198976. lajstromszámú szabadalom • Kisállattartó telep

1 HU 198976 B 2 kedő-ellenőrző utak felőli vége nyitott. A 2. áb­rán jól látható, hogy amikor a 23 ajtókat az >' nyi­laknak megfelelően 90°-kal elfordítva kinyitjuk, (a 23 ajtóknak ezt a helyzetét szaggatott vonallal tüntettük fel) ezek a 26 közlekedő ellenőrző uta­kat is olyan hosszúságú szakaszokra osztják, ami egy-egy 13 kifutótér szélességének felel meg, így csak az egymáshoz tartozó 9 boxok és 13 kifutó­terek között jön létre kapcsolat, és a különféle boxokba telepített állatcsoportok nem kevered­hetnek egymással. Az egy-egy boxban tartott ál­latcsoportok a p kettős nyilaknak megfelelően kedvük szerint járnak ki a pihentetőtérként funkcionáló 9 boxokból a 13 kifutóterekre, illet­ve innen vissza a boxokba. A 14 hosszanti keríté­seket és a 28 keresztirányú kerítéstagokat pl. 3 cm vastag deszkapalánkok alkothatják. Az I épü­let végeinél, de az épületen kívül trágyakazetták vannak. Mind a 9 boxok, mind a 13 kifutóterek szilárd padozata a trágyakazetták felé 1-3%-os lejtéssel van kialakítva. A fent leírt rendszer lehetőséget ad arra, hogy az állatok minél hosz­­szabb időn át a 13 kifutótereken tartózkodjanak, ezáltal a keletkező trágya nagyrésze a kifutók padozatán tározódik. Az összegyűlt trágyát a 14a, 14b kerítés-részek elfordítását (átállítását) követően pl. tolólapos traktorral tolhatjuk a 25 trágyakazettákba, ahol a pl. egy év alatt keletke­zett és öggyegyűjtött nagytömegű trágya nedves­ségtartalmát elveszíti, és a nyári száraz időszak­ban a növénytermesztésben természetes szerves­trágyaként közvetlenül felhasználható. Az állatok etetése és itatása a mind a 9 boxok­­hoz, mind a 13 kifutóterekhez hozzárendelt 40 önetelőkből és 41 önitatókból történik. A kültéri önetetők és önitatók felett a 2. ábrán szaggatott vonallal jelölt 50 védőtető húzódik végig a II ki­futók teljes szélességében. A 3. és 4. ábrák szerinti telep az 1. és 2. ábra szerintitől annyiban tér el, hogy a 8 tetőpanelek tört vonalvezetésűek, egy hosszabb belső és egy rövidebb külső részük van, amelyek találkozási pontjuktól kétirányban lejtenek: a belső rész hát­rafelé, a küls rész pedig előrefelé. E 8 tetőpane­lek külső részben 22 kémlelőnyílások vannak, amelyeken át a 9 boxok belső tere a 26 közleke­dő-ellenőrző úttól könnyebben szemrevételezhe­tő, mint az 1. ábra szerinti 22 kémlelőnyílásokon keresztül. Az I épület x hosszanti függőleges középsíkjá­ra szimmetrikus elrendezésű telep baloldali ré­szében a 8 tetőpanelek zárási helyzetükben van­nak, a 11 védőponyva le van engedve, és a 14 hosszanti kerítések elválasztási funkciót töltenek be, vagyis az x hosszanti középsíkra merőlegesek. A telep jobboldali részén viszont a 8 tetőpanele­ket felemelt, a 11 védőponyvái felfüggesztett, az elválasztó 14 hosszirányú kerítéseket pedig el­fordított helyzetükben tüntettük fel. A trágyaki­tolás irányát az I épületből és a II kifutókról az E nyilakkal érzékeltettük. Egyébként az 1. és 2. ábrával kapcsolatban már ismertetett szerkezet­részeket — szükség szerint — a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a kö­vetkezők: mivel a találmány szerinti kisállattartó telepen almozott tartást és kifutókat alkalmazunk, az épület, illetve telep hígtrágyamentesítése bizto­sítva van. Nincs szükség nagy beruházási és üze­meltetési költség-igényű trágyaelvezető és -keze­lő létesítményekre. A keletkezett nagyértékű szervestrágya — mennyiségcsökkenés nélkül — hagyományos gépi eszközökkel maradéktalanul hasznosítható a növénytermesztésben. A talál­mány szerinti telepen mind a be- és kialmozás, mind a trágyaeltávolítás, mind pedig a takar­­mánykiadagolás maximálisan gépesíthető. Álta­lában mindenütt mobil rendszerű takarmányki­­adagolás alkalmazható, az egész telepen egyetlen takarmánykocsival szolgálhatók ki az állatok, amelyek maguk kereshetik meg a takarmányt és az ivóvizet. A találmány szerinti nagyüzemi állattartó te­lepen — szemben a jelenleg általánosan alkal­mazott zárt tartási rendszerekkel — természetes úton biztosítható az állatok levegőigénye, az op­timális páratartalom, és a belső tetőpanelek fel­nyitásával közvetlen napfényt is kapnak. Téli időben a kislégterű letakart boxok-pihenőhelyek melegebb környezetet biztosítanak. A boxok és kifutók alapterületének megfelelően nagyra vá­lasztásával az állatok mozgásigénye is biztosítva van, a fedetlen és fedett tartózkodási helyeket akaratuk szerint használhatják. A mesterséges szellőzés elmaradása természetesen beruházási és üzemeltetési költségcsökkenést is eredmé­nyez. A természetes tartásnak köszönhetően az állatok betegséggel szemben ellenállóbbak, tehát az állategészségügyi körülmények biztonságo­sabbak; a kielégített mozgásigény, a levegő és a napfény hatására (aminek fertőtlenítő hatása is van) az állatok jobb étvágyúak, vitalitásuk na­gyobb, és az egészségesebb állomány értékesebb, a végtermék (hús, bőr, tojás, prém, toll stb.) ki­váló minőségű. A találmány egyik legnagyobb előnye, hogy a telep — különösebb átalakítás nélkül — gyakor­latilag mindenfajta kisállat tartására, nevelésére alkalmas. így az üzemeltető rugalmasan tud iga­zodni a mindenkori piaci igényekhez, és az épü­let átalakítása, új épület létesítése nélkül azt az állatfajtát neveli, tartja, amely éppen a legkere­­setebb, s így a leggazdaságosabbban állítható elő. Ha például a tyúk, a csirke-nevelés átmenetileg pl. két-három éven keresztül ráfizetéses, vagy csak minimális nyereséggel folytatható, egyazon épületben lehet bárányhizlalásra vagy nyúltartás­­ra átállni, ha az nyereséges. Ily módon a talál­mány a világpiaci igényekhez való jobb alkalmaz­kodást is elősegíti. Az almozáshoz, kitrágyázáshoz, etetéshez és itatáshoz alkalmazott mobil gépek minden kisál­latfajtánál azonosak és alkalmazhatók; erre — a telep elrendezésén és kialakításán túlmenően — az azonos száraz etetés, valamint a többcélú ön­etetők alkalmazása is lehetőséget nyújt. A találmány természetesen nem korlátozódik a példaként ismertetett megoldási lehetőségek­re, hanem az igénypontok által definiált oltalmi 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom