198621. lajstromszámú szabadalom • Eljárás antibakteriális hatóanyagot tartalmazó szabályozott hatóanyagleadású és könnyen adagolható gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 198621 B 2 A találmány tárgya eljárás antibakteriális hatóanyagot tartalmazó, szabályozott hatóanyagleadású és könnyen adagolható gyógyszerkészítmény előállítására, amely lehetővé teszi gyógyszer hatóanyagok por, kapszula vagy folyadék formájában történő adagolását. Az utolsónak említett folyadékforma alatt olyan készítményt értünk, amelyben a hatóanyagot folyékony hordozóval keverik. A találmány szerinti eljárás elsősorban a nehezen oldódó hatóanyagok adagolását segíti elő. Gyógyszerkészítmények előállítása során régi igény olyan készítmények kidolgozása, amelyek nem rendelkeznek mellékhatásokkal, és amelyekből a hatóanyag a lehető legteljesebb mértékben és a táplálékcsatorna mégha*tározott pontján, például a vékonybél kezdeti szakaszán abszorbeálódik. Sok esetben fontos követelmény, hogy a hatóanyag túljusson a gyomron, mivel az emésztőnedvek a hatóanyagot kevésbé aktív, vagy akár inaktív bomlástermékké alakíthatják. Ebben az esetben az abszorpciónak nem szabad elkezdődnie a vékonybél előtt. További nehézségek jelentkeznek, ha a hatóanyagot készítmény formájában adagoljuk. Figyelembe kell venni például a folyékony hordozóanyagnak a hatóanyagra gyakorolt hatását. A folyékony készítmények bizonyos esetekben a gyógyszeradagolás egyetlen formái, így például kis gyermekek, idős betegek vagy olyan emberek esetében, akiknél a nyelési képesség ilyen vagy olyan okból korlátozott. Ezekben az esetekben tabletta vagy kapszula nem alkalmazható. Ha a tablettát vagy a kapszulát feltörjük, gyakran elveszíti előnyös tulajdonságait. Különösen gyermekek esetében fontos, hogy az alkalmazott készítmény íztelen, vagy előnyösebben kellemes ízű legyen. Egyes hatóanyagok esetében rossz íz elkerülhető például sóvá vagy észterré történő alakítással. Ez azonban két hátránnyal jár. Az egyik, hogy a rossz íz nem szűnik meg teljesen, mivel a reakcióterméket tartalmazó készítmény csekély mennyiségű rossz ízű kiindulási anyagot is tartalmaz. A másik hátrány, hogy az abszorbeálhatóság jelentős mértékben lecsökken. Ezt a megoldást alkalmazzák például az eritromicin-etil-szukcinát esetén. A felmerült igények kielégítésére egymástól teljesen eltérő utakon kísérleteztek. Ezek egyike például az, hogy a tablettát egy vagy több olyan anyaggal vonják be, amelyek a feltételezett előnyös tulajdonságokkal rendelkeznek. Több száz ilyen típusú készítmény ismert. Ezek legtöbbjében bevonóanyagként különböző típusú műanyagot alkalmaznak önmagukban vagy más műanyagokkal keverve. Alkalmaznak továbbá bizonyos cellulóz-származékokat és zsírokat is. Folyékony készítmények esetén sokkal kevesebb megoldás ismert, mint tabletták vonatkozáséban, ami arra utal, hogy megfelelő folyékony készítmény előállítása különleges feltételeket igényel. A 148 811. számú európai közrebocsátáBi irat olyan készítményt ismertet, amely lehetővé teszi savas közegben, például a gyomorban jól oldódó hatóanyagnak átjuttatását a gyomron keresztül a vékonybélbe, ahol az a vérkeringésbe kerül. A megoldás szerint a hatóanyag granulátumát kettős réteggel vonják be, ahol a belső réteg, a megadott példa szerint, etil-cellulóz és Eudragit RL nevű műanyag keveréke, míg a külső réteg valamely cellulóz-származék. A kapott gyógyszerkészítményt ezután kapszulába töltik. Az említett iratban nem utalnak arra, hogy a készítmény folyadék formájában alkalmazható-e, de a felhasznált rétegekből az következik, hogy a készítmény az adagoláshoz szükséges időn keresztül nem marad folyékony halmazállapotban. Megemlítjük továbbá, hogy a készítményben alkalmazott diffúziós membrán késleltető hatást vált ki, és a hatóanyag átadja ízét a folyadéknak. A hatóanyag felszabadulása tehát folyamatosan késleltetve van és nem következik be az előre megadott ponton, ami bizonyos esetekben, például eritromicin esetén szükséges feltétel lenne. A 169 236. számú európai közre bocsátási irat olyan készítményt ismertet, amely elsősorban folyadék formájában alkalmazható, és halmazállapotát legalább 35 napon keresztül megőrzi. A megoldás szerint két réteget alkalmaznak, amelyből a belső zsír, viasz, zsírsav, zsiralkohol vagy észter, amelynek olvadáspontja legfeljebb 50 °C, míg a külső prolamin, cellulóz-származék, cellulóz-éter vagy keményítő. Az említett készítmény első rétege olyan anyagot tartalmaz, amely a táplálékcsatornában permeábilis tulajdonságot vesz fel, ami előnytelen a találmány célkitűzése szempontjából. Az idézett európai irat tehát úgynevezett késleltetett hatóanyagleadású készítményre vonatkozik. A találmány tárgya viszont olyan készítmény kidolgozása, amely a hatóanyagot a táplálékcsatorna meghatározott pontjára szállítja, de nem rendelkezik késleltető hatással. A találmány feladata tehát az ismert megoldások említett hátrányainak kiküszöbölése, és olyan eljárás kidolgozása, amely orálisan por, kapszula vagy előnyösen keverék formájában, például ízesített cukorszirup formájában adagolható készítményt eredményez, és amely lehetővé teszi a hatóanyagnak a gyomron keresztül történő szállítását anélkül, hogy a gyomorsavak megtámadnák a hatóanyagot. Emellett, a találmány szerint előállított készítményből a hatóanyag szinte teljes egészében felszívódik, előnyösen a vékonybél kezdeti szakaszán. További feladat a rossz ízű hatóanyagok adagolásával járó hátrányok kiküszöbölése. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
