198727. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1H,3H-pirrolo-[1,2-c]-tiazol származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 198727 B 2 hőmérsékleten. Abban az esetben, ha az Ar csoportban karboxil funkciós csoport van, azt alkil-észter képzésével lehet megvédeni, amelyből elszappanosttással lehel felszabadítani — ismert módon - a megfelelő savat. Az új, (I) általános képletfl vegyületeket elvileg át lehet alakítani szerves oldószerekben — például alkoholban, acetonban, éterben vagy klórozott szénhidrogénekben — savaddiciós sokká valamilyen savval. A só gyakran csak az oldat bepárlásakor csapódik ki, és szűréssel vagy dekantálással elválasztható. Azokat az új, (I) általános képletű vegyületeket, amelyeknek a molekulájában savcsoport van, át lehet alakítani elvileg fémsókká vagy nitrogént tartalmazó bázisokkal addiciós sókká az összes olyan, szakemberek számára, ismert módon, amely alkalmas arra, hogy a sóképzés a molekula egyéb részeinek változtatása nélkül menjen végbe. Abban az esetben, ha a találmányunk leírásában kémiai elnevezéssel hivatkoznak valamilyen vegyületre, magától értetődik — amennyiben nem szerepeltetünk valamilyen, az izomer jellegére vonatkozó jelzést —, hogy a megfelelő racém termékre utalunk. A találmányunk Szerinti eljárással előállítható vegyületek, valamint azok addiciós sói gyógyászati szempontból értékes hatásúak, ugyanakkor csak kis mértékben mérgezőek. A (I) általános képletű vegyületek aktívaknak mutatkoztak 1 — 1000 nM-os koncentrációban gátolták a (3H)-l-(0-oktadedl)-2-(0-oktadecin-ns-glicero-foszfonl-3-kolinnak a vérlemezkék receptor-helyein való megkötődését. Ezt az antagonizmus-vizsgálatot a következőképpen hajtottuk végTe: a) Mosott vérlemezkék előállítása nyúl véréből Mintegy 2,5 kg-os új-zélandi hím nyulak füle melletti artériákból csapolótűvel vért vettünk (HY 2000-as hibridek). A vért 1,9 mM citromsavat, 9 mM trinátrium-citrátot, 1,75 mM mononátrium-foszfátot és 5,6 mM dextrózt tartalmazó keverékre folyattuk, majd 120 g alkalmazásával 20 percen keresztül 15 °C-on centrifugáltuk. Ilyen módon vérlemezkékben gazdag plazmát (PRP) kaptunk, maleyet 15 percen keresztül l000jg-vel centrifugáltunk 15 °C-on. A lemezkékből így kapott csapadékot először 0,35 t% marha-szérumalbuminl (BSA), 2 mmól-1 magnézium-kloridot, 0,2 mmól-1 EGTA-t tartalmazó, módosított Tyrode-oldattal, majd EGTA-t nem tartalmazó Tyrode-oldattal mostuk. A vérlemezkéket a végén olyan pufferloldatban szuszpendáltuk ("A^pufferoldat), amely 140 mmól natrium-kloridot , 2,7 mmól kálium-kloridot, 0,4 mmól nátrium-dihidrogén-foszfátot, 2 mmól magnézium-kloridot, 12 mmól nátrium-hidro?én-karbonátot, "Tris" puffert, 10 mmól sósavat, ,2 mmól dextrózt és 0,25 t% BSA-t tartalmazott. A szuszpenzió végkoncentrációját 4 x 108 vérlemezke/cm3 értékre ennek a puffernek a segítségével állítottuk bel. b) A vizsgálat tényleges végrehajtása: Egy 5 cm-es kémcsőbe beletettük — az említés sorrendjében — az "A" pufferoldatot, a vizsgálandó oldatot, a 3H)-l-(0-oktadecil)-2-(0-oktadecil)-ns-glicero-foszforil-3-kolint (0,5 nmól — fajlagos aktivitás: 80 Ci(mmól), valamint az előzők szerint előállított 0,5 x 10* yérlemezkét. A végtérfogat a kémcsőben 0,5 cm3 volt. Hagytuk, nogy az elegy 20 °C-on inkubálódjék egy órán keresztül, majd hozzátettük az "A" puffer 2 cm-ét és az elegyet lehűtöttük 4 6C-ra. A csőben levő anyagot gyorsan leszűrtük egy WHATMAN GF/C típusú — védjegyzett — szűrőn, majd a kémcsövet nagyon gyorsan kiöblítettük háromszor 2 cm2 "A* pufter-oldattal, amelyet előzetesen 4 °C-ra hűtottünk le. A szűrletet megszárítottuk, majd egy olyan fiolába tettük, amely 4,5 cm3 READY SOLV. MP (N.D. BECKMAN) szcintillációs oldatot tartalmazott, majd ezt követően megmértük a radioaktivitást egy RACK BETA 1218 LKB típusú univerzális számláló segítségével. Ilyen módon meghatároztuk a teljes "kötött" radioaktivitást. A (jH)-l-(O-oktadecu)-2-(0-oktadecil)-ns-glicero-jfoszforil-3-kolin fajlagos fixációiát úgy határoztuk meg, hogy kivontuk a teljes "kötött'' radioaktivitásból azt a radioaktivitást értéket, amely a szűrőn volt mérhető 10 /anól N-(3-metoxi-fenil)-3-(3-piridil)-lH,3H- pirrolo[l,2-c]tiazol-7-karboxamia beadagolása után. Minden egyes vizsgált anyag esetében háromszor ismételtük meg a tesztet I0‘l° —10-4 mólos, növekvő koncentrációkat alkalmazva. Minden egyes vizsgált anyag esetében grafikusan határoztuk meg a CT50 értékét az inhibiciós görbe analízisével. Ismeretes, hogy a (3H)-l-(0-oktadecil)-2-(0- oktadecil)-ns-glicero-foszforil-3-kolin ("PAF- acéther") számos betegség és baj — így allcrgikus reakciók (asztma, bronchitis), a gyomor és a belek nyálkahártyájának gyulladásos megbetegedései, sugárzások és enaitoxinikus hatások következtében fellépő gyulladások, valamint a vérlemezkék összetapadása következtében fellépő bajok — esetén "beavatkozik". A PAF-acéther — amely ezeknek a rendellenességeknek a következtében felszabadul — megkötődik ennek a közvetítőnek a speciális receptorain. Az a vizsgálat, amelyet itt ismertettünk a vérlemezkékre vonatkozóan, egyike a lehetésges kísérleti modelleknek, amelyekkel tanulmányozható, hogy egyes anyagok milyen mértékben hajlamosak megkötődni ezeken a receptorokon. A találmányunk szerint előállított vegyületek kiszorítják a PAF-acéthert ezekről a kötési helyekről. Tehát versengenek a PAF-acétherrel és antagonizálják annak a hatásait.’ Ennélfogva előre látható, hogy a találmányunk szerinti eljárással előállított vegyületeknek gyógyászati szerepük lesz az előbb felsorolt betegségek és állapotok kezelésében. A 115 979. sz. európai szabadalmi leírásból ismeretessek már olyan pirrolo-tiazol-szármuzékok, amelyeknek van némi inhibitáló hatásuk a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 .50 55 60 65 3
