198842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a haszonállatok béltraktusában lévő antibakteriális védekező mechanizmus hatását és a haszonállatok takarmányhasznosítását fokozó premix és annak felhasználásával takarmánykeverék előállítására
1 HU 198842 B 2 A találmány tárgya eljárás a haszonállatok béltraktusában lévő antibakteriális védekező mechanizmus hatását, és a haszonállatok takarmányhasznosítást fokozó premix előállítására. A haszonállatok tartása során a béltraktust érintő bakteriális fertőzések gyógyítására és megelőzésére leggyakrabban kemoterápiás szereket és antibiotikumokat használnak. A 175 015, 168 939 és 170 005 számú magyar szabadalmi leírások szerint például szalinomicint, nifurprazirit, illetve parvulint használnak a bélfertőzések rellen. Ezeknek a gyógyszereknek használata költséges, a baktériumokban kialakuló rezisztencia miatt eredménytelen lehet, és mint testidegen vegyi anyagok a hústermelő állatok szöveteibe, húsába jutva, a vágás előtti várakozási idő be nem tartása esetén maradványanyagként szennyezik az állati termékeket, és ennek következtében azokat közfogyasztásra alkalmatlanná tehetik. Ezért egyre erősödik az igény, hogy az állattartásban a vegyipar által előállított gyógyszerek helyett a természethez közelebb álló anyagokat használjanak fel az állatok egészségének védelmére, és ezáltal az állattenyésztés hatékonyságának fokozáséra. A 180 402 számú magyar szabadalmi leírásból ismert, hogy a hagyományos, magas bázisértékű takarmányok etetésekor az állatok sav-bázis anyagcseréje a bázis irányban eltolódik, ami kihat a bélrendszer emésztési folyamataira, megváltozik a bél illő zsirsavtartalmának minősége, ezáltal csökken a béltartalom antibakteriális aktivitása. Prohészka L. és Huszár E. [Magyar Állatorvosok Lapja, 39 (5), 275-278 (1984)] munkájából ismert továbbá, hogy savas jellegű takarmányok előnyös hatást fejtenek ki a sertések béltraktusában lévő antibakteriális védekező mechanizmus működésére, aminek magyarázata, hogy a savas takarmánnyal etetett állatok vastagbéltartalmában az illő zsírsavak antibakteriális hatása erősebb, mint a hagyományos táppal etetett állatokban. A 190 564 számú magyar szabadalmi leírásból ismert továbbá, hogy az eleve alacsony bázisértékű takarmányok bázisértéke tovább csökkenthető, ha a takarmányhoz az állati szervezettel összeférhető savakat kevernek, és az így nyert takarmánnyal etetett állatok béltraktusában a védekező mechanizmus működőképes, így a gyógyszeres kezelés elkerülhető. Ismeretes, hogy a valamennyi haszonállat béltraktusában kimutatható antibakteriális védekező mechanizmus működését a béltartalomban képződő illó zsírsavak biztosítják. A háziállatok (szarvasmarha, juh, sertés, nyúl, baromfi) vastagbéltartalmában az illó zsírsavak koncentrációja normális élettani körülmények között 50 - 130 mmól/kg. Ez az érték az állatfajtól függ, és nagyságát bioreguláoió szabályozza. A háziállatok béltraktusában az illó zsírsavak összetétele hasonló, és azt ecetsav, propionsav és vajsav keveréke képezi. Ismert továbbá, hogy az illó zsírsavak csak akkor fejtenek ki megfelelő antibakteriális hatást, ha az illó zsírsav-molekulák egy része (4-10%-a) nem-disszociált formában van jelen, ugyanis az antibakteriális hatás a nem-disszociálL illó zsírsav-molekulákhoz kötődik. Az illó zsírsav molekulák disszociációjának visszaszorítása a béltartalom hidrogénion-konceritrációjának növelésével érhető el. A 180 402 és 190 564 számú magyar szabadalmi leírások szerinti takarmányok, valamint a savas karakterű takarmányok [például silózott kukorica (CCM), lásd Prohászka fent idézett cikkét] előnyös hatása éppen annak tulajdonítható, hogy azok etetésekor az állatok béltartalmában a hidrogénion-koncentráció emelkedik, tehát az illó zsírsavak disszociációja visszaszorul. A takarmányok bázisértékének csökkentése a magas bázisértéket adó komponensek elhagyásával, illetve a takarmányok savazásával azonban nem minden esetben oldható meg a gyakorlatban, mivel egyrészt a takarmány gyárakban a takarmány alapanyagok minősége adott, annak változtatására nincs sok lehetőség, másrészt a takarmányok savazása technológiai szempontból nehezen valósítható meg, a keverék kellő homogenitásának biztosítása nehézkes, és a savak alkalmazása az ilyen tipusú üzemekben meglehetősen balesetveszélyes. A hagyományos mezőgazdasági technológiával (silózással) nyert savas karakterű takarmány pedig nem áll minden he’yen rendelkezésre. Célunk tehát olyan premix előállítása volt, amely bármely takarmányba egyszerűen bekeverhető, és az igy nyert takarmánnyal etetett állatok bél trak tusában a természete^ védekező mechanizmus fokozható. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az illó zsírsavak disszociációjának viszszaszoritása nemcsak a béltartalom hidrogénion-koncentrációjának növelésével, hanem ionerősségének fokozásával is elérhető. Felismertük továbbá, hogy az ionerősséget növelő anyagok előnyös hatása ionofór anyagok, valamint az ionofórok hatását potencirozó anyagok, hozzáadáséval tovább erősíthető. Végül felismertük, hogy az illó zsírsavak anlibakleriális hatása stabilizálható a makroszervezet peroxidációs folyamatainak gátláséval. A találmány szerinti eljárással tehát olyan premixeL állítunk elő, amely alkalmas az állatok béltraktusában az ionerösség növelésére. A premix lényegében egy sókeverék, amelyhez adóit esetben ionofór anyagokat, és/vagy ionofór anyagok hatását potencirozó anyagokat és/vagy peroxidációs folyamatokat gátló anyagokat adagolunk a hatás fokozására. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
