198932. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetraciklusos kinazolinonok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198932 B 2 Lényegében a Flunitrazepam Receptor Bind­ing Assay-ben (FBA) olyan eredmények kapha­tók, mint amilyeneket Chang és munkatársai le­írtak (J. Pharmacol., 48,213 (1978)]. Az új vegyületek a fentebb említett tesztekben aránylag nagy aktivitást mutattak, és a trankvil­­láns hatásuk spektruma érdekes és kívánatos. A megfigyelési vizsgálatok eredményei szerint az új vegyületek a viselkedésre stimulálólag hatnak és pines nemkívánatos CNS depresszáns hatásuk, például nem okoznak ataxiát. Az új vegyületek például hatást mutatnak a hexobarbitál reinduk­­ciós tesztben. Azonban azokban a dózisokban, amelyekben a vegyületek minor trankvillánsok­­ként használhatók, például az FBA teszt és a Geller-féle konfliktus teszt konfliktus szegmense szerint, az új vegyületek racemátjai, például az 1. példa szerinti vegyület általában csak gyenge ha­tású vagy lényegében hatástalan számos más standard CNS depresszáns tesztben, például majmok és patkányok alvás-vizsgálatában, macs­kák gerinc reflex vizsgálatában, a kémiailag in­dukált konvulziós tesztekben (egérben N-szulf­­amoil-hexahidro-azepinnel indukálva), a Dun­ham forgási tesztben és további érdekességként a Geller-féle konfliktus teszt változó intervallum szegmensében. A racemát formában levő új ve­gyületek tehát nagyon speciális és kívánatos mó­don fejtik ki trankvilláns hatásukat és ami külö­nös, lényegesen csökkent szedatív hatás mellett, például álmosság előidézése nélkül, amely hatás a legtöbb, ha nem minden jelenleg forgalomban levő trankvilláns esetében fellép. A vegyületek a hagyományos benzodiazepin trankvillánsoknál, például a diazepam-nál jobbak, mivel lényegesen kisebb az altató hatásuk, ahogy azt a fentebb em­lített alvási vizsgálatokkal meghatároztuk. Emel­lett az új vegyületek nem lépnek kölcsönhatásba az alkohollal és nem fokozzák annak hatását. Meglepően érdekes és hasznos eredményekre jutottunk, amikor az új vegyületek racemátjait az egyes optikai izomereire, anlipódjára bontottuk. Míg a racemátok és az egyes izomerek az FBA tesztekben, amelyek speciálisan a trankvilláns hatásra engednek következtetni, körülbelül azo­nos hatásúaknak mutatkoztak, az altató hatást il­letően az in vitro vizsgálatokban az R- és S- izo­merek markáns eltérést mutattak. Érdekes mó­don, az olyan meghatározásokban, amelyekben a racemát már csőiéként szedatív hatása volt meg­figyelhető, az R-izomer szedatív hatása csak olyan dózisnál jelentkezett, amely szignifikánsan meghaladta a trankvilláns hatást kifejtő dózist. Másrészt az S-izomer esetében a szedatív hatást kifejtő dózis átfedte a trankvilláns hatást előidé­ző dózist. Például a patkányokkal végzett in vivo vizsgálatokban a 4. példa szerinti S-izomer 2- — 15 mg/kg közötti mennyiségben volt trankvilláns (feszültségoldó) hatású, az enyhe tzedatlv-szerű hatás 3 — 50 mg/kg dózisnál je­lentkezett. A 3. példa szerinti R-izomer 4—40 mg/kg közötti dózisban mutatott trankvilláns ha­tást, és 60 — 120 mg vagy magasabb dózisban gyenge-enyhe szedatív-szerű hatást. Az optikai izomerek fenti értékeléséhez a trankvilláns hatás meghatározására patkányokkal a diszkrimináci­ós tesztet és a Geller-féle konfliktus vizsgálat konfliktus szegmensét (nyalások száma) használ­tuk A diszkriminációs tesztben az R-izomer ED50 értéke 4,2 mg/kg, az S-izomeré 2,6 mg/kg. A konfliktus vizsgálatban az R-izomer minimális hatásos dózisa 30 mg/kg, az S-izomeré 10 mg/kg. A szedatív hatást kimutató vizsgálatokban (for­gási, mozgékonysági és hátrálási vizsgálatok) az R-izomer ED50 értéke 120 mg/kg-nál nagyobb, és az alvási vizsgálatokban (alvás/ébreniét vizsgá­latok) a minimális hatásos dózis 60 mg/kg. Ugyanakkor az S-izomer ED5Q értéke 40 — 50 mg/kg (forgási, mozgékonysági és hátrálási vizs­gálatok), és az alvási vizsgálatokban a minimális hatásos dózisa 3 mg/kg. Mivel az S-izomerek összegzett szedatív hatá­sa enyhébb, mint a diazepamé, az ilyen izomere­ket alkalmazhatjuk trankvillánsokként is, de megfelelőbb az olyan esetben való alkalmazásuk, amikor szedatív hatás kívánatos, például lefek­véskor. Az. R-izomerek viszont lényegében a szedatív hatástól való mentességük miatt olyan kívánatos trankvillánsokat képviselnek, amelyek sok olyan helyzetben használhatóak, ahol a hagyományos trankvillánsok a szedatív mellékhatásuk miatt gondot okoztak vagy tekintettel kellett rájuk len­ni. Az R-izomerek teljes trankvilláns spektruma különösen olyan területeken való felhasználásnál kívánatos, például öregkori gyógyszerként, ahol a többi trankvilláns szedatív hatása nemkívánt hatásokat válthat ki. A nagyobb emlősök esetében a napi dózis elő­nyösen 10 és 200 mg közötti, és a dózisformák előnyösen 2,5 és 100 mg közötti mennyiséget tar­talmaznak. A lentiekkel összhangban a találmány egy gyógyszerként használható új vegyület, valamint az új vegyülelcl valamely, a gyógyszerészeiben szokásos hordozóval vagy hígítóval együtt tartal­mazó gyógyászati készítmény előállítására is vo­natkozik. A találmány szerint előállított és emlősökben trankvilláns hatás kiváltására használható gyó­gyászati készítmény hatóanyagként egy új vegyü­­letet és egy vagy több, gyógyászatilag elfogadható hordozót, beleértve kívánt vagy szükséges eset­ben más hagyományos adjuvánsokat is, tartal­maz. A következő példákban minden hőmérsékleti érték korrigálatlan. A példákban elért kiterme­lés — több művelet esetén az utolsó műveletre vonatkoztatva átlagosan 15 — 30%. 1. példa (i )-2-Trifluor-metil-7.8.9.10.10a,ll-hexahid­­ro-13H-piridol 1 ’.2’ :3,41imidazof 2,1-blkinazolin­­-13-on 10 g l,5,ö,7,8,8a-hexahidro-3-metil-tio-imid­­uzo(l,5-a]piridin 60 ml száraz dimetil-acetamid­­dal készült oldatához 12 g 2-amino-5-trifluor­­-metil-benzoesavat adunk. A kapott oldatot for­ralás közben keverjük 18 órán át., A reakcióele-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom