198743. lajstromszámú szabadalom • Kompozíció porusos szerkezetű műanyag (pl.műanyag formatestek) előállítására

1 HU 198743 B 2 A találmány kompozíció javított pórusszerke­zetű műanyagok előállítására vonatkozik. A technika ismert állása szerint számos lehetőség kínálkozik habosított műanyag ter­mékek előállítására. Ezek n megoldások nagy­mértékben különböznek egymástól, de két alaptípus eléggé jól elhatárolható: a kémiai hajtóanyagokkal és a fizikai hajtóanyagokkal történő habosítás. A fizikai hajtóanyagok esetében a habosodást valamilyen könnyen illő anyag, vagy gáz (freon, pentán, hexán, heptán, petroléter stb.) feldolgozás közbeni lég neművé válása okozza. Ezek a megoldások szakkönyvekből, vagy a szabadalmi irodalomból közismertek, igy pl. ilyenre vonatkozik Me. Graw Hill; .Handbook of Plastics and elastomer" c. mű, vagy az 587 879 ljsz. svájci szabadalmi le­írás, mely utóbbinál az exoterm kémiai reak­ció sorén keletkező hő és a rendszerben lévő víz és egyéb hajtógáz végzi a habosítást, így igen finom cellaszerkezet érhető el, de a gyakorlatban technikai és gazdaságossági okok miatt az ún. fizikai hajtóanyaggal való módszernek az alkalmazása eléggé korláto­zott. A kémiai hajtóanyagok esetében olyan vegyületek alkalmazása jön számításba, ame­lyek az adott műanyag feldolgozása során bomlást szenvednek és belőlük gáz halmazál­lapotú bomlástermékek keletkeznek, amelyek elvégzik a habosítást. Ilyen anyagok pl. az azovegyületek, hidrazinvegyületek (azodikar­­bonamid, benzol-szulfohidrazin, trihidrazin­­tríazin, stb.) ezeket széles körben használja az ipar. Kémiai hajtóanyagként ismert poliuretá­­nok habosítására a freon-típusú anyagok mellett vagy helyett alkalmazott viz, ill. vizet tartalmazó elegy, gél. Ebben az esetben a víz és az alkalmazott izocianát egy része szén­­-dioxid fejlődése közben reagál, a szén­­-dioxid gáz pedig a poliuretán anyagot habo­­sitja. Ilyen megoldást ismertet műanyag ha­bosítására pl. a 3 975 316 ljsz. US szabadal­mi leírás. Egyes esetekben olyan habositó-keveré­­keket alkalmaznak, melynél érvényesül vala­mely szervetlen vegyület által létrehozott ún. .kikker hatás". Ilyen pl. az 164 358 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat szerint NaHC03-Zn0 (azodikarbonamid) kompozíció. A különféle kémiai habositószerek fel­­használása során nyert tapasztalatok azt mu­tatják, hogy igen nagy szerepet játszik a habszerkezet kialakításában az alkalmazott habositó anyag szemcsemérete, esetlegesen agglomerált volta, illetve műanyagban való eloszlathatósága. A fenti alapproblémák miatt igen nehéz egyenletes póruseloszlást létre­hozni pl. fröccsöntött formatestek esetében. Ugyanakkor egy adott termék mechanikai tu­lajdonságaira alapvető hatással van a pórus­eloszlás milyensége. A túlságosan nagyméretű pórusok rendszertelen előfordulása jelentő­sen csökkenti egy adott műanyagtárgy szi­lárdságát, igy gyakorlati használhatóságát. Annak érdekében, hogy a habosíthaló termoplasztikus polimerek feldolgozás utáni póruseloszlása, illetve a készült termékek szerkezete (felületi minőség, a tárgy belse­jének szerkezete) ideális legyen, a gyakor­latban ismeretes a Desma GmbH (NSZK) szer­számkonstrukciója, mely szerint a habositha­­tc műanyagkompozíciót fröccsöntéssel olyan szerszámfejbe juttatják, melynél az anyag a szerszámüreget teljesen kitölti, majd hirtelen megnyitják a szerszámüreget, amikoris a még ómledékállapotú polimer a benne diszpergólt habosítószer hatására a kívánt mértékben felhabosodik. Ilyen módon szilárd felületi ré­teg és belső habszerkezet hozható létre. A megoldás hátránya, hogy bonyolult és drága a szerszámigénye, másrészt a termelési folya­mat sem elég gyors. A találmány célja a fenti hiányokon ja­vítást eszközölni és feladata olyan megoldás nyújtása, melynél az adalék megválasztásával elérhető a szabályos habszerkezet létrehozá­sa. A találmány azon a felismerésen alap­szik, hogy a műanyag habosítása során fi­nom, mikroméretű cellákat lehet létrehozni termoplasztikus polimereknél megfelelő adalék hozzáadásával. Azt találtuk, hogy ha a poli­merhez kellő mennyiségben magnézium-szili­­kátot is adunk a szokásos adalékok mellett, úgy szabályos, egyenletes eloszlású, finom habszerkezetet kapunk. A fentieknek megfelelően a találmány kompozíció pórusos szerkezetű műanyagok előállításához termoplasztikus polimerekből álló granulátumból, amely lágyítót, csúsztatót, stabilizator!, habosítót és adott esetben töl­tőanyagot tartalmaz, melyek mellett a granu­látum tömeg%-ára vonatkoztatva 2-30 tőmegX magnéziumszilikát port tartalmaz homogén el­oszlásban. A magnéziumszilikát por szemcse­mérete 15 pm alatti. A fenti jelenség a szakember számára azért meglepő, mert a műanyag habszerkeze­tek cellastabilitását ezideig csak speciális folyékony halmazállapotú felületaktív anya­gokkal (pl. egyes szilikonolajokkal) sikerült úgy beállítani, hogy a cellák közötti vékony hártyán a felületi feszültség megfelelő szin­ten tartása biztosította a stabil állapotot a műanyaghab megszilárdulásáig. A találmány szerinti por formájú magné­ziumszilikát alkalmazása sokkal szélesebb körben biztosít előnyt, mint az eddigi fe­lületaktív anyagok, amelyek folyékony (olaj­szerű) halmazállapotuk miatt alkalmazástech­nikai (pl. migrációs) problémákat okoztak a műanyag termékeken, ugyanakkor ősszefér­­hetóségi okok miatt alkalmazásuk sokszor nem volt lehetséges csak folyadékokból kiin­duló gyártásnál, mint pl. a poliuretán hab­anyagok előállítása. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom