198611. lajstromszámú szabadalom • Guanidin származékokat tartalmazó herbicid és növényi növekedésszabályozó készítményekés eljárás guanidin származékok előállítására

15 HU 198611 B 16-pirimidin-2-il)-N”-metoxi-N’”-(2-fluor­­-benzolszulfonil)-, -N’”,-(2-klór-benzolszul­­fonil)-, -N”,-(2-bróm-benzolszulfonil)-, -N",-(2-metil-benzolszulfonil)-, -N”’-(2- -metoxi-benzolszulfonil)- és -N”’-[2-(met­­oxi-karbonil)-benzolszulfonil]-guanidin. A találmány szerinti (e) eljárásnál kiin­dulási anyagként használt (I) általános kép­­letű guanidinszármazékokat az irodalomban még nem Írták le. Az (a), (b), (c) és (d) elő­állítási eljárással állíthatók elő. Az (e) eljárásnál használt fém-hidroxi­­dokra, -hidridekre, -alkanolátokra illetve fémorganikus vegyületekre a következő pél­dákat említjük: lítium-, nátrium-, kálium-, magnézium- és kalcium-hidroxid, litium-, nátrium- és kalci­­um-hidrid, nátrium-metilát és -etilét, kálium­­-metilát, -etilét és kálium-terc-butilát és bu­­til-litium és izopropil-magnézium-klorid. Az (e) eljárásnál adott esetben használt aminokra példaképpen az alábbiakat soroljuk fel: izopropil-amin, diizopropil-amin, izobutil­­-amin, szek-butil-amin, terc-butil-amin, di­­izobutil-amin, trimetil-amin, trietil-amin, di­­benzil-amin és etil-diizopropil-amin. Az (f) eljárásnál kiindulási anyagként használt (I) általános képletű guanidinszár­­mazékoknál R1, R2, R3, R4 és M jelentése azonos az (I) általános képlelü vegyületek szubsztituens definíciójánál megadottal. Az (f) eljárásnál kiindulási anyagként használt (I) általános képletű vegyületek példáit az (e) eljárás kiindulási anyagainál írtuk le. Az (f) eljárásnál erős savakat haszná­lunk kiindulási anyagként. Ezek előnyösen hidrogén-halogenidek, például hidrogén-flu­­orid, hidrogén-klorid, hidrogén-bromid és hidrogén-jodid, továbbá kénsav és foszfor­sav, vagy adott esetben fluor- vagy klór­­szubsztituált alkánszulfonsavak, melyek leg­feljebb 4 szénatomosak, például metánszul­­fonsav, etánszulfonsav, klór-metánszulfonsav, 2-klór-etánszulfonsav, és trifluor-metánszul­­fonsav, valamint benzolszulfonsav, p-toluol­­szulfonsav, naftalin-l-szulfonsav, naftalin-2- -szulfonsav, naftalin-1,4-, -1,5-, -1,6-, -2,6- és -2,7-diszulfonsav. Különösen előnyös a só­sav, a kénsav, a benzolszulfonsav és a p-to­­luolszulfonsav. Az (a) eljárást előnyösen higítószerek alkalmazásával végezzük. Higítószerként vala­mennyi inert szerves oldószert használhat­juk, különösen alkalmasak az alkoholok, pél­dául metanol, etanol, n- és izopropanol, n-, izo-, szék- és terc-butanol, előnyösen etanolt használunk oldószerként. Savmegkötőszerként valamennyi szoká­sosan alkalmazható savmegkötőszert alkalmaz­hatjuk, ide tartoznak különösen az alkálifém- és az alkáliföldfém-hidroxidok, alkáliföldfém- és alkálifém-karbonátok, adott esetben vizes ammónia, továbbá alifás, aromás és heterocik­lusos aminok, például trietil-amin, N,N-dime­til-anilin, N,N-dimetil-benzil-amin, piridin, diaza-biciklooktán és diaza-bicikloundecén. A reakció hőmérsékletét az (a) eljárás­nál tág határok között változtathatjuk. Álta­lában 0 és 150, előnyösen 20 és 120 °C kö­zött dolgozunk. Az (a) eljárást általában nor­mális nyomáson végezzük. Az (a) eljáráshoz 1 mól (II) általános képletű ciano-vegyületre 0,5 és 5 mól közöt­ti, előnyösen 1 és 3 mól közötti (III) álta­lános képletű amino-vegyületet vagy hidro­­kloridját használjuk. A (II) és (III) általános képletű kiindu­lási anyagokat és adott esetben a hígítósze­reket általában szobahőmérsékleten vagy könnyű külső hűtés közben elegyítjük és a reakcióelegyet adott esetben magasabb hő­mérsékleten a reakció végéig keverjük. Az új (I) általános képletű vegyületek feldolgozása és izolálása ismert módon tör­ténik. Adott esetben hűtés és adott esetben szűrés után az oldatot vízzel higitjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot vízben oldjuk és adott esetben szűrés után egy vagy több savmegkötőszer hozzáadásával be­állítjuk a pH-t gyengén lúgosra. Az (I) ál­talános képletű termékek közben kristályosán válnak ki és leszívatással izolálhatok. A (b) eljárásváltozatot előnyösen hígító­szer jelenlétében hajtjuk végre. Valamennyi inert szerves, előnyösen azonban aprotikus poláros oldószer alkalmaz­ható. Idetartoznak az adott esetben halogé­nezett szénhidrogének, például metilén-klo­­rid, kloroform, toluol, klór-benzol, nitrilek, például acetonitril, propionsavnitril, dimetil­­-formamid, dimetil-acetamid, dimetil-szulfoxid, szulfolán, hexametil-foszforsav-triamid, 1,2- -dimetoxi-etán, piridin és 2-metil-5-etil-piri­­din. A (b) eljárásnál savmegkötóként gya­korlatilag valamennyi szokásos savmegkötó­­szert használhatjuk. Idetartoznak különösen az alkálifém- és alkáliföldfém-hidroxidok, al­kálifém- és alkáliföldfém-hidridek, fémorgani­kus vegyületek, például butil-litium, alifás, aromás vagy heterociklusos aminok, így tri­etil-amin, trimetil-amin, N,N-dimetil-anilin, N,N-dimetil-benzil-amin, diaza-biciklooktán (DABCO), diaza-bicikloundecén (DBU), piridin és 2-metil-5-etil-piridin. A reakció hőmérsékletét a (b) eljárásnál tág határokon belül változtathatjuk, általában -80 és +100, előnyösen -30 és +50 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti (b) eljárást általá­ban normál nyomáson hajtjuk végre. A találmány szerinti (b) eljárásnál 1 mól (I) általános képletű guanidinszármazék köz­benső termékre általában 0,5-5 mól, előnyö­sen 1-3 mól (IV), illetve (V) általános képletű halogén-kén-vegyületet használunk. A reakciókomponenseket rendszerint szobahőmérsékleten vagy külső hűtés mellett 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom