198754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkil- vagy alkil-fenil poliszulfid EP-adalékok előállítására

1 HU 198754 B 2 A találmány tárgya eljárás kéntartalmú EP (Extreme Pressure) adalékok előállítására al­­kil- vagy alkil-fenil halogeníd vegyületekből. Ismeretes, hogy a járművek, erőgépek, ipari berendezések, hidraulika rendszerek és a fémmegmunkálási eljárásokban a szerszá­mok és berendezések megóvása, a kopás csökkentése és a gazdaságosabb üzemeltetés érdekében a kenőanyagokat ma elterjedten 0,1-20% mennyiségű EP adalék hozzáadásával készitik. Ezek a rendszerint kén-, klór-, foszfor-, nitrogéntartalmú vegyületek a fé­mekkel kémiai reakcióba lépnek és ezáltal olyan felületi védőréteget hoznak létre, amely megakadályozza az egymáson elmozduló és súrlódó fémfelületek között a nagy terhe­lések következtében fellépő, hőfelvillanósok okozta hegesztett helyi mikrokötések kiala­kulását. Ezek felszakadósa ugyanis felületi gödrösödés (pitting) vagy berágódás (baróz­­dásodás) képződéséhez vezet. A berágódás­­gátló vagy elterjedt nevén EP hatáson kívül tekintettel kell lenni a kenőanyag más fontos tulajdonságaira is, mint például a kopásgótló hatásra, a jó kenóképességre, höstabilitásra, oxidáció és korrózió elleni védőhatásra. E hatások biztosítása érdekében az EP adaléko­kat általában más adalékokkal keverik és igy kombinált hatású EP adalék elegyeket állíta­nak elő. A kenőanyagokkal foglalkozó szakiroda­lom, különösen a szabadalmi leírások a kén­tartalmú EP adalékok előállítására számos el­járást ismertetnek, amelyeket három, egymás­tól jól elkülöníthető csoportba sorolhatunk: 1) Alkanolok, észterek, alkil-fenol-szár­­mazékok; olefinek és/vagy kén-, klór-, nitro­génatomokat tartalmazó szénhidrogének reak­ciója a foszfor kénvegyületeivel, például P4Sio-zel. Ilyen eljárásokat ismertetnek a 69 434 P számú román, 117 248, 101 695 és 79 093 számú NDK-beli, 4 058 468 USA-beli és 180 272 számú magyar szabadalmi leírások­ban. A leírt módon előállított, kén- és fosz­fortartalmú adalékok elsősorban oxidáció- és korróziógótló hatással rendelkeznek, EP ha­tásuk gyenge. 2) Egy vagy több telítetlen kötést tar­talmazó alkének, aromás és/vagy alkil-aromás szénhidrogének, ként, nitrogént, oxigént, foszfort tartalmazó szénhidrogének reakciója a kén klórvegyületeivel (például SCk, SzClz, SOC12 vagy R-S-Cl). A reakcióterméket egyes esetekben a visszamaradó klórtartalom meg­szüntetése érdekében alkéli-hidroxiddal, Na­­-merkaptiddal vagy nátrium-szulfiddal utóke­zelik. Ilyen eljárásokat Írnak le a 76 784 A2 számú spanyol, 4 198 305, 4 097 387, 3 925 414, 3 844 964, 3 873 454 számú USA­­-beli és a 2 404 042 számú francia szabadal­mi leírásokban. Az ismertetett eljárások kö­zepes és nagy kéntartalmú, EP adalékok elő­állítására szolgálnak. Hátrányuk, az eljárás során alkalmazott kén-kloridok nehéz kezel­hetősége, vízérzékenysége, amely kedvezőtlen hatással van a termék kéntartalmára, EP és korróziós tulajdonságaira. Az eljárás további hátránya még, hogy az ily módon előállított kéntartalmú vegyületeknél, amiatt, hogy a kén közvetlenül aromás szénatomhoz kapcso­lódik az oldhatósági és korróziós tulajdonsá­gai kedvezőtlenebbek, mint az alkilcsoporthoz vagy alkilcsoporton keresztül aromás szén­­hidrogénhez kapcsolódó ként tartalmazó ve­gyületek esetén. 3) Egy vagy több telítetlen kötést tar­talmazó olefinek, heteroatomokat tartalmazó szénhidrogének reakciója elemi kénnel, elemi kén/kén-hidrogén elegyével katalizátor je­lenlétében vagy anélkül. Az izobutilén vagy C3-C» olefinek közvetlen kénezési eljárása a legelterjedtebb. Ilyen eljárásokat ismertetnek a 207 131 B számú csehszlovák, 2 434 864 szá­nni francia, 3 926 822, 3 899 475, 4 119 550, 4 119 545 számú USA-beli és 2 838 981 számú NSZK-beli szabadalmi leírásokban. Ezek az eljárások 5-50% kéntartalmú EP adalékok előállítására alkalmasak. Bár ez az előállítási eljárás széles körben elterjedt, mégis igen nagy hátrány a nagy nyomás (100 bar felett) és magas hőmérséklet (150— -200 °C) a veszélyes kénhidrogén atmoszféra, de még ezeknél is nagyobb hátrány az igen rossz kitermelés, mivel minden esetben nagy mennyiségű, elsősorban szerves kénvegyület típusú környezetszennyező melléktermék ke­letkezik. Ennek mennyisége pl. izobutilén ké­­nezésekor meghaladja a szerves poliszulfid végtermék mennyiségét. A kéntartalmú EP adalékok előállítása területén végzett kutatásaink során felismer­tük, hogy az előzőekben ismertetett eljárások bármelyikénél lényegesen egyszerűbb úton kisebb ráfordításokkal nagyobb hatékonysá­gú (I) általános képletű alkil-, vagy alkil-fe­­nil-poliszulfid EP adalék állítható elő, - a képletben a értéke 0 vagy ] b értéke 0 vagy 1 és bi értéke 0 vagy 1 c értéke 2-4 d értéke 1-3 x értéke 1-6 és abban az esetben, ha a értéke 0, akkor b értéke 0, Rí és R2 egymáshoz kapcsolódik és Rí hidrogénatomot és R2 4-30 szénatomszámű, egyenes vagy elágazó láncú, bivalens szén­hidrogéncsoportot jelent, és abban az eset­ben, ha a értéke 1, akkor Rí és R2 egymás­sal megegyező vagy egymástól különböző, fe­ni! gyűrűhöz kapcsolódó hidrogénatomot vagy 1-12 szénatomszámű egyenes, vagy elágazó láncú, telített vagy telítetlen szénhidrogén­­csoportot jelent - ha egy (II) általános kép­letű alkil- vagy fenil-alkil-halogenid - a képletben a, b, bi, Ri, R2 jelentése a fenti, Hal halogénutomot. jelent, e értéke 1 vagy 2 - vegyülelet in situ elóállitott alkálifém­­vagy alkáliföldfém-poliszulfiddal 20-30 lö-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom