198806. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés nagy felfutási meredekségű áramimpulzusok kis feszültségű tápfeszültségforrásból való előállítására

3 HU 198806 B 4 után a tirisztor nem válik szabaddá, ezáltal megakadályozza, hogy a pozitív impulzust (a Kp kapcsoló zárásakor) az F félvezetőre ad­juk. Ezen nehézségek miatt a gyakorlatban inkább teljesítmény FET tranzisztorok alkal­mazása terjedt el. Ezek a félvezetők igen jó dinamikus tulajdonságokkal rendelkeznek, ugyanakkor maximális áramuk korlátozott, ezért nagyobb teljesítményeknél több egysé­get kell párhuzamosan kapcsolni, ami igen költséges megoldás. Ilyen áramköröket gyárt és forgalmaz pl. az International Rectifier cég (Ezek műszaki paraméterei és az elvi működés leirása megtalálható: .Gate Driver Module GK2B for the 160PFT GTO Thyristor' Data Sheet No. PD-7.004A. 1984. Nov.). Hason­ló elvi megoldást ismertet az AEG-Telefunken: .Abschaltthyrystoren (GTO) für neue Strom­richterkonzepte' (Technische Anwendung). Id. 5. old. 5-6. ábra. A találmány célja a tirisztor alkalmazá­sával összefüggő, fentiekben részletezett problémák kiküszöbölése és jó műszaki para­méterekkel rendelkező, gazdaságos áramkörök kialakítása. A találmány szerinti megoldások­nak az a felismerés a lényege, hogy egyrészt a tirisztor töltéshordozó telítetlenségéből eredő problémát úgy lehet kiküszöbölni, hogy a tirisztor bekapcsolása után egy opti­mális nagyságú alapáramot kényszerítünk a tirisztoron keresztül, amely biztosítja a p-n átmenet töltéshordozókkal történő telítődését, és az áramot csak akkor engedjük növeked­ni, amikor a p-n átmenet a teljes kersztmet­­szetében vezetésbe került és a töltéshordo­zókkal telítődött, másrészt a tirisztorral párhuzamosan kapcsolt tranzisztor vagy so­ros kondenzátorból és telítődő fojtóból álló kummutáló körben kialakuló zárófeszültség segítségével biztosíthatjuk, hogy a tirisztor akkor is lezárjon, ha tartóárama kisebb, mint a szivárgó áram. A találmánynak az a lényege, hogy a vezérelhető félvezető ellenállással párhuza­mosan kapcsolt telítődő fojtóval van sorba­­kötve, míg a telítődő fojtóval sorbakapcsolt tirisztor tranzisztorral van párhuzamosan kapcsolva oly módon, hogy a tirisztor a táp­feszültségforrás negatív kapcsa felé eső ka­­tódjához a tranzisztor emittere csatlakozik. Egy másik változat szerint a találmánynak az a lényege, hogy a vezérelhető teljesítmény félvezetővel megegyező irányban vezető dió­da van sorbakapcsolva, míg a dióda ellenál­lással párhuzamosan kapcsolt telítődő fojtó­val, tirisztorral és kondenzátorral van sor­bakapcsolva és a kondenzátor kivezetései töltőellenálláson keresztül segéd feszültség­­forrás kapcsaira csatlakoznak. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példák segítségével ismertetjük, ahol a 3. ábrán a találmány egy kiviteli példája szerinti kapcsolási elrendezés látható, a 4. ábrán a találmány egy másik kiviteli 4 példája szerinti kapcsolási elren­dezést szemléltetünk, az 5. ábra a 3. ábra szerinti kapcsolási el­rendezés áram-idő és feszültség­­-idő függvényeit mutatja be, mig a 6. ábrán a 4. ábra szerinti kapcsolási el­rendezés áram-idő és feszültség­­-idő függvényei láthatók. A 3. ábra szerinti kapcsolási elrende­zésben F félvezetőt Df diódával szemléltet­jük, amely Df dióda egyik kivezetése negativ oldali Kn kapcsolón, a másik kivezetése L» ekvivalens induktivitáson és R« ekvivalens ellenálláson keresztül az Uh negatív feszült­ségű UNf feszültségforrás egy-egy kapcsára csatlakozik. A Kn kapcsoló - a példa szerint - egymással sorbakapcsolt Lt telítődő fojtó­ból a G vezérlőelektródával rendelkező T ti­risztorból áll, míg az Lt telítődő fojtóval Rt ellenállás és a T tirisztorral Tr tranzisztor kollektorán és emitterén keresztül van pár­huzamosan kapcsolva. A 4. ábra szerinti kapcsolási elrende­zésben a Kn kapcsoló felépítése tér el a 3. ábra szerinti kiviteltől. A Kn kapcsolódó sze­repét Dn dióda tölti be. Az F félvezető és a Dn dióda közös pontjára az egymással pár­huzamosan kapcsolt Lt telítődő fojtó és az Rt ellenállás van kötve, míg az Lt telítődő fojtó és az Rt ellenállás másik kivezetése az egy­mással sorbakötölt T tirisztoron és Ck kon­denzátoron keresztül a Dn dióda másik kive­zetésére csatlakozik. A T tirisztor és a Ck kondenzátor közös pontja Rs töltő ellenállá­son olyan Us feszültségű Usf segédfeszült­ségforrás egyik kapcsára van kötve, amely Usf segédfeszültségforrás másik kapcsa a Dn dióda másik kivezetése. A 3. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működése a következő: Tételezzük fel, hogy pozitív Upf pozitív feszültségforrás (1. ábra) ip áramot hajt át az F félvezetőn (5. ábra). A ti időpontban le kívánjuk zárni az F félvezetőt, ezért meg­szüntetjük a pozitív ip áramot és gyújtjuk a T tirisztort a G vezérlő elektródájára adott impulzussal. Ekkor a T tirisztoron az Lt telí­tődő fojtó és a vele párhuzamosan kapcsolt Rt ellenállás eredő árama folyik. Ennek az áramnak az értékét az Rt ellenállás megfelelő megválasztásával úgy kell beállítani, hogy az az F félvezető lezárásához szükséges ínbu maximális lezáró áram értéknél jóval kisebb legyen, viszont elegendő nagy ahhoz, hogy a T tirisztor p-n átmenetének töltéshordozók­kal való telítődését biztosítani tudja rövid idő alatt. Az Lt telítődő fojtót úgy kell mé­retezni, hogy az adott Un negatív feszültsé­get figyelembe véve, akkor telítődjék, amikor a T tirisztor előbb említett telítődése mér bekövetkezett (t2 időpont). Az Lt telítődő fojtó telített induktivitása nagyon kis érték lehet és mivel a T tirisztor vezetőirányú fe­szültségesése ebben az esetben alacsony ér­ték lesz, az ín lezáró áram din/dt felfutási 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom