199067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés felfüggesztőelemek töltelékárukon, például kolbászokon történő rögzítésére
1 2 HU 199067 B A találmány eljárás és berendezés felfüggesztöeleraek, pl. függesztőhurkok töltelékárukon, pl. kolbászokon történő rögzítésére a kolfoászbélnek a töltési folyamat utáni lezárásához a kolbászvégekre felhelyezett zárószervek, pl, kapcsok segítségével, melynek során a kolbászbélnek a zárási helyen történő behúzása előtt a behúzószerszám egy-egy felfüggesztőelemet megfog, a behúzási művelet során a kolbász hosszanti tengelyébe viszi és a zárósserv a behúzott kolbászbéllel együtt a felfüggesztőelemet körülfogja. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért .kolbász *-rói fogok beszélni, ezen azonban mindennemű töltelékáru, pl. hurka, szalámi, felvágottfélék is értendők.) A találmány tárgya továbbá az eljárás megvalósítására szolgáló berendezés is. Általánosan ismert megoldás az, hogy a függesztőhurkokat a zárókapcsok alá bevezetik és a kolbászvég lezárásakor a behúzott kolbászbélre rászorítják. Ismert pl. egy olyan eljárás és berendezés, amelynél a behúzószerszám egy része a behúzási művelet során egy, a mozgáspályába juttatott függçsztôhurokba behatol, és azt a kolbász hosszanti tengelyéhez magával viszi, ahol azután a zárókapocs, amikor körülzárja a behúzott kolbászbelet, a függesztőhurkon áthatol és azt biztonságosan rögzíti a kolbászon. Kolbásztöltő automatákon gyakran nagyon eltérő kaliberű kolbászféléket gyártanak. Eközben mindig ugyanazt a behúzószerszámot kell használni, hogy ne legyen szükség állandó szerszámcserére mint a HU 175175 lsz. szabadalomban. A behúzószerszámok általában két együttműködő, lényegében V-alakú szoritóolló-szárból állnak, amelyek - mint pl. az előbb említett ismert berendezésnél - bülenthetően vannak ágyazva, vagy - mint pl. a 3 454 980 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leirás szerint - két vezetősín között egyenes vonalban lehetnek vezetve. Mivel a szoritóolló-szárak viszonylag vékony lemezből állnak, nagyobb átmérőjű termékeknél az utóbbi, kétoldalt nnegvezetett konstrukciójú szoritóolló-szárak előnyösebbek. A kolbásztöltési művelet során a szoritóolló-szárak egymástól akár kibillentéssel, akár elmozdítással messze eltávolított helyzetet foglalnak el, mivel a kolbásznak a töltőcső kivezetőnyilésa előtt elhelyezett behúzószerszámon áthaladva kell kialakulnia. Kiderült azonban, hogy a behúzószerszámol nem kell olyan nagyi-a tervezni, hogy a töltési művelet során előforduló legnagyobb kolbászátméró is érintkezés nélkül átférjen rajta. A kolbászbél akkor is kifogástalanul telik és halad, ha a behúzószerszéni szőkítési helyet képes. A szerszám tehát a töltési művelet alatt elfoglalt helyzetében olyan űrszelvényű lehet, amely kisebb, mint a kolbász átmérője. Ily módon több lesz a hely, ugyanakkor súly és szerszámköltség takarítható meg. Ezen kívül a koibászbélnek a behúzószerszámon való súrlódása támogatja a kaibászbélnek a Löltőcsőről történő lehúzását fékező készülék fékhatását. Másrészt viszont 5 ez, a legnagyobb kolbászkalibernél alkalmazott minél kisebb szerkezeti méret azt indokolja, hogy a behúzószerszám alkatrészei még a legtávolabbra nyitott helyzetben is, adott esetben az oldalsó vezetősínekkel 10 együtt homlokoldali nézetben egy önmagában zárt, általában poligonális gyűrűt alkossanak, mivel ha nyílás lenne a gyűrű kerületén, ezen át a szűkítést helyen összenyomott kolbász megtelve oldalirányban kidudorodna, 15 deformálódna, és kipukkadna. A találmány feladata, hogy olyan eljárást és annak megvalósítására szolgáló berendezést szolgáltasson, amely lehetővé teszi minél kisebb behúzószerszám alkalmazását, 20 amely adott esetben a töltési művelet során önmagában zári. gyűrűt alkot, ugyanakkor a felfüggesztőelemek rögzítését a kolbászbélen ugyanúgy, mint az említett német szövetségi közlársaságbeli szabadalomban leirt megol- 25 dúsnál, a zárószervek segítségével oldja meg. A kitűzött feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a felfüggesztőelemet a behúzószerszámmal már a töltési művelet előtt megfogjuk és a töltési művelet 30 közben megtartjuk. A találmány szerinti megoldásnál, legalább a nagyobb kaliberek esetében a behúzószerszám alkatrészei minden munkaciklusban három különböző helyzetet foglalnak el: 35 először egy kiindulási helyzetet, amikor is oldalt egy nyílás van, amelyen keresztül a felfüggesztóelemet radiálisán be lehet vezetni, majd a töltési művelet alatt egy kissé még szétterpesztett, de már önmagában gyü- 40 rü alakban zárt helyzetet, és végül a behúzási művelet végén elért belső véghelyzetet, melyben a felfüggesztőelem a már behúzott kolbászbélen úgy van megtartva, hogy az őt körülvevő zárószerv egy, a felfüggesztőele- 45 met alkotó hurkon, gyűrűn, vagy szemen keresztül van vezetve. Meglepő módon azt találtuk hogy sem a kolbászból megtöltését, sem a felfüggesztőelem rögzítését nem zavarja az, hogy a töltési művelet során a kol- 50 bászbél a behúzószerszámba már behelyezett felfüggesztőelemen végigcsúszik. A találmány szerinti eljárás egy előnyős módjánál a felfüggesztőelemnek abban a helyzetében, amelyben a behúzószei szám 55 megfogja, egy vezetőelemet is bevezetünk a felfüggesztőelembe, amely vezetésiem a kolbász továbbhaladásakor a felfüggesztőelemet egy füstölőrúdra vagy egy fősorodra rávezeti. 60 Az előzőkben ismertetett találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés a találmány értelmében egy, kolbásztöltő automata töltőcsövének nyílása előtt elrendezeti, kerületén nyitott kiindulási hely- 65 zet és a kolbászbelet szorosan összenyomó 3
