198903. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-amino-butil-N-fenil-arilamid származékok és az ezeket a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
19 HU 198903 B 20 eléréséhez), amíg az 1 mmól kalciummal előidézett kontrakciók teljesen megszűntek vagy amig a vizsgált vegyület koncentrációja 30 umól nem lett. A kísérlet végén minden egyes preparátumhoz a maximális adagnál nagyobb adag papaverint (300 pmól) adtunk, azért, hogy meghatározzuk a kontrakciók lehető legteljesebb mértékben való megszűnését. Minden egyes preparátumra vonatkozóan megkaptuk a kezdeti kontrakciók (1 mmól kalcium-klorid után) és az értágitó vegyÖletek különböző kumulativ dózisai után a kontrakciók abszolút értékét (g-ban), a kísérlet végén a 300 jumól papaverin hozzáadása után 30 perccel mért minimális kontrakciók különbségéből. A vegyület minden egyes adagjára és minden egyes preparátumra vonatkozóan kiszámítottuk a kontrakciók százalékos csökkenését, az 1 mmól kalcium-k lóriddal előidézett kontrakciókhoz képest és az individulális százalékos csökkenés tévedési standardjának átlagértékét (X±T.S.A) is kiszámítottuk. A kapott átlagértékeket (amelyeket a tévedési standard fordított arányú átlagértékeivel mértünk) szigmoid görbe matematikai modell segítségével analizáltuk és kiszámítottuk az ECw értékét, azaz azt a mólkoncenlrációt, amely 50%-kal csökkenti a kalciuni-kloriddal előidézett kontrakciókat. A találmány szerinti vegyületek EC» értéke 0,2 pmól és 10 pmól közötti. A találmány szerinti vegyületeket a teljes patkány-agykéreg [3H 1-val jelzett nitrendipin kötődési (binding) vizsgálatnak vetettük alá. 150 g és 200 g közötti Sprague-Dawley him patkányok nyakszirtjének diszlokációja után az agyat kivágtuk, az agykérget jéggel hűtött Petricsészébe helyeztük. Ezt követően jeges, 20 ml térfogatú 50 mmól-os, trisz(hidroxi-metil)-amino-metán pufferoldatba helyeztük, amelynek pH értékét hidrogén-klorid-oldattal (trisz-HCl puffer) 7,4-re állítottuk be. A szövetet Polytron Ultra-Turrax készülék segítségével homogenizáltuk, 3 másodperc alatt. A készülék maximális sebességének a felét alkalmazva, a preparátumot háromszor mostuk jeges puffer oldattal és minden esetben 10 percig tartó centrifugálással (49000xg) elkülönítettük. Végül 50 mmól-os trisz-HCl pufferoldat 1 ml-ével (pH = 7,4, 37 °C) és 100 mg szövettel szuszpenziót készítettünk. A [3H 1-val jelzett nitrendipine-nel (New England Nuclear terméke, aktivitása 70 Ci/mmól, 2590 GBq/mmól) mosott, 100 yl membránszuszpenzió alikvot adagjait inkubáltuk 1 ml végső térfogatú trisz-HCl pufferoldatban. 30 percen át inkubáituk 37 °C-on, majd a membránt Whatman GF/F üvegszálas szűrőn szűrve visszanyertük, háromszor 5- -5 ml jeges trisz-HCl pufferoldattal mostuk. A szövethez kötődő és szűrőn maradó radioaktivitást szcintillációs spektrometriával mértük. A f3H 1-val jelzett nitrendipine fajlagos kötődését a szövethez úgy határoztuk meg, hogy az inkubálás során hozzáadott 1 ymól nitrendipin radioktivitásból levontuk a szűrön maradt radioaktiv anyag mennyiségét. A fajlagos kötődés a szűrön meghatározott radioaktivitás összes mennyiségének a 80% és 90%-a közötti. A vizsgálandó vegyületek különböző koncentrációival grafikusan meghatároztuk az IC» koncentrációt, a vegyieteknek azt a koncentrációját, amely a [3H]~ -val jelzett nitrendipine specifikus kötődéseinek 50%-át megakadályozza. A találmány szerinti vegyületek JC» koncentrációja 0,005 ymól és 0,1 mól közötti. Végül a találmány szerinti vegyületek vérnyomáscsökkentő hatását vizsgáltuk meg spontán (veleszületett) hipertenziós patkányokon. A szisztolés vérnyomást mértük a kaudális artériába elhelyezett katéter segítségével, Gerold és Tschirky Arzneimittel-Forschungban 1(1968) 18, 1285-1287] leírt módszere szerint. A vérnyomás változását ráltuk az eltelt idő függvényében, minden egyes vizsgált vegyület és minden egyes beadott dózis után. A talámány szerinti vegyületek 5 mg/kg és 30 mg/kg közötti dózisának intraperitoneális alkalmazása után 30 perc elteltével a vérnyomást 15-30%-kal, és 3 óra múlva 20-25%-kal csökkentették. A farmakológiai vizsgálatok alapján a találmány szerinti vegyületek kalcium antagonists hatásúak és mindazon megbetegedések kezelésére alkalmasak, amelyekben az ilyen tipusú hatóanyagok indikáltak. így különösen a kardiovaszkuláris betegségek kezelésében, amelyekben a kalcium transzmembrán és intracelluláris mozgásának módosító kezelése szükséges, főként a magas vérnyomás, és szivarritmia kezelésében. Ezen kívül az ateroszklerózis elleni, vérlemezkék aggregációját gátló, szív- és agy- isémiaellenes, migrén elleni, antiepileptikus, asztma elleni és fekély elleni hatásuk is van. A kardiovaszkuláris terápiában egyedül vagy más hatóanyagokkal, mint diuretikumokkal [i-biok kólók kai, az angiotenzint átalakító enzim inhibitoraival vagy oCi-receptorok antagonistAival együtt alkalmazhatók. Rákos megbetegedések és transzplantáció esetén is lehet alkalmazni más hatóanyagokkal együtt, amikor azok hatását potencirozzák vagy csökkentik azok toxicitását. A találmány szerinti vegyületeket mind orális, mind pedig parenterális készítményekként, az ismert segédanyagokkal együtt előállíthatjuk, tabletták, zselatin kapszulák, drazsék, kapszulák, iható- vagy befecskendezhető oldatok vagy szuszpenziók alakjában. A napi adag például orálisan 5 mg és 200 mg közötti, prenterálisan pedig 0,1 és 10 mg közötti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 f.n 65 12
