198852. lajstromszámú szabadalom • Folyadékelosztó szerkezet ioncserélő és mechanikus szűrőberendezésekhez

1 HU 198852 B 2 A találmány folyadékelosztó szerkezet ioncse­rélő és/vagy mechanikus szűrőberendezések­hez, amelynek legalább egy, nyomás alatti töltetágyban elrendezett, palástján nyílások­kal ellátott éB végén zárt elosztó csöve van. A különböző szűrőberendezéseknél, így ioncserélőknél vagy mechanikus szűrőberen­dezéseknél a működési hatékonyság nagy­mértékben függ a szűrendő folyadék teljes szűröfelületre történő egyenletes elosztásától. Ily módon lehet ugyanis az ioncserélő és szűrőberendezést ill. azok töltetanyagát leg­jobban kihasználni. Az egyenletes folyadékel­osztás a fent elmondottakon túl még egyéb előnyöket is eredményez, mint pl. csökkenti a felhasználandó energiát, víz megtakarítást és vegyszer felhasználás csökkentést ered­ményez. Az egyenletes folyadékelosztás vagy fo­lyadékgyűjtés mór régóta foglalkoztatja a szakembereket és ennek megvalósítására a legkülönbözőbb megoldásokat készítették. A kis hidraulikus ellenállású nyomás alatti ion­cserélő és mechanikus szűrőrendszereknél azonban mindmáig nem sikerült olyan megol­dást kidolgozni, ahol az elosztást végző szerkezeti részek például csőszakaszok men­tén a csőből történő folyadékkilépés egyenle­tes legyen. Például egyik előnyös elosztási vagy gyűjtési rendszer olyan, hogy a szűrő­felületet fedő csőhálózat segítségével törté­nik az elosztás, mégpedig a cső felületén ki­képzett nyílásokon keresztül. Ilyen szerkezetet ismertet például a 174 221 sz. magyar szabadalmi leírás. Itt az ioncserélő berendezésben az üzemi közeg térfogatáramánál közel egy nagyságrenddel kisebb térfogatáramú, ellentétes irányban áramló regeneráló ill. visszaöblitő közeg egyenletes elosztását a gyűjtő-elosztó csövek nyílásaiba helyezett mozgó fojtóelemekkel kí­vánják biztosítani. Ezek a fojtóelemek visz­­szacsapó szelepekként vannak kialakítva. A cél elérése érdekében a visszacsapó szelepek különleges pontos illesztésére van szükség, és üzemeltetésük különben is sok problémát okoz, ami végső soron üzemzavarhoz vezet. A fojtóelem üzemszerű alkalmazása nagymérték­ben megnöveli a hidraulikai ellenállást és így az energiaszükségletet. A 173 673 sz. magyar szabadalmi leírás szintén gyűjtő-elosztó szerkezetet ismertet ioncserélő vagy mechanikus szűrőberendezé­sekhez. Ennél az egyenletes elosztást az el­osztó csöveken egyenletes osztásban és ke­resztmetszettel kiképzett nyílásokat letakaró réseit lemezcsatornával kívánják elérni. Ez a folyadékelosztás azonban ioncserélő készü­lékekben vagy mechanikus szűrőkben a kí­vánt egyenletes elosztást nem biztosítja. Megállapítható tehát, hogy mind ez ideig nem sikerült olyan nyíláskiosztást tudatosan készíteni, hogy azokon keresztül függetlenül a nyílás helyétől azonos mennyiségű folyadék lépjen ót. A találmány célja a felsorolt hiányossá­gok kiküszöbölése és olyan folyadékelosztó szerkezet létesítése, amely segítségével vi­szonylag kis nyomás mellett is egyenletes fo­­lyadékeloszlásl. lehet elérni. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy a fenLi célnak eleget tehetünk, ha a szerkezetet úgy alakítjuk ki, hogy annak hidraulikai ellenállása lényegében megegyez­zen a szűrő vagy ioncserélő hidraulikai el­lenállásával és az elosztó csövön a nyílások hidraulikai ellenállása a folyadék áramlási irányában fokozatosan, célszerűen exponen­ciálisan, növekszik. A találmány tehát folyadékelosztó szer­kezet ioncserélő vagy mechanikus szűrőbe­rendezésekhez, amelynek legalább egy, pa­lástján nyílásokkal ellátott és végén zárt el­osztó csöve van. A találmány lényege, hogy az elosztó csövön, az egységnyi csőhosszra eső nyílás keresztmetszet a folyadék áramlási irányában csökken. Célszerű megoldás, ha a nyílásokat a csövön rések alkotják, amelyek azonos táv­közökben vannak kialakítva, de a folyadék áramlási irányában csökkenő hosszúságúak. Másik előnyös megoldás szerint a nyílá­sokat azonos hosszúságú, de növekvő osztás­ban kiképzett rések alkotják. Elképzelhető olyan megoldás, ahol a nyí­lásokat a cső, csatorna falában kiképzett fu­ratok alkotják, és ebben az esetben a talál­mány megvalósítható úgy, hogy nyílások ke­resztmetszete csökken a folyadék áramlási irányában, vagy osztásuk nő. A találmány szerinti szerkezettel vi­szonylag igen egyszerű technikai eszközök­kel lehet kis nyomással működő berendezé­seknél egyenletes folyadékelosztást biztosíta­ni. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán a rajzok alapján ismertetjük. Ahol az 1. ábra a találmány szerinti szer­kezeti cső egy csövének fe­­lülnézete, míg a 2. ábra az 1. ábra szerinti cső met­szete, a 3. ábra a találmány szerkezeti csö­vének további kiviteli pél­dája felülnézetben, végül a 4. és 5. ábrák a találmány további kiviteli példáját szemléltetik. Az 1. ábrán felülnézetben látható a ta­lálmány lényegét képező 1 elosztó cső, ami­lyenekből tetszőleges felületet lehet beborí­tani az egyenletes folyadékelosztás érdeké­ben. Az 1 cső egyik végén 10 fallal van le­zárva, és hosszanti 3 nyílással rendelkezik. A 3 nyílás felülről 2 lemezzel van lezárva, amely lemezen 4 nyílások vannak. Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példánál a nyílások egyenlő hosszúságú rések, amelyek azonban a találmány lényege értelmében a folyadék áramlási irányában, (a rajzokon nyíllal jelöl-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom