198765. lajstromszámú szabadalom • Tömítőszerkezet víztermelő fúrt kutak védőcsöve és az ebbe helyezett szűrőbetét közötti tömítésre
1 HU 198765 B 2 A találmány tárgya tömítÓBzerkezet víztermelő fúrt kutak védőcsővé es az ebbe helyezett szűrőbetét közötti tömítésre. Ismeretes, hogy a víztermelő fúrt kutak béléscsövébe rendszerint hagyományos tömszelencés tömítéssel csatlakozik a védőcső és ebbe ugyanilyen tömítéssel erősítik be a szűrőbetétet. A szűrőbetét tehát a védőcső (szűrőrakat) belső felületén, tömszelencén keresztül tömít. A tömszelencék több menetben gyűrűszerűén feltekert faggyús kendei-kötelet tartalmaznak, amelyet a szelence megszorításakor tengelyirányban összenyomnak. Ennek hatására a kenderkőtél sugárirányban terjed ki és a tömszelence csőnyakán, valamint a körülvevő palást között tömítést létesít. Az összenyomott kenderkóc a tömszelence nyomólapjaival együtt hengerszerű testet alkotva képezi a tömítést. Ilyen megoldások ismertetése található például dr. Ollóz Géza Vízellátás című könyvében (95-104. old.) vagy a .Korszerű szűrés a vizf órásoknál" című jegyzetben (Mérnöktovábbképző Intézet előadássorozatából 4262 számú jegyzet, az ÉM Építésügyi Dokumentációs Iroda, Budapest 1964). A megfelelő minőségű tömítés elérése érdekében ez a henger alakú test egytengelyű kell legyen a külső csővel, jelen esetben a védőcsővel. A gyakorlatban azonban a fúrt kutak furata sohasem függőleges. Ugyanakkor viszont az utólagosan behelyezett szűrőbetét függőleges helyzetbe áll be, vagyis geometriai tengelye nem esik egybe a védőcső geometriai tengelyével. A tengelyvonalak eltérése szélső esetben 5-10°-ot is elérhet. A tengelyvonalak fenti eltérése következtében a tömszelence meghúzásakor a kenderkötél nem egyenletesen nyomódik össze és terjed ki sugárirányban, ezért a tömítésen többnyire rés marad, amelyen át a szűrőbetét mellett is viz juthat a víztermelő csőbe. Az itt bejutó víz szüretien, homokos, így felhasználásra alkalmatlan. Ráadásul a tömítési hiba helyzeténél fogva nem észlelhető, csak közvetett hatása jelentkezik abban, hogy a víz a szokásos tisztítási (kompresszorozási) idő után is homokos marad. A hagyományos faggyús-köteles tömszelencék másik alapvető hátránya, hogy szétszerelése többnyire rendkívül nehéz és igen sok vesződséggel jár. A szűrőbetétet ugyanis meghatározott időnként tisztítás céljából ki kell szerelni és ilyenkor gyakran előfordul, hogy a berozsdósodott csavarmeneteket nem lehet szétcsavarni, a faggyús kötél pedig beszorul és megakadályozza a szűrőbetét kiemelését, annak következtében, hogy az eltelt idő alatt elveszítette rugalmasságát és nem távolodik el a csőfaltól a szoritólapok kiengedése után sem. A jelen találmánnyal a hagyományos megoldások ezen hiányosságait kívántuk kiküszöbölni és olyan tómítőszerkezetet kialakítani, amely rendkívül gyorsan és egyszerűen összeszerelhető és ugyanilyen módon szétszerelhető. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a védőcső belső palástján vállat, a szűrőbetét külső palástján peremet alakítottunk ki, ahol a váll felső és a perem alsó része azonos sugarú gömbsüveg gyűrű felülettel van ellátva. A védőcső belső átmérője és a gömbsüveg sugara közötti arány 1 és 2 értékek között van, előnyösen 1,5. A gömbfelület sugara és a védőcső átmérője közötti arány kialakításánál elsődleges szempont a szűrőbetét és béléscső közti rés tökéletes biztosítása. Másfelől biztosítani kell azt is, hogy a két felület közt önzárás ne jöjjön létre. A két felület beékelődése megakadályozná a szűrőbetét ismételt ki-, illetve beépítését. A perem célszerűen a szűrőbetét felső élétől 1/5-1/2 1 távolságra van elhelyezve, ahol 1 a szűrőbetét hossza. Találmányunk alapját az a felismerés képezte, hogy az azonos Bugarú gömbfelületek egymásra felfekve megfelelő tömítést adnak, minthogy a szűrőbetét súlya ezeket a felületeket kellőképpen egymáshoz szorítja. Ugyanakkor az így kialakított tömítés önbeálló szerkezetei képez és a szűrőbetét eltávolításához semmilyen szerkezeti elem kioldása nem szükséges, csupán a szűrőbetétet kell felemelni, miáltal a tömítőfelületek egymástól elválnak. A találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy víztermelő fúrt kút metszete a találmány szerinti tőmi útszerkezettel. Az ábrán látható, hogy az 1 felszínről mélyített kút 2 béléscsövet és 3 védőcsövet tartalmaz. A 2 béléscső és a 3 védőcső között 4 tömszelence biztosítja a tömítést. A 4 tömszelence a fentiekben leirt hagyományos faggyús-köteles tömszelence. A 3 védőcső alján, a kúttalpnál 5 dugózás zárja le a 3 védőcsövet. Fölötte 6 durvaszűrő nyilasok, illetve 7 finomszűrő nyílások vannak kialakítva. Ezeken ét áramlik be a 3 védőcsövet körülvevő 8 szűrőkavicsrétegen át a víz a nyíllal jelölt irányban. A 3 védőcső alsó részén helyezkednek el a 9 szűrőbetét, amelynek alját súlyos 10 dugó zárja le, a gömbfelületek zárásának elősegítése érdekében, a felhajtó erő ellensúlyozására. A 9 szűrőbetét beépítését megelőzően a zárófelületekre került szennyezést elhelyezéskor a 9 szűrőbetét alternáló mozgatásával távolitjuk el. Oldalán 11 finomszűrő nyílások vannak, amelyeken át a viz a kút belsejében kerül az ugyancsak nyíllal ábrázolt irányban. A 9 szűrőbetét, mint mér korábban is említettük függőleges helyzetben áll be, ami többnyire eltér a kút tengelyétől. Jelen esetben ez az oC-szögű eltérés körülbelül 3°. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
