199030. lajstromszámú szabadalom • Információátvitel számítógépek között a billentyűzet és a képernyő jeleinek átvitelével

1 HU 199030 B 2 A találmány információátviteli elrendezés szá­mítógépek között a billentyűzet és képernyő jelek átvitelére, amelyben felügyelői és fel­ügyelt munkahelyi számítógépek, interfészek, monitorok és/vagy nyomtatók, továbbá busz szervezésű komplex vezetékrendszerek van­nak, ezek a felügyelői és felügyelt munkahe­lyi számítógépek billentyűzetének mátrix osz­lopaira és soraira kapcsolódó vezetékek le vannak választva a számítógépekről, a fel­ügyelt munkahelyi számítógép mátrix oszlopa­it meghajtó kimeneti kapuáramkörök és a mátrix sorait figyelő bemeneti kapuáramkörök busz szervezésű vezetékkel, a billentyűzet busszal rendre össze vannak kötve a fel­ügyelői számítógép billentyűzetének mátrix oszlopaival és mátrix soraival az interfészek­­ben levő logikai VAGY kapuáramkörökön ke­resztül, továbbá a felügyelt munkahelyi szá­mítógép monitorának képernyövezérlö kapcsai a képernyő busszal, az interfészekben levő logikai VAGY kapuáramkörökkel vannak csat­lakoztatva a felügyelői számítógép monitoré­nak bemeneti kapcsaira, mimellett a felügyelt munkahelyi interfészekben és a felügyelői interfészben levő további logikai VAGY kapu­áramkörökhöz egy tömegtároló busz van be­kötve, amelyen keresztül a felügyelő paran­csa után a kiválasztott felügyelt munkahelyi számitógép tömegtárolója helyébe a felügyelői számítógép tömegtárolója van kapcsolva, to­vábbá egy vezérlő busszal össze vannak kapcsolva a felügyelői és a felügyelt munka­helyi interfészekben levő logikai VAGY kapu­áramkörök külön csoportjai, amelyek kétálla­potú egységei képezik a ki-, be-, illetve ét­kapcsolókat az interfészek feladatvégrehajtó egységei számára, végül a felügyelői és a felügyelt munkahelyi interfészeket összekötő vezérlő busz egyúttal a felügyelt munkahelyi interfész bejelentkezési kapcsolójának csatoló vezetékeit is képezi. Mind az elméleti, mind az alkalmazási is­meretek egyre gyorsabban és egyre nagyobb mértékben bővülnek, illetve megújulnak (vagy éppen elévülnek), ami a tanítás és a tanulás elé is egyre nagyobb és nehezebb feladatokat állít. Emiatt egyre kevesebb a jól képzett oktató, mind szorongatóbb hiányt je­lentve, amin számítógépes oktatási rendsze­rekkel igyekeznek segíteni, mivel a mikro­processzoros gépek és a perifériák egyre hozzáférhetőbbek, kezelhetőbbek és főleg ol­csóbbak, a szoftverek pedig könnyen sok­szorosíthatók. Mindezek alapján most már számos teljesen programozott, egészen auto­matizált oktatási rendszert alkottak meg, mint aminó - többek között - pl a 172 863 lajstromszániú HU szabadalmi leírásban, a 156 747 lastromszámú DD-WP szabadalmi le­írásban, a 2 449 936 lajstromszámú FR szaba­dalmi leírásban, továbbá az 1 043 719 és az 1 032 413 lajstromszámú SU szerzői tanúsít­ványok szerinti találmányok leírásában van ismertetve. Az ilyen rendszerek nagy előnye, hogy mindössze csak egy betanított felügyelő kezelő személy is elegendő az oktatási és a tanulmányi ellenőrzés folyamatához, amivel szemben nagy hátrány az, hogy a tanuló nem kaphat személyre szabott támogatást, és hogy a tanulmányi ellenőrzést, illetve a vizs­gáztatást tesztlapos módszer szerint a he­lyesnek vélt válasz, illetve segédválaszok megjelóltetésével végzik. Ezzel ugyan a szá­mítógép képes osztályzatot is kikalkulálni, ám a tanuló valódi tudásáról vagy haladásáról semmiféle tájékoztatást sem ad. Vagyis az ilyen módszer igazi, értékes, hatásos okta­tásra képtelen, mert a számitógép képtelen megérteni az emberi beszédet. Ami pedig a szerkezeti elrendezést illeti, a számítógépek közötti információátvitelhez általában interfész buszrendszereket hasz­nálnak, mint amilyenek pl az ETA RS-232C szabványban vagy az TEE STD-488 számú nemzetközi szabvány ajánlásában vannak megadva. Az ilyen információátvitelhez a szá­mítógépekben célszoftvereknek kell működni­ük, ami alatt bizonyos funkciók szünetelnek, és ha egy felügyelőnek a saját számítógépes munkahelyén egy vagy több, párbeszédes jellegű munkahelyet kell ellenőriznie, vagy ezek kezelője helyett beavatkoznia, akkor a felfigyelő számára szükséges képinformációk és az általa a billentyűzetről küldött jelek, illetve szövegek átvitelére ezek az interfész buszrendszerek egyáltalán nem vagy csak különleges működtető szofterek segítségével alkalmasak, amelyek igen hátrányosan hatal­mas tárkapacitást és processzoridőt kötnek le, sőt a mikroprocesszoros gépek ilyen in­terfész buszrendszereken parancs állapotban egyenesen képtelenek adatátvitelre. Hasonló­képpen alkalmatlanok arra is, hogy a fel­ügyelt számitógépet a saját tömegtárolójáról át lehessen kapcsolni a felügyelői számitógép f.ömegtárolójára, hogy innen bárminő kívánt információt átkérhessen. A találmány szerinti megoldás ezeken a hátrányokon kíván segíteni annak a feladat­nak a megoldásával, hogy egy felügyelői szá­mitógépes munkahely kezelője egy vagy több számítógépes munkahelyet felügyelhessen úgy, hogy az utóbbiak közül bármelyiket ki­választva, annak képernyótartalmát a saját képernyőjén láthassa, miközben a saját bil­lentyűzetéről küldött, információk a kiválasz­tott. felügyelt számítógépbe mehessenek. Ez utóbbi funkció révén a felügyelet aktívvá válik azaz a felügyelő a képernyőjéről kapott információ alapján azonnal helyesbítheti a felügyelt munkahely számítógépéből érkezett tartalmat. Célszerű, hogy az elrendezés ki­szolgálást kérő funkciót is elláthasson, amelynek révén bármelyik ellenőrzött munka­hely bejelentkezhessen a felügyelőnél és be­avatkozást kérhessen, vagyis párbeszéd ala­kulhasson ki a fe.lügyelői és a felügyelt munkahelyi billentyűzet és monitor segítsé­gével a felügyelő és a felügyelt személy, il­5 10-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom