198721. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új, optikailag aktív furo- és tieno-imidazol származékok előállítására

1 HÜ 198^21 B 2 A találmány tárgya eljárás a (IX) általános képletű új imidazol-származékok előállítására — a képletben Rj jelentése R- vagy S-l-fenil-(l -4 szénato­­mos)-alkil-csoport, R2 jelentése hidrogénatom, 1 — 4 szénatomos alkanoi lesöpört vagy benzilcsoport, és . A jelentése kénatom vagy oxigénatom. Ezeket a vegyületeket a (X)-biolin előállítási eljárásban közbenső termékként alkalmazhatjuk. A 2.489.232. számú amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírásból ismert egy eljárás racém biotin előállítására. Mivel ismert módon csak az optikailag aktív ( + )-biotinnak van bioló­giai hatása, ezért az így előállított racém biotint utólagosan még az optikai antipódokra szét kel­lett választani. Az eljárás összes lépésében racém anyagot alkalmaznak, így kétszeres anyagmeny­­nyiséget kell feldolgozni. A racém biotinnak a megfelelő antipódokra történő hasítása igen bo­nyolult eljárással történik, amely ezenkívül még gazdaságtalan is, hiszen a nemkívánatos antipó­­dot gyakorlatilag már nem lehet racemizálni, és a folyamatba visszavezetni. A 2.489.235. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi iratból ennek az eljárásnak egy javí­tott változata ismert. Az eljárással a racemát ha­sítást már egy korábbi fokozatban elvégzik, de az eljárásnak még mindig van hátránya, ugyanis a legtöbb reakciólépést racém anyaggal folytatják te, és ebben az esetben is a hasításkor keletkező nemkívánatos antipódot gyakorlatilag már nem lehet racemizálni, és az eljárásba visszavezetni. M. Murakami és munkatársai a dl-biotin elő­állítására egy javított eljárást dolgoztak ki (31.669/1970., 37.775/1970., 37.776/1970. és 3.580/1971. számú japán szabadalmi leírás). A javítás abból áll, hogy a dl-l,3-dibenzil-hexahid­­ro-tieno[3,4-d]imidazol-2,4-dionba egy karboxi­­-butil-csoportot juttatnak (a diont 1,4-dihalo­­gén-magnézium-butánnal átalakítják, majd szén­dioxiddal karboxilezik). Gerecke és munkatársai egy másik javított vál­tozatot dolgoztak ki a 20.58.248. számú NSZK- beli szabadalmi irat szerint. Az eljárás szerint egy (X) általános képletű vegyület trietil-amin sóját — a képletben R jelentése koleszlerilcsoport — vagy egy (X) általános képletű vegyület efedrin sóját — a kép­letben R jelentése ciklohexilcsoport — optikai­lag hasítják (a szintézis egy korábbi fokozatá­ban), majd alkálifém-hidriddel redukálnak, ily módon egy (XI) általános képletű optikailag ak­tív laktont állítanak elő. Technikai alkalmazás szempontjából jelentős hátrány, hogy drága, op­tikailag aktív koleszterin- és efedrin-vegyületet, valamint drága alkálifém-hidridel alkalmaznak. A 0.161.580. és 0.173.185. számú európai szaba­dalmi bejelentések szerinti eljárásoknak ugyan­ezek a hátrányai, vagyis drága, optikailag aktív vegyületeket alkalmaznak. így szükség volt technikailag könnyen hozzá­férhető közbenső termék előállítására, amely a teljes szintézisnek egy korábbi /okozatában már optikailag aktív, és amely a megfelelő helyeken a végtermék konfigurációját mutatja. A feladatot a találmány szerinti eljárással úgy oldottuk meg, hogy előállítottuk az új (IX) álta­lános képletű imidazol-származékokat — a kép­letben A, Rj és R2 jelentése a már megadott. Előnyös vegyülctek - amelyek a (IX) általá­nos képlet alá esnek — a (VII) általános képletű tieno-imidazol-származékok, valamint a (Vili) általános képletű furo-imidazol-származékok — a képletben Rí és R2 jelentése a már megadott. A találmány szerinti eljárással ezeket a vegyü­leteket az (I) általános képletű tetronsavból kiin­dulva — A jelentése a már megadott - és elő­nyösen a 4. igénypont szerinti eljárással állítjuk elő, az "A" reakcióvázlat szerint. Az egyes eljárási lépések leírása ÍD-Q!) Az (I) általános képletű vegyületet a (II) álta­lános képletű vegyülétté alakíthatjuk egy ismert diazovegyület előállítási reakciójával. Tanaka és munkatársai a Chem. Pharm. Bull. 32 (1984) 3291 — 3298. oldalán arra az eljárásvaltozatra ad­ják meg a reakciót, amelyben A jelentése oxigén­atom, azaz tetronsavra vonatkozó reakciót közöl­nek. Először az R3N2 + X' diazóniumsót állítjuk elő — a képletben R3 jelentése alkil-, halogén-alkil- vagy nitro­­csoporttal vagy halogénatommal helyettesített, vagy helyettesítetlen fenilcsoport és X jelentése halogénatom, így klóratom, bróm­­atom vagy jódatom, -BR4 vagy hidrogén-szulfát­­csoport. Ehhez ismert módon egy R3-NH2 álta­lános képletű anilint, előnyösen vízzel hígított ásványi savas oldatban, így sósavban, kénsavban vagy HBF4-ben alkáli-nitrittel 1 — 10 °C hőmér­sékleten átalakítunk. Az eljárást úgy is elvégezhetjük, hogy poláris, protikus oldószert, így kis szénatomszámú alko­holt vagy ecetsavat vagy poláris aprotikus oldó­szert, így dimetil-szulfoxidot, dimetil-formami­­dot, dimetil-acetamidot vagy dimetoxi-etánt al­kalmazunk, vagy ha diazónium-tetrafluor-borá­­tot használunk, akkor a reakciót acetonitrillel vagy tetrahidrofuránnal is elvégezhetjük. Ezeket az oldószereket vízzel különböző arányban keverhetjük, és a reakcióban alkalmaz­hatjuk. Az így előállított diazóniumsót célszerűen víz­ben vagy az említett oldószerekben oldott (I) ál­talános képletű vegyülettel, célszerűen 0 —40 °C hőmérsékleten, előnyösen 10 °C alatti hőmérsék­leten (II) általános képletű vegyületté alakítjuk. Előnyös, ha a reakcióközeg pH értéke 4—7. Adott esetben a reakcióelegy pH-ját pH-szabá­­lyozókkal a kívánt pH-tartományra állítjuk, így például vizes rendszerekkel alkalmazhatunk al­­káli-bikarbonátot vagy foszfátpuffert vagy fel­használhatunk tercier amint is. Előnyös, ha az (I) általános képletű vegyület átalakítását a (II) általános képletű vegyületté fenil-diazónium-kloriddal vízben folytatjuk le. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom