198751. lajstromszámú szabadalom • Kisnyomású higanygőz-kisülő lámpa

-nal és Mn-nel aktivált al káli-föld fém-halo­foszfát csoportjából. A kéken lumineszkáló b anyagoknak az előnye, hogy azok nagyon hatásosak, és a viszonylag nagyon keskeny emissziós sávszélesség következtében azok gyakorlatilag a spektrum rövid hullámhosszú részén nem bocsátanak ki sugárzást, ahol a szem érzékenysége gyakorlatilag 0. Ezen túl­menően a két vegyértékű európiummal akti­vált anyagoknak általában az az előnyük, hogy a higanykisülés által kibocsátott két higany vonalat legalább részben elnyelik. Az a halofoszfátoknak az az előnyük, hogy nagy sávszélességben hatásosan emittálnak, és ki­válóan kiegészítik azt a spektrumot, amelyet a b és c anyagok emittálnak. Az a anyagként használt halofoszfátok olyan lumineszcens anyagok, amelyek már hosszú idő óta ismertek. Ezeknek olyan a kristályszerkezete, mint az ásványi apadt­nak, és amint ismeretes, azok összetétele ál­talában kismértékben eltér a sztöchiometri­­kus képlettől Mio(P04)6X2 (M = alkáli-föld­fém, X = halogén). Alkáli-földfémként főleg kalciumot és/vagy stronciumot tartalmaznak. Ha aktivátorként csak Sb-t tartalmaz, akkor a spektrum kék tartományában széles sávú sugárzás érhető el. Ha aktivátorként Mn-et is hozzáadnak, akkor fehér fényt luminesz­káló anyagok kaphatók, amelyek színhőmér­sékletét lényegében az Sb:Mn arány határoz­za meg. Halogénként fluort és/vagy klórt al­kalmaznak általában a halofoszfátban. Van egy olyan F:C1 arány amelynél a halofoszfát által kibocsátott sugárzás színpontja a Planck görbén vagy lényegében azon találha­tó. Ha ez az arány kisebb értékeket vesz fel, akkor a színpont a Planck görbe alá tolódik, mig az F:C1 arány nagyobb értékeinél a szin­­pont e fölé a görbe fölé tolódik. így például sárga lumineszkáló halofoszfátok szintén is­meretesek. Előnyösek azok a találmány szerinti lám­pák, amelyeknél az a szerinti lumineszcens halofoszfát antimonnal és mangánnal aktivált kalcium-halofoszfát, amely által emittált su­gárzás színhőmérséklete legalább 2900 K. Va­lójában a stroncium-halofoszfátokkal összeha­sonlítva, a kalcium-halofoszfátoknak a fény­fluxusa a lámpa élettartama sorén kisebb mértékben csökken, még nagyobb terhelés esetén is; például olyan lámpákban, amelyek­nek kicsi az átmérője. A kalcium-halofoszfá­­toknak egy további előnye az, hogy azokat széles körben használják, olcsók és 2900 K­­—tői valamennyi kívánt színhőmérsékletű vál­tozat beszerezhető. A kívánt színhőmérséklet nem csupán az Sb:Mn arány megfelelő meg­választásával érhető el, hanem két, különböző színhőmérsékletű halofoszfát keverékével is előállítható. Nagyon magas színhőmérsékletű halofoszfát úgy állítható elő, hogy a kék fényt lumineszkáló, Sb-vel aktivált halofosz­­fátot fehér fényt lumineszkáló, Sb-vel és Mn-nel aktivált halofoszfáttal keverünk. Ily 5 HU 1 módon lényegében a halofoszfát színhőmér­sékletének megválasztása folyamatosan lehet­séges, és a találmány szerinti lámpák optimá­lis kivitelben készíthetők el, amint azt az alábbiakban inég részletesebben Ismertetjük. A találmány szerinti lámpa egy előnyös kiviteli alakjánál a lumineszcens réteg egy olyan három vegyértékű terbiummal aktivált lumineszcens anyagot (d) is tartalmaz, amely­nek Tb3* zöld emissziója van. A Tb-vel akti­vált lumineszcens anyagoknak az alkalmazása azt az előnyt biztosítja, hogy. a találmány szerinti lámpáknál nagyobb szinhőmérséklet­­-tartomány válik lehetségessé. Általánosság­ban, ilyen anyagra akkor van szükség, ha a lámpáknak viszonylag alacsony a színhőmér­sékletük (3200 K-töl mintegy 4200 K-ig), de ami mellett biztosítani kell az R (a, 8) és az R (a, 94) magas értékeit. Azt is felismertük, hogy magasabb szinhőinérsékletekhez az op­timális eredményt általában akkor érjük el, ha Tb emisszióval rendelkező anyagot alkal­mazunk. A Tb emisszió további szabadságfo­kot biztosít, amelynek eredményeképpen az optimalizálás sokkal könyebben lehetséges. Ezen túlmenően a Tb-vel aktivált luminesz­cens anyagoknak az az előnyük, hogy ilyen zöld lumineszcens anyagok általában nagyon hatásosak, és jelentősen hozzájárulnak a lámpa által kibocsátott fényfluxushoz. A d anyagként például az ismert Tb-vel aktivált cérum-magnézium-aluminátokat (lásd a 160 869. számú holland szabadalmi leírást), vagy cérium-aluminátokat (lásd a 7 216 765 számú holland szabadalmi leírást) alkalma­zunk, amely aluminátoknak a magnetoplumbit­­tal rokon hexagoriális kristályszerkezetük van. A Ce-vel és Tb-vel aktivált metaborát szintén nagyon alkalmas, amelynek alap kris­tályszerkezete ugyanaz, mint a piros Mn2* emisszióval rendelkező metaborátoknak fő­anyag). Ezekben az ismert borátokban (lásd az előbb említett 7 905 680. számú és a 8 100 346. számú holland szabadalmi leíráso­kat) a Ce és Tb beépül az Ln helyére, és a cér um elnyeli a gerjesztő sugárzást, és to­vábbítja a terbium aktivátornak. Az említett, Tb-vel aktivált anyagok mindegyikének na­gyon előnyös tulajdonságuk van a lámpák­ban, és különösen jól megtartják a nagy fényfluxusukat a lámpák működése közben. A találmány szerinti lámpa egy előnyös kiviteli alakjánál a c szerinti lumineszcens metaborát három vegyértékű terbiummal is aktiválva van, és ez a metaborát egyben a d lumineszcens anyag, és kielégíti az alábbi képletben leírt összetételt. (Y, La, Gd)i-ií-yCei:Tby(Mn, Zn, Cd) i-pM npBsOio1 amelyben: 0,01 í x í 1-y 0,01 < y < 0,75 0,01 í p < 0,30, amelyben a B legfeljebb 20 mól% mennyiség­ben Al-lal és/vagy Ga-val helyettesíthető. 51 H 0 987! 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom