198974. lajstromszámú szabadalom • Eljárás módosított aszfaltburkolat előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás deformációnak ellenálló, módosított aszfaltburkolat előállítására. Utak, egyéb közlekedési pályák, térburkolatok, csarnokok és raktárak aljzatburkolataként legtöbbször aszfalt vagy betonburkolatokat építenek. A betonburkolatok ugyan a deformációs igénybevételnek ellenállnak, de a téli-nyári hőingadozások repedéseket okoznak és a téli sózást sem tudják rongálódásmentesen elviselni, ezért néhány év használat után tönkremennek. A betonburkolatban a szilárdulás megindulásával az egyenlőtlen hőmérsékletváltozásból, valamint a beton egyenlőtlen zsugorodásából gátolt alakváltozás következik be, ami feszültségeket ébreszt a betonban. Ebben a bonyolult, öszszetett folyamatban a beton akkor reped meg, amikor a nyúlás a nyúlóképességét, a húzófeszültség a húzószilárdságát túllépi. Ezek átmenő repedések és a betonban a hőmérsékletváltozás hatására dolgozó hézagként működnek. Ezenkívül a még képlékeny betonban a gyors kiszáradás következtében felületi vagy kéregrepedések is felléphetnek. Ezek nem csökkentik a beton teherbírását, de a kifagyások kiinduló helyei lehetnek (dr. Ábrahám Kálmán: A közúti közlekedés kézikönyve, Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1978, 446. old.). A legtöbb aszfaltburkolat ugyan nem reped meg a hőingadozás hatására, de nyári időszakban — különösen a nagy felületi terhelést okozó járművek hatására — a fokozott felületi terheléseknek és nyírási igénybevételeknek kitett helyeken hamar behullámosodik, felgyűrődik és rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná válik. Főleg nagyforgalmú városi utak aszfalt burkolataiban meg lehet figyelni jelentős deformációkat azokon a szakaszokon, ahol a járművek rendszeresen fékeznek és megállnak. így különösen a nagyíorgalmú autóbuszmegállókban fordulnak elő néha decimélerrendű vályúképződések, deformációk, hullámok. Sokszor tapasztalhatunk útkereszteződésekben, jelző: lámpák előtti fékezési felálló szakaszon erős hullámosodást. (Dr. Nemesdy Ervin: Utak és autópályák pályaszerkezete, Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1971, 373-374. old.) Világszerte törekvések vannak arra, hogy különböző adalékszerekkel mind a betonburkolatoknál, mind az aszfaltburkolatoknál ezeket a kedvezőtlen tulajdonságokat kiküszöböljék. A találmány célkitűzése deformációnak ellenálló műanyagtartalmú cementhabarccsal módosított aszfaltburkolat előállítása, amely hőre nem lágyul, nem rideg és a betonhoz képest repedésálló. A találmány szerinti eljárás módosított aszfalt burkolat előállítására aszfalt és cementhabarcs felhasználásával azzal jellemezhető, hogy a burkolandó felületre 3,0 —6,0 tömeg% bitument, 3,0 —6,0 lömeg% mészkőlisztel, 15 — 20 tömeg% 5 — 12 mm-es és 70 — 80 tömeg% 12-20 mm szemcseméretű eruptív zúzalékot tartalmazó, 20% feletti szabadhézagtartalmú aszfaltot terítünk 100-120 °C közötti hőmérsékleten, majd HU tömörítés után a lehűlt aszfaltrétegbe 40 - 45 t% portlandcementet, 25 - 30 t% vizet és 1 — 10 t% 250 — 500 vagy 20 — 40 aminszámú amintérhálósílóból és 80—1000 mPa. s. kisviszkozítású (25 °C-on) 175— 195 epoxiekvivalensű folyékony aktív hígítót tartalmazó epoxigyantából álló műgyantát tartalmazó habarcsot dolgozunk be és á kialakított burkolatot vízzel ismert módon utókezeljük. A találmány szerinti burkolat aszfaltkomponensének kötőanyaga SzB 90 vagy SzB 50 szabványos bitumen, amelyből D20 jelű összefüggő vázréteget képező, legalább 20% szabad hézagtartalmú termék állítható elő. Az aszfalt előállításakor laboratóriumi vizsgálattal és próbakeveréssel kell megállapítani a helyes összetételi arányt, amely biztosítja a mészkőliszt és a zúzalék felhasználásával a jó váz réteget és a kellő stabilitást, vagyis az aszfalt elviseli az építési forgalmat és a habarcs bedolgozása esetén sem bomlik fel. A bitumen és a zúzalék között kellő kölcsönhatás szükséges ahhoz, hogy a bitumennel be nem vont zúzalékszemcsék részaránya 2t% alatt legyen a Ross módszer szerint vizsgálva (MSZ 07-3210/82 F 6-os függelék). A D20 jelű aszfalt szokásos keverési hőmérséklete 120- —140 °C, amely az útfelületbe bedolgozva még 100—120 °C hőmérsékletet biztosít. A kialakítandó útfelületre az aszfaltot célszerűen finisherrel terítjük és így esztétikus, hullámmentes burkolati felület képezhető. A 20 — 40 °C-ra lehűlt aszfalt burkolatba a műgyanta tartalmú cementes habarcsot vibráltatással bedolgozzuk. A cementhabarcs összetételében a cement 28 napos nyomószilárdsága legalább 35 MN/m2, húzószilárdsága pedig 5,5 MN/m2. A habarcs homokkomponensének maximális szemcsemérete 1 mm, efeletti szemcsék részaránya legfeljebb 5 t% lehet, anyagiszapszennyezést legfeljebb lt%ban tartalmazhat. Ä kétkomponensű műgyanta pl. EPOREZIT FM-6 gyanta (gyártómű: Műanyagipari Kutató Intézet Kísérleti Üzeme), amelyet T-16 vagy T-30 amin térhálósítóval társítunk. Az EPOREZIT FM-6 gyanta viszkózítása 25 °C-on 200-400 MPa, epoxi ekvivalense 175- — 185. A T-16 amintérhálósító 250 — 500 mPa viszkózítású (25 °C-on) 790 — 840 aminszámú. A T-30 amin térhálósító 20 — 40 mPa viszkózítású (25 °C-on) és 700 — 750 aminszámú. A műgyantás habarcs 3 napos nyomásszilárdsága 7,07x7,07 cm-es élhosszúságú kockán mérve legfeljebb 18 MN/m2 értékű lehet. A cement és a műgyanta kötési (szilárdítási) tulajdonságát kellően össze kell hangolni ahhoz, hogy a kötés során csak anynyi hő fejlődjön, amelyet a környezet elvonni képes a habarcs kötésének károsodása nélkül, emellett a műgyantás habarcs nem lehet ridegebb, mint a műgyanta nélkül készült habarcs. A műgyantás habarcs bármilyen pontos tömegadagolású kényszerkeverésű beton vagy habarcskeverő gépben megkeverhető. A habarcs keverését a következő sorrendben végezzük: először a cementet és a homokot szárazon összekeverjük, majd a vizes keverés következik, és legutoljára kell a keverékhez a két műgyanta kom-B 198974 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
