198994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csőcsatlakozások készítésére
1 HU 198994 B 2 A találmány tárgya eljárás csőcsatlakozások készítésére, elsősorban épületgépészeti leágazásokhoz, a leágazásoknak fém csöveken, a cső megszakítása nélkül történő elhelyezésére, amelynek kialakítását megelőzően az érintkező felületeket előkészítjük, az előkészítés után a csőre szétnyitható és/vagy legalább két részből álló — előnyösen fém anyagú — csőcsonkot helyezünk, pl. rápattintunk. A korszerű épületgépészeti és technológiai szerelés során egyre gyakrabban alkalmazzák a korrózióvédelemmel ellátott, vékony falú, könynyen alakítható és tekercselhető fém csöveket. A hagyományos vezetékeknél hegesztett vagy menetes kötésű elágazásokat készítenek, ezek azonban nehézkessé, lassúvá teszik a szerelést. Csőleágazások készítésének egyik lehetséges módja az ún. " csőbéklyó'' felhasználása. A csőre és a^őkötáidófflta j^ét félgyűrű alakú héjat húznak, melyeket .csavärbkkal erősítenek össze. A tömörségről tömítőfelcm elhelyezésével gondoskodnak. Hátránya, hogy a változó hőtágulás és a tömítés öregedése miatt a csatlakozás tömörsége idővel csökken. 50 mm csőátmérőig a csőkötőidomok tömörségéről gyakran forrasztással gondoskodnak. A forrasztást a helyszínen előkészítik, majd gyűrű, esetleg pálca alakú forraszanyagot használnak. Kedvezőbb az az elgondolás, amely szerint a forraszanyag már gyárilag a csőkötőidomra van felhordva. Hátránya, hogy ez a megoldás is időigényes, a csővezetéket ugyanis először méretre kell vágni, majd három helyen kell megforrasztani. Még korszerűbb az a megoldás, amelynél a csövet nem vágják el, hanem a csatlakozási helyen egy furatot készítenek, a furatot speciális szerszámmal felperemezik, a peremhez pedig forrasztással kötik a leágazó csővéget. E kötési mód hátránya, hogy célszerszámot igényel, továbbá a szerelésnek nagy a helyigénye, így már a beépített csöveknél ritkán alkalmazható. Kedvezőtlen az is, hogy a csatlakozó cső nagy hosszúsága miatt a forrasztás igen nehézkes. A DE 2.239.906 Isz-ú közrebocsátási iratból megismerhető szerkezet lényege, hogy segítségével üzemelő műanyag csővezetékre is rá lehet csatlakozni. A szerkezetbe hermetikusan elzárt fúrófej van beépítve, amely a végleges csőcsonkra merőleges segédcsonkon keresztül végzi a fúrást. Hátránya, hogy csak nagy átmérőjű, vastag falú műanyagcsöveknél alkalmazható. Kedvezőtlen az is, hogy a beépített fúrófej helyet foglal el, továbbá meglehetősen költséges. Az alkalmazott segédfúrócsonk miatt az áramló közeg irányt váltva áramlik tovább, amely megnöveli a hidraulikai nyomásveszteséget. Az US 4,273.364 Isz-ú szabadalmi leírás olyan csőkötőidomot ismertet, amely a csővégekre rápatlintva oldható kötésű leágazást eredményez. A kötés hátránya, hogy csak vastag falú csöveknél alkalmazható. Kedvezőtlen az is, hogy kézzel bontható csőkapcsolatot hoz létre, amely az épületgépészeti gyakorlatban veszélyforrás. Előfordulhat például, hogy a forró fűtési vízvezetéket illetéktelen személy, pl. kíváncsi gyerek meg2 bontja. Korszerű, hidegkötésű csőcsatlakozás érhető el az ún. roppantó gyűrűk alkalmazásával. Hátránya, hogy a gyűrűk gyártása munkaigényes. Mind a csővezeték, mind a gyűrűk rendkívüli méretpontosságot igényelnek, ez pedig növeli a költségeket. A találmány célja olyan gazdaságos csőcsatlakozás készítése, mely az eddig ismert eljárások hibáit kiküszöböli, a cső elvágása nélkül, utólag is elhelyezkedő, továbbá tömör, fémes kapcsolatot létesít. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy ha csőre szétnyitható fém csőcsonkot helyezünk, majd a csövet rögzítjük, egyesítjük, majd megfúrjuk, akkor a korábbiaknál kedvezőbb csőcsatlakozást kaphatunk. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás csőcsatlakozások készítésére, elsősorban épületgépészeti leágazásokhoz, a leágazásoknak fémcsöveken, a cső megszakítása nélkül történő elhelyezésére, amelynek kialakítását megelőzően az érintkező felületeket előkészítjük, az előkészítés után a csőre szétnyitható és/vagy legalább két részből álló — előnyösen fémanyagú — csőcsonkot helyezünk, pl. rápattintunk, azon alapul, hogy a csőcsonkot a csőhöz segédeszközzel hozzáerősítjük, a csövet pedig a csőcsonkon keresztül - előnyösen fúrógéppel - megfúrjuk. A találmány további ismérve lehet, hogy előkészítésként a csőcsonk részeit korcoljuk, az elhelyezés során a csőcsonk részeit egymásba csúsztatjuk, majd a korcolási helyeken összepréseljük. A találmány jellegzetessége lehet, hogy a csőcsonk rögzítésekor a csőcsonk csőbilincs alakú részeit összecsavarozzuk. Jellemező lehet az is, hogy a rögzítés során a csőcsonkot a csőhöz forrasztjuk vagy hegesztjük. A forrasztás előtt a csőcsonkba forraszanyagot ültetünk. Az egyik foganatosítási módnál a csőcsonk rögzítése előtt a cső és a csőcsonk közé tömítőanyagot helyezünk. Az előkészítés során a cső és a csőcsonk érintkező felületeit zsírtalanítjuk, adott esetben pedig érdesítjük. A találmány szerinti eljárás számos előnnyel rendelkezik. A csőcsatlakozás utólag is bárhol elhelyezhető a cső mentén. Az elhelyezéshez nem kell folytonosságot megszakítani, házilag is szerelhető. A csatlakozás hermetikus, fémes kapcsolatot eredményez. A kötés egyszerűen forrasztható, mert a mechanikus kapcsolat miatt a csőcsonk nem mozdul el a csőről. A készítéshez csupán egyetlen forrasztás elég, amely anyagmegtakarítást és szerelési idő csökkenést jelent. A találmányt a továbbiakban példák kapcsán, rajzok alapján mutatjuk be közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a korcolt csőcsatlakozás rajza, a 2. ábra az 1. ábra felülnézete, a 3a. ábra a csőcsonk félig metszetben, a 3b. ábra a csőcsonk vázlata tokos kiképzéssel, a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
