199040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hullámellenállás finombeállítására, valamint változtatható hullámellenállású iránycsatoló
3 HU 199040 B 4 rövidzár, de különösen a szakadás nem valósítható meg egyszerűen, mert a szabadon maradó csatlakozóvég pl. kapacitást, a rövidzár pedig, kivitelétől függően induktivitást jelent. Ezért olyan paraméter-rendszert dől- 5 goztak ki, amelyik az optimális lezárás - hullámellenállással történő lezárás - esetén adja meg a jellemző értékeket. A jó lezárás műszakilag könnyebben kivitelezhető, mint a rövidzár, vagy szakadás. Ezeket a jellemző 10 értékeket ún. scattering, vagy s-paramétereknek nevezi ismert módon a szakirodalom. A fenti paraméterek mérése első közelítésben a csak amplitúdóviszonyokra kiterjedő eljárással is megoldható. Ezek az eljárások 15 az iránycsatolót használják, amelyek sok mérés alapvető elemei. Az iránycsatolók szakirodalma igen széleskörű. A teljesség igénye nélkül néhány vonatkozó irodalom: dr. Kenderessy Miklós: 20 URH és mikrohullámú iránycsatolók (1964), Eric Stadler: Nagyfrekvenciás technika (1985), Stephen F. Adam: Microwawe and Applications (1969). Az iránycsatoló sok mérőműszernek és 25 üzemi készüléknek alkatrészei ezért jellemzőit meg kell határozni, hogy az okozott hibákat figyelembe lehessen venni. így az iránycsatolónál lényeges, hogy a főági teljesítményből mekkora csillapítással csatol ki, 30 de a legfontosabb talán az irányitóhatás, amiért az iránycsatolót tulajdonképpen készítik. Ez az érték az a viszonyszám, amelyik megmondja, hogy a csatolón ellentétes irányban haladó teljesítmények által keltett ki- 35 csatolt teljesítmények hogyan aránylanak egymáshoz. Ideális esetben az egyik irányban nem jönne ki teljesítmény. A következő fójellemző a főág állóhullámaránya: ennek ideálisnak (1-nek) kellene lennie, ha az 40 irénycsatoló mint áramköri elem nem okozna reflexiót. Fontos mindezen jellemzőknek frekvenciafüggetlensége is. Jó tehát nagy irányítású, frekvenciafüggetlen és kis állóhullámarányú iránycsatolót csekély átmenő csillapí- 45 tással nehéz készíteni. A kicsatolt teljesítmény a gyakorlati megvalÓ6Ításban a frekvencia függvényében nő: ezen párhuzamos kapacitással mint kompenzáló elemmel szoktak segíteni. Nagyfrek- 50 vencián a hosszú hurok induktivitása, ill. hullámhosszal összemérhetősége okoz hibát: ha rövidre választják, akkor pedig a kicsatolt jel lesz kicsi. Mint minden, ez is kompromisszumok eredménye: nagyon fontos az 55 ismert megoldások esetén a szilárd mechanikai kivitel, tehát az el nem mozduló, mechanikusan stabil alkatrészek, pontos gyártás stb. A találmány célja az ismert .megoldások 60 hibáinak kiküszöbölése, olyan megoldás létrehozása, amellyel utólag is befolyásolható a hullámellenállás az így a gyártásból adódó pontatlanságok, hibák jeleptös mértékben kiküszöbölhetők illetve javíthatók. 65 Felismertük, hogy tápvonalakon olyan lehetőséget kell teremteni, hogy a hullámellenállás értékét mindkét irányban változtatni (növelni, illetve csökkenteni) lehessen mely által a kívánt, megfelelő értékű hullámellenállás egyszerűen beállítható. A találmány tárgya eljárás hullámellenállás finom beállítására tápvonalakon és/vagy tápvonal-szerelvényeken, amelynek lényege, hogy a tápvonal középvezetőjének hullámellenállását a külsövezetóhöz képest változtatjuk oly módon, hogy a hullámellenállást megnöveljük és ezzel egyidejűleg a tápvonal szimmetriáját a középvezető és/vagy a külsővezető önmagában ismert helyzetének megváltoztatásával addig módosítjuk, amig a kívánt hullámellenállást el nem érjük. Az eljárás célszerű foganatosítás! módja esetén a hullámellenállást a középvezető átmérőjének csökkentésével növeljük meg. Már említettük, hogy ha iránycsatoló fővonalát annak karakterisztikus impedanciájával zárjuk le, akkor szakember számára ismert módon reflexió' elvileg lehetséges. A valóságban az ismert iránycsatolók - az ismertetett törekvés ellenére - mégis jelentős. reflexiót mutatnak. A találmány további célja az iránycsatolók ilyen jellegű hibájának minimalizálása, a hibának legalább 1-0,IX értékekre történő leszorítása. A találmány tárgya továbbá változtatható hullámellenállású iránycsatoló, amelynek fővonala és legalább egy mellékvonala van, a fővonal külsővezetőt, valamint a külsővezetőben elhelyezett középvezetőt tartalmaz és a külsővezető két végén lezáró, vezetőképes lemezekkel rendelkezik. Az iránycsatoló úgy van kialakítva, hogy a fővonal középvezetője a külsővezető geometriai középpontjából ki van helyezve, a középvezető a fővonal hosszirányú szimmetriatengelye és a mellékvonal (ak) által meghatározott síkban, a mellékvonaliak )-val párhuzamosan mozgathatóén van elrendezve. A találmány szerinti változtatható hullámellenállású iránycsatoló lehetséges, példakénti kiviteli alakját a mellékelt la. és lb. ábra alapján ismertetjük részletesen, amely az iránycsatoló la. ábrán az oldalnézetét és az lb. ábrán elölnézetét ábrázolja. Az la. ábrán látható iránycsatolónak F fővonala és legalább egy M mellékvonala, szükség esetén pedig további M* mellékvonala van. Az F fővonal 1 kűlsővezetőt, valamint az 1 külsővezetőben elhelyezett 2 középvezetőt tartalmaz. Az 1 külsővezető két végén lezáró, vezetőképes 3, 4 lemezekkel rendelkezik. Az F fővonal 2 középvezetője az 1 külsóvezetó geometriai középpontjából ki van helyezve, amely az lb. ábra előlnézeti képen jól látszik. A 2 középvezető célszerűen vékonyfalú rézcső, amelynek legalább az egyik végén - előnyösen mind a két végén a 2 középvezetőbe Az 5 pose céls: az M pont 4 k csat zetó lyez host lékv meg H, gáti közt vols hog: kült hely veze melk 8’ £ Iámé rint szig nyőf csat csat M’ i 10, közt tén eller ZÓTÓ le. P sége tolót veht tozti sőve nalá módc mos esse riate sikk hog; lehet vein kai ■ sága inka véne xió, par a ból 4
