198951. lajstromszámú szabadalom • Eljárás Új reningátló peptidek, valamint hatóanyagként ilyen peptidet tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198951 B 2 talmazó vegyületté hasítjuk. Az (I) általános képletű vcgyületek biológiai hatását az alábbiakban ismertetjük. Renin-aktivitás gátlása Az (I) általános képletű vegyületek renin-ak­­tivitást gátló hatását lényegében Kokubu és mun­katársai (Hypertension, 5, 191-197 (983)] mód­szere szerint határoztuk meg, az alábbi módon. A vizsgálandó vegyületeket 60 térfogat%-os vizes etanolban oldottuk. A humán-renin-aktivi­­tást a vizsgálandó vegyületek jelenlétében vagy távollétében birka angiotenzinogént használva mértük. A vizsgálati elegy 1 ml össztérfogatban 0,1 mól/l foszfát-puffért (pH 7,3), 0,5 ng angio­­tenzin l/ml/perc aktivitásnak megfelelő humán renint, 200 ng angiotenzin I-gyel egyenértékű birka angiotenzinogént, és a feltüntetett mennyi­ségű vizsgálandó vegyületet, továbbá 6% etanolt és angiotenzináz inhibitorként 10 mmól/l nátri­­um-etilén-diamin-tetraacetátot és 3,4 mmól/l 8- hidroxi-kinolint tartalmazott. Az elegyet 10 per­cen át 37 °C-on reagáltatunk, majd a reakcióele­­gyet tartalmazó csövet 5 percre forrásban lévő vízfürdőbe merítve leállítottuk a reakciót. Az elegyet centrifugáltuk és a felülúszó 0,05-0,1 ml-ében meghatároztuk a maradék angiotenzin 1 koncentrációt. Kontrollként azonos összetételű mintát hasz­náltunk, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgált ve­gyületet kihagytuk. A kapott értékekből kiszámí­tottuk a vizsgált vegyületekkel elért renin-aktivi­tás %-os gátlását. Az eredményeket az 1. táblá­zatban adjuk meg. A értékek 3 vagy 4 kísérlet át­lagát jelentik. Az 1. táblázat adataiból látható, hogy a talál­mány szerinti eljárással előállított vegyületek je­lentősen gátolják a humán renin aktivitását, fenti hatásuk következtében a renin/angiotenzin-in­­dukálta hipertenzió kezelésére alkalmazhatók a humán- és állatgyógáyszat területén. 1. táblázat Vegyület Vizsgált Humán reninre sorszáma vegyület koncent­kifejtett rációja gátlás (%) (mól/l) 3. lx IO'5 72,0 5. lx 1(V5 79,0 36. lx 10s 84,0 38. 1 X 10'5 89,0 62. lx 10'5 53,0 64. lx 10*5 95,0 65. lx 10'5 99,0 66. lx IO’5 96,0 67. 1 X 10‘5 98,0 93. lx ío-5 99,0 207. lx ío-6 98,4 208. lx 10'6 99,1 238. lx 10*6 98,2 A találmány szerinti eljárással előállított ve­­gyületek orálisan vagy parenterálísan alkalmaz­hatók, így a hatóanyagként egy fenti vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményeket ennek meg­felelően formálhatjuk, rendszerint gyógyászati­ig elfogadható hordozó- vagy hígítóanyagokkal, orális alkalmazásra például tabletta, kapszula, granula, por vagy szirup, parenterális alkalma­zásra például injekció vagy kúp készítménnyé. A dózis nagysága a kezelendő alany korától, súlyá­tól, a betegség tüneteitől és az elérni kívánt ha­tástól függően változik, rendszerint napi dózis 0,01 — 100 mg/testsúly kg lehel, melyet egyetlen dózisban, vagy osztott dózisban adhatunk a be­tegnek. A találmányt közelebbről — a korlátozás szándéka nélkül — az alábbi példákkal kívánjuk ismertetni. A példákban a fajlagos forgatóképes­séget minden esetben a nátrium D-vonalának al­kalmazásával mértük. 1. példa 4(S)-fN-Benzil-oxi-karbonil-3-( l-naftil)-L- alanil-L-hisztadill-amino-3(S)-hidroxi-6-metil­­heotánsav-etil-észter előállítása (5. vegyület) (a) 250 mg (0,5 mmól) N-benzil-oxi-karbonil- 3-(l-naftil)-L-alanil-L-hisztadin-hidrazidot 8 ml dimetil-formamidban oldunk, és az oldathoz 0,42 ml 4,0 n dioxános hidrogén-klorid-oldatot a­­dunk, majd az elegyet -60 °C-ra hűljük. A kapott oldathoz 0,1 ml izoamil-nitritet a­­dunk, és az elegy hőmérsékletét -20 °C-ra emel­jük. A hidrazid eltűnésének megállapítása után az elegy hőmérsékletét újra -60 °C-ra állítjuk be. A reakcióelegyet ezután 0,17 g N-metil-morfo­­linnal semlegesítve N-benzil-oxi-karbonil-3-(l­­naftil)-L-alaniI-L-hisztadin-azid-oldatot ka­punk. (b) Másik edényben 152 mg (0,5 mmól) 4(S)­­terc-butoxi-karboni]-amino-3(S)-hidroxi-6-me­­til-heptánsav-etil-észterhez 5 ml 6 n dioxános hidrogén-klorid-oldatot adunk. Az oldatot 20 percen át nitrogénáramban keverjük, majd csök­kentett nyomáson bepárolva koncentráljuk. A kapott szilárd maradékot 2 ml dimetil-form­amidban oldjuk, majd 0,05 g N-metil-morfolin hozzáadásával 4(S)-amino-3(S)-hidroxi-6-metil­­heptánsav-etil-észter-oldatot kapunk. (c) Az (a) lépésben leírt módon előállított, hűtött azidoldathoz cseppenként hozzáadjuk a (b) lépésben előállított etil-észter-oldalot. A reakcióelegyet 4 °C-on 20 órán keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson desztillálással eltávolítjuk. A kapott maradékhoz 5 vegyes%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adunk, majd a kicsapódott gümiszerű anyagot etil-ace­­táttal extraháljuk. A szerves extraktumot vízzel, majd telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mos­suk. Az oldatot vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomá­son ledesztilláljuk. A kapott maradékhoz 1:5 tér­fogatarányú etil-acetát-dietil-éter elegyet adunk, majd a csapadékot elválasztjuk, porítjuk, majd szűrjük. 163 mg cím szerinti terméket kapunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom