198928. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrahidro-béta-karbolin származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 198928 B 2 Számos tényező ismeretes, amely kiváltó ok­ként toxikus májkárosodást, májgyulladást és zsírmájat idéz elő. Az ezekben a betegségekben megfigyeli alapvető változások: a májsejtek elha­lása, mezenhimális reakció és zsírfelhalmozódás. Az elhalás jellege a kiváltó tényezőtől függ és a következőképpen osztályozható: centrilobuláris, periportális és diszkrét lobuláris. A centrilobulá­ris elhalást kísérletesen széntetrakloriddal indu­káljuk és a májkárosodás mértékét úgy határoz­zuk meg, hogy mérjük a máj súlyát és szabad­szemmel figyeljük a máj színét. A periportális és a diszkrét lobuláris elhalást — amelyek mezen­himális reakcióval társulnak — allilalkohollal, il­letőleg D-galaktózainnal váltjuk ki, és a májká­rosodás mértékét a vérplazma glutaminsav-piro­­szőlősav-transzamináz (GPT) és glutaminsav­­oxálecetsav-transzamináz (GOT) aktivitásának meghatározása segítségével állapítjuk meg. A találmány szerinti (I) általános képletű ve­­gyületek kivételes aktivitást mutatnak különböző májbetegségek gyógyítása terén (ideértve a meg­előzést és az enyhítést is). Különösen ilyenek a következők: centrilobuláris elhalással, peripor­tális nekrózissal, diszkrét lobuláris elhalással és mezenhimális reakcióval összefüggő májbetegsé­gek, zsírmáj, gyógyszer által kiváltott májbeteg­ségek és vértolulásos májgyulladás. Ennek meg­felelően a találmány szerinti vegyületek előnyö­sen alkalmazhatók terápiás vagy profilaktikus szerként májbetegségek esetében, emberen és az állatgyógyászat területén és különböző betegsé­gek kezelésére vagy megelőzésére használják ezeket, amilen a vírusos májgyulladás, a gyógy­szer által kiváltott májbetegség, alkoholos máj­­gyulladás, zsírmáj, sárgaság és a végső szintóma, azaz a májzsugor. A találmány szerinti vegyüle­tek ezenkívül alacsony toxicitás mellett, ennél­fogva nagy biztonsággal stimulálják a májfunk­ciót. Amikor pl. a találmány szerinti vegyülete­­ket — pl. a metil-(3S)-3-hidroximetil-1,2,3,4-tet­­rahidro-beta-karbolin-2-karbo-ditioátot, metil­­-(3R)-3-hidroximetil-1,2,3,4-tetrahidro-beta­­-karbolin-2-karbo-ditioátot, metil-(lS,3S)-3- -hidroximetil- 1-metil- 1,2,3,4-tetrahidro-beta­­karbolin-2-karbo-ditioátot vagy metil-(lR,3R)­­-3-hidroximetil-l-metil-1,2,3,4-tetrahidro-beta­­-karbolin-2-karbo-ditioátot — orálisan egerek­nek adjuk be, 1500 mg/kg dózisban, a bevitelt kö­vető 7 napos megfigyelési időszak alatt nem ész­leljük egerek elhullását. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek ezenkívül gátolják zsírperoxidok nem kívánt képződését. Ismeretes, hogy az emlős fajták szöveteiben a zsírperoxid szint a korral emelkedik és a sejtek elhalását, vagy károsodását okozza, amely a sejt-permeabi­­litás ezzel járó változásával függ össze. A zsír­­peroxidokról továbbá azt is feltételezik, hogy ezek képezik a primer etiológiai tényezőt a szél­ütés előidézésében [Stroke, 10,3, p. 323 — 326 (1979)]. Ennélfogva az (I) általános képletű ve­gyületek a lipid peroxid szintek javítására hasz­nálhatók fel idősebb egyénekben. Ha a találmány szerinti (I) általános képletű vegyületeket és sóikat gyógyszerként alkalmaz­zuk, ezek orálisan vagy parenterálisan (pl. intra­vénásán, intramuszkulárisan vagy szubkután úton) alkalmazhatók. Az (I) általános képletű vegyületek és sóik dózisa a betegek kora, súlya és állapota, a betegség súlyossága és hasonló ténye­zők függvényében változhat, de rendszerint a kb. 0,01-250 mg/kg/nap, előnyösen a 0,1 — 50 mg/ /kg/nap tartományban helyezkedik el. Különösen kitüntetett dózis az (I) általános képletű vegyü­letek orális adagolása esetében a kb. 0,1 — 250 mg/kg/nap, különösen a 0,5 - 50 mg/kg/nap tar­tományba eső valamely dózis. Az (I) általános képletű vegyületek és bázi­sokkal akotott sóik szokásos gyógyszerkészítmé­nyek alakjában alkalmazhatók, a szokásos gyó­gyászati vivőanyagokkal vagy hígítókkal keverve, amelyeket az orális vagy parenterális készítmé­nyek előállításához rendszerint alkalmaznak. A vivőanyagok közé tartozik pl. a zselatin, laktóz, glukóz, nátriumklorid, keményítő, magnézium­­sztearát, talkum, növényi olajok stb. A gyógy­szerkészítmények lehetnek szilárdak — így tab­letták cukorbevonatos tabletták, pirulák vagy kapszulák —, vagy folyékonyak, így oldatok, szuszpenziók vagy emulziók. Ezek a készítmé­nyek sterilezhetők. Kívánt esetben ezenkívül kü­lönböző segédanyagokat, stabilizálószereket, nedvesítőszereket, emulgeálószereket vagy más adalékokat adhatunk a készítményekhez. A találmányt a következő kísérletekkel és pél­dákkal szemléltetjük. A találmány azonban nem fogható fel úgy, hogy ezekre korlátozódik. A, leírásban és az igénypontokban az "alkil" ki­fejezés 1 — 10 szénatomos alkilcsoportot jelent; a "rövidszénláncú alkil", rövidszénláncú alkoxi" és "cikloalkil" jelző 1 — 4 szénatomos alkilcsoportra vonatkozik, illetőleg 1 — 4 szénatomos alkoxicso­­portot és 5 — 6 szénatomos cikloalkilcsoportot jelöl. 1. kísérlet Védelem széntetrakloriddal kiváltott akut máj toxicitás ellen Módszer: A vizsgálandó vegyületet 0,5%-os karboximetilcellulóz oldatban szuszpendáljuk és a szuszpenziót (kísérleti vegyület: 100 mg/10 ml/kg) orálisan visszük be ddY hím egereknek (kor: 5 — 6 hét, súly: 25 — 30 g, 1 csoport 3 egér­ből áll) és az állatokat éheztetjük. 3 óra elteltével olivaolajos széntetraklorid oldatot adagolunk be orálisan, 50 pl/5 ml olivaolaj/kg dózisban. 3 óra elteltével az előbbi dózisban ismét orálisan be­adagoljuk a vizsgálandó vegyületet. 24 órával a CCÍ4 bevitel után mérjük az állatok súlyát, majd elpusztítjuk ezeket. A májat azonnal kivesszük, lemérjük és makroszkópos vizsgálatnak vetjük alá. Kontrollként rendszerint 0,5%-os karboximetilcellulóz oldatot és olívaolajat adagolunk orálisan az állatoknak, a vizsgálandó vegyület szuszpenziója és a CCI4 oldat helyett. Ezenkívül a CCI4 kontroll csoportnak adagoljuk a CCI4-0S oldatot és a 0,5%-os karboximetilcellulóz oldatot. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom