198642. lajstromszámú szabadalom • Két működési síkú hatpofás forgácsolóipari központosító szerkezet és annak kiviteli alakja
1 HU 198642 B 2 A találmány szerinti központosító szerkezet forgácsoló gépeken alkalmazható a megmunkálandó tárgyak befogására. Alkalmazása különösen akkor előnyös, ha a munkadarab befogásra alkalmas felületei geometriailag nem szabályosak (nem hengeres), illetve ha homlokfelületet vagy belső üreget kell nagy forgáosolóerókkel megmunkálni, vagy a forgácsolóerő amiatt nagy, hogy egyszerre több megmunkálási folyamatot végeznek a munkadarabon. A találmányt ezért a gépgyártásban, különösen a korszerű megmunkáló központok esetében célszerű alkalmazni. Ha a megmunkálandó munkadarab hengerpalást, vagy hatlap vagy hasonló felületű, általában hárompofás ún. Oushmann-rendszerű tokmányt alkalmaznak, amelyet a szakzsargonban egyszerűen anierikánernek neveznek. Az amerikáner lényege, hogy a tokmány középvonalához képest az egymástól 120° osztásra elhelyezett három pofa sugárirányban elmozdítható és elmozdulásuk a tengelyhez képest mindig azonos. A munkadarab tájolása akkor lehet pontos, ha a pofa élben végződik, tehát a megtámasztás a munkadarab felületén három vonalszakasz mentén történik. Az anyagkopás, -fáradés, a tokmény túlerőltetése miatt gyakoi-lati tapasztalat, hogy a pofák .megnyílnak". Ekkor a megfogás többé nem lesz stabil, káros rezgések is fellépnek, a megmunkálás során tehát a gépi főidőt kell növelni, vagy csökkenteni kell a forgácsoló erőket. Ugyanilyen negativ hatása van annak, ha a munkadarab alakja geometriailag nem szabályos, ami az elógyártmányok előállítási technológiájából törvényszerűen következik, pl. kovácsolt, öntött, vagy hengerelt daraboknál. Ilyenkor a vonalszerű megtámasztás hibátlan tokmány esetén sem jöhet létre. Ezt a problémát a gyakorlatban úgy próbálják kompenzálni, hogy a tokmányt túlhúzzák, maradó alakváltozást hoznak létre, ami károsítja a tokmányt is és a munkadarabot is. A szabálytalan munkadarabok tájolása és menesztése eleve nehézkes amiatt, mert próbálgatással kell megközelíteni az elméleti szimmetriatengelyt. Pontatlan vagy nem ideális megfogás esetén nagy az anyagveszteség, az elógyértmány esetleg nem is .adja ki" a megmunkálandó méretet, ill. eleve nagy ráhagyással kell készíteni. Ez a probléma különösen a tömeggyártásnál és az automatizált megfogásnál okozhat jelentős veszteségeket. Gyakran előfordul olyan fogácsolási feladat is, amikor a befogás csak egy kis átmérőjű ponton lehetséges és a megmunkálást jóval nagyobb átmérőn kell végezni, a hagyományos tokmány alkalmazása esetén ilyenkor is csak kis fordulatszámon és kis előtolással lehet a forgácsolást végrehajtani. A fenti hiányosságok kiküszöbölésére gyakran az adott munkadarabhoz vagy elögyárlmányhoz speciálisan átalakított pofájú tokmányt alkalmaznak, ami már nem egyetemes jellegű. A szabálytalan darabok megfogására alkalmazzák továbbá az űn. siktárcsát vagy más egyedi készülékeket. A találmányom elé kitűzött cél tehát az volt, hogy olyan központosító szerkezetet hozzak létre, amely egyetemies jellegű, a nem szabályos munkadarabok stabil és próbálgatás nélkül is pontos tájolására és menesztésére legyen képes, mimellett a szokásosnál nagyobb forgácsolóerőt lehessen alkalmazni és a szerkezet egyszerűen, a hagyományoshoz hasonló gyártástechnológiával legyen előállítható. A kitűzött cél eléréséhez az a felismerés vezetett, hogy igen egyszerűen lehet a hagyományos Lokmányhoz hasonló szerkezetű olyan tokmányt készíteni, amelyben három-három pofa mozgatható külön-külön; a két pofarendszer közül az egyik funkciója teljesen megegyezik u hagyományos amerikénerével, mig a másikhoz speciális kialakítású kiegészítő pofákat csatlakoztatva, az elsővel azonos szimmetriatengelyű, de működési síkjában elvileg tetszőleges távolságra elhelyezhető második központosító szerkezet jön létre. A kitűzött feladatot tehát találmányommal úgy oldottam meg, hogy két működési sikú központosító szerkezetet hoztam létre, amelynek forgásszimmetrikus háza, a ház palástján sugárirányú furatokban hossztengelyük mentén elfordulni képes kúpfogazású beállító tengelyei, a beállító tengelyekhez homlok felületén fogazott, a ház palástja mentén vezetett, abban elfordulni képes, másik homlokfelületén síkmenettel ellátott tárcsája, a tárcsa síkmenetéhez kapcsolódó sugárirányú vezetékben elmozdulni képes pofái vannak. A központosító szerkezetre az jellemző, hogy a házban egymás mellett koncentrikusan elrendezett két db hátsó homlokfelületén kúpfogazott, első homlokfelületén sikmenettel ellátott tárcsa van, a nagyobb átmérőjű tárcsához felső részükön fogazott beállító tengelyek, a kisebb átmérőjű tárcsához alsó részükön fogazott beállító tengelyek kapcsolódnak és a ház homlokfelületén 60°-os osztásban 6 db sugárirányú vezeték van kiképezve, minden második vezetékben önmagában ismert pofa, illetve minden második vezetékben pofatartó van elhelyezve, végül, hogy a pofatartókhoz oldható kötéssel cserélhető pofa.domok vannak erősítve. Előnyös a központosító szerkezet olyan kivitele, amikor a pofatartók homlokfelülete és a cserélhető pofaidomok illeszkedő felülete recézéssel, fogazassál vagy hasonlóval alakzáróra van kiképezve. Célszerű a központosító szerkezet olyan kialakítása, amikor 180°-os osztásban két-két beállító tengely van a házban elhelyezve. A továbbiakban a találmány szerinti központosító szerkezetei egy előnyős kiviteli 6 10 16 20 25 00 35 40 45 50 55 60 65 3
