198792. lajstromszámú szabadalom • Optikai mérőberendezés (érintés nélküli infravörös elemző) anyagösszetételek elemzésére

3 11U 198792D 4 a modulált vizsgáló fénysugár megkülönböz­tetéséről. A mérőberendezés érzékelőegységé­ben forgási paraboloid vagy ellipszoid alakú felfogóernyó helyezkedik el, amely a vizsgá­landó anyagról visszaverődő fénysugarakat a közelebbi fókuszpontjában elhelyezett foto­­elektromos átalakítóra vetíti. A berendezés adóegysége és vevőegysége mindazonáltal úgy helyezkedik el, hogy az elemezendő anyag vastagságának vagy az anyag vevő­egységtől való távolságának a megváltozása esetén a berendezést újra kell kalibrálni a kielégítő pontosság fenntartása érdekében. A találmánnyal célunk olyan optikai mé­rőberendezés kialakítása, amely a fent ismer­tetett hiányosságok kiküszöbölésével az ed­digieknél szélesebb körben, ipari célokra is felhasználható, és amelynek lényegesen ki­sebb az érzékenysége az elemezendő anyag inhomogenitása, hőmérséklete, haladási sebes­sége valamint az érzékelőtől mért távolsága okozta mérési hibákra. Célunk tovább, hogy a mérőberendezés viszonylag egyszerűen le­gyen gyártható és szerelhető, és üzem köz­ben a mérési körülmények függvényében utánállitást, átkapcsolást ne tegyen szüksé­gessé. Találmányunk azon a felismerésen ala­pul, hogy az ismert mérőberendezések is al­kalmasak lennének ipari környezetben, válto­zó anyagjellemzők mellett is nagypontosságú anyagösszetétel elemzésére, ha függetleníteni lehetne érzékelőjüket a vizsgálandó anyag elhelyezkedésétől és szükség esetén jellemző­itől. Ezért a kibocsátott vizsgáló fénysugár és az anyagról visszaverődő fénynyaláb kö­zött olyan általános összefüggést kell megta­lálnunk, amely eleve kijelöli a mérőberende­zés vevórészének elhelyezkedését, továbbá magát a vizsgáló fénysugarat kell a mérés során úgy módosítani, hogy az egyes méré­sek között elegendő idő maradjon a berende­zés jelfeldolgozó és kiértékelő elektronikájá­nak automatikus beszabályozására is. A kitűzött feladat megoldása során anyagösszetétel elemzésére alkalmas optikai mérőberendezésből indultunk ki, amelynek legalább két különböző hullámhosszúságú fénysugarat kibocsátó fényforrása, a fénysu­gár útjába iktatott, a fénysugár útját és nyaláboltságát befolyásoló legalább egy opti­kai eleme, a fénysugár útjába iktatott leg­alább két monokromatikus szűrője, fotoelekt­­romos átalakítója, ahhoz kapcsolódó jelfel­dolgozó és kiértékelő elektronikája, az eleme­zendő összetételű anyagról visszaverődő fényt a fotoelektromos átalakítóra irányitó forgási ellipszoid alakú felfogó ernyője van, amelynek közelebbi fókuszpontjában van a fotoelektromos átalakító, más néven detektor elhelyezve. Ezt a mérőberendezést a talál­mány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy egy teljes forgási ellipszoid övszeg­menséből kialakított felfogó ernyő optikai tengelye a fénysugár vetítési tengelyével olyan szöget zár be, amely azonos a felfogó ernyő optikai tengelye és a forgási ellipszoid távolabbi fókuszpontját a felfogóernyó két szélső pontjával összekötő egyenesek által bezárt szögek összegének felével, további a fénysugár útját befolyásoló optikai elemként beiktatott gyűjtőlencse a felfogó ernyőben kiképzett nyílás közvetlen környezetében van elhelyezve. A találmány szerinti mérőberendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében a felfogó ernyő egy teljes forgási ellipszoid negyed övszegmenséből kialakított fémtükör, hiszen ez az alakzat az álhaléban teljes forgási el­lipszoid formában készülő homorú fémtükör­­böl gazdaságosan vágással kialakítható. Ugyancsak elónyrös a találmány értelmében, ha a fénysugár útjába iktatott, monokromati­kus fényt kialakító szűrők forgathatóan ágyazott szűrőtárcsán úgy varinak elosztva, hogy a közöttük lévő terület meghaladja az egyes szűrök területét, valamint a szűrőtár­­csán egy helyen két szűrő közötti távolság a többi szűrő 'közötti távolság kétszeresére van megválasztva. Ez a megoldás biztosítja, hogy a két szomszédos szűrő közötti sötét rész a fénysugár útját hosszabb ideig zárja le, mint a szűrő tartózkodási ideje a fényút­­ban, és így elegendő idő jut a detektor sö­tétáraménak lemérésére, illetve nullázására az ismert módszerek segítségével. Előnyös továbbá, ha a detektor a felfo­góernyó forgási ellipszoidjának közelebbi fó­kuszpontjában, a vizsgáló fénysugár vetítési tengelyével párhuzamosan van elhelyezve, és kiterjedése hozzávetőleg megegyezik a felfo­­góernyőról a detektorra vetített fénynyaláb minimumhelyen mért keresztmetszetével. Ez az elrendezés biztosítja, hogy a mérőberen­dezéssel a fényt nagymértékben elnyelő anyagok is vizsgálhatók a műszertől a gyár­tási technológiák által meghatározottt távol­ságokon belül mozogva. A találmány szerinti optikai mérőberen­dezés főbb előnyei között megemlíthetjük, hogy az elemezendő anyag összetételét egy­szerűen, gyorsan és automatikusan határozza meg, hiszen a forgó szűrőtárcsán elhelyezett interferencia szűrök monokromatikus sugár­zása és az egyes sugárzások közötti szüne­tek biztosítják több, eltérő hullámhosszra ér­zékeny összetevő környezeti zavaroktól men­tes mérését, egyidejűleg á mérőberendezés elektronikájának alapbeállítását és kinullázá­sát, és az anyagról visszaverődő fénysugarat a detektorra juttató felfogó ernyő és a vizs­gáló fénysugár egymáshoz viszonyított hely­zete biztosítja, hogy a különböző távolságok­ban elhelyezkedő vizsgálandó anyag felületé­ről visszaverődő fény a detektoron mindig azonos nagyságú területet világit meg, így' a berendezés üzem közbeni utánállitást, kalib­rációt nem igényel. Az ismert mérőberendezé­sekhez képest a találmány szerinti optikai mérőberendezés nagyobb szabadságfokkal 5 10 15 20 25 30 35-10 45 50 55 00 05 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom