199034. lajstromszámú szabadalom • Tekercselő és szalagmeghajtó szerkezet
3 HU 199034 B 4 három szakaszból tevődik össze, amelyek közül a középső szakasz a főfék tulajdonképpeni munkatartománya. Ebben a középső tartományban a fékkar az említett első fogaskeréken keresztül a befűző motorral van öszszeköttetésben. A fékkar két szélső tartománya túllendülő tartomány, amelyben munkavégzés nem jön létre. Ezekben a szakaszokban a fékkar mozgatása egy második fogaskeréken keresztül jön létre, amely az első fogaskerékkel együtt egy közös tengelyen helyezhető el, és nagysága, valamint fogosztása ugyanakkora, mint az első fogaskeréké. Ez a második fogaskerék az első fogaskerékkel együtt egy csúszó- vagy hiszterézis tengelykapcsolón keresztül van összekötve. A fékkarral egy második fogasléc is kapcsolódik, amely az első fogasléc középső munkatartományán túlmenően mindkét irányban az első fogasléc tartományán túlmenő túllendülési tartománnyal rendelkezik. A motor forgási irányának függvényében a fékkar az egyik véghelyzetéből a második fogaskerék által meghajtva addig mozog, araig az első fogasléc az első fogaskerékkel össze nem. kapcsolódik, és ezzel a fékkarnak a szükséges erőt át nem adja, és azt a második véghelyzet közelébe továbbítja. Ekkor a fékek működtetett állapotban vannak. Ezen második véghelyzet elérését megelőzően azonban az első fogaskerék ismét szétkapcsolódik, és a második fogaskerék, amely a második fogasléccel állandó kapcsolatban marad, továbbítja a fékemeltyűt a csúszó tengelykapcsoló által meghatározóit erővel a véghelyzetébe. A befűző motor ekkor számottevő súrlódási veszteség nélkül tovább tud forogni, és további. vezéi'lési feladatokat láthat el. A csúszó tengelykapcsoló súrlódása megakadályozza a fékkar visszacsúszását álló motor esetén is. A befűző motor forgási irányának megváltozása esetén a fent ismertetett művelet az ellenkező irányban játszódik le, amikor is a befűző motor pozitív forgási iránya esetén (befűzés) a fófékek és a Capstan-fékek feloldanak, míg negatív forgásirány esetén a fékek záródnak. Ennek az elrendezésnek a lényeges előnye abban van, hogy a csúszó tengelykapcsolónak csak nagyon kis súrlódási nyomatékra van szüksége, mivel ez csak a túliér — dülési tartományban, és nem a munkatartcmányban lép működésbe. A fékek hatásosabb működése azon alapszik, hogy az az erő, amellyel a fékpofák a c.sévetányérokhoz nyomódnak, egy rugó által jön létre, amely rugó támadáspontja a fékemeltyű forgáspontja mellett van, és ily módon forgatónyomatékot hoz létre. A fékemeltyűk csapágyazása a forgásponton egy hosszúkás nyílásban történik, és igy a fékemeltyű mindig a korábbi forgáspontjából a rugóeró ellenében tud kitérni, amikor is a fékemeltyű egy. másik pontja egy ütközőre támaszkodik fel, amely ekkor új forgáspontként szolgál. Ily módon a csévetányér egyik forgásiránya esetén egy olyan nyomóerő jön létre, amely a rugóerőből származik, és amely a forgásponttól meghatározott távolságra támad. Ellenkező forgásirány esetén a fékemeltyű beékelődik, és a csévetányér által meghajtva oly mértékben fordul el, hogy az a hosszúkás nyíláson belüli korábbi csapágyazásából kiemelkedik, és az új forgáspontra támaszkodik fel. A fékgeometria ekkor megváltozik, jóllehet, a fékezőerőt továbbra is ugyanaz a rugó hozza létre. Mivel a rugót úgy lehet kialakítani, hogy az mindkét csévetányér fékre azonosan hasson, a két fék nyomóerejének viszonya a felcsévélö és lecsévélő csévetányér között mindkét forgásirányban mindig állandó. A találmány részletesebben a mellékelt í’ajzon bemutatott kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesen, ahol az , la. ábra egy befűző motor által meghajtott fékberendezés működtető részét szemlélteti, az lb. ábra a fékberendezést mutatja: a 2. ábra a fékberendezés erőviszonyait ábrázolja, a 2a. ábrán az egyik forgási irányban, a 2b. ábrán a másik forgási irányban. Az la. ábrán egy 13 tengely és 18 ékszíjtárcsa által egy 10 fékkarra (lb. ábra) történő erőátvitel a jobb áttekinthetőség érdekében szétszerelt állapotban van feltüntetve. Szerelt állapotban az A-A középvonalak függőlegesen egymás alatt helyezkednek el. Az la. ábrán fel nem tüntetett befűző motor a 18 ékszíjtárcsán keresztül az első 15 fogaskereket közvetlenül, és a második 16 fogaskereket egy 17 csúszó tengelykapcsolón keresztül hajtja meg. A közös 13 tengelyen ezen túlmenően egy befűzőszerkezet meghajtására szolgáló 14 csigakerék is található. Az lb. ábrán a 10 fékkarral két 11 és 12 fogasléc van merev kapcsolatban, amely 11 és 12 fogaslécekkel 15 és 16 fogaskerekek kapcsolódnak. A 15 és 16 fogaskerekek forgásirányától függően, a 10 fékkar a nyil irányéban eltolódik. A 10 fékkaron levő horgon keresztül a 3 fékemeltyű 7 forgáspontja körül mozog. A 4 fékemeltyű a 3 fékemeltyűvel az 5 rugón keresztül mechanikusan csatolva van, amely 5 rugó pálcarugóként van kialakítva. Az 5 rugó a 3 és 4 fékemeltyűkkel a 6 rugó támadási pontokban kapcsolódik. A 3 fékemeltyűröl a fékezéshez szükséges erőátvitel a 4 fékemeltyűre a B érintkezési ponton keresztül jön létre. Éppúgy, mint a 3 fékemeltyű, a 4 fékemeltyű is egy hosszúkás nyílásban van a 7 forgáspontjában csapágyazva, így mindegyik 3 és 4 fékemeltyű a hosszúkás nyílásban a 2b. ábra kapcsán leírt forgásirány esetén a fékbetétnek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
