198589. lajstromszámú szabadalom • Vivőfrekvenciás átviteltechnikai berendezés jelek nagyfeszültségű vezetéken való nagymegbizhatóságu és gyors továbbításához, közbenső erősítő vagy végberendezés céljára
5 HU 198589 A 6 megváltozhat, hogy a pilotfrekvencia a szűrő sávszélére kerül. Ekkor, mivel a szűrő a pilotjelet csak részben engedi át, a szabályzójel képző egység a pilotjel tényleges szintjének csak egy részét érzékeli pilot jelszintként s ez hibás szintszabályozást, a vonali jelek nem kivánt erősítését eredményezi. A pilotjel szélesebb sávú szűrő alkalmazásával való kiválasztása esetén a zajjelek szűrési tartományba eső hányadának hasznos jelként való érzékelése hoz létre téves szabályozást, ami a vonali jelek túlzott csillapításában nyilvánul meg. Továbbá a vevőrészben a szabályozott erősítésű szintszabályozó egységnek a vivőfrekvenciás részben való elhelyezése és az ellenőrző jelnek középfrekvenciás jel választása csak a berendezés vivófrekvenciás része működésének ellenőrzésére alkalmas, következésképpen a közép- és hangfrekvenciás részekben fellépő meghibásodást vagy zavarokat már nem tudja jelezni, vagy kiegyenlíteni. További hátránya, hogy a vivőfrekvenciás részben lévő szintszabályozó egység a vonalról érkező zajjeleket is adott esetben erősíti, s ezzel a vivőfrekvenciás demodulator túlvezérlődhet, ami nemkivánt, E berendezések adóerösitó egységében lévő, a vonalat meghajtó kimeneti tranzisztor egyikének meghibásodása esetén is a működésképesség fenntartását biztosító .A" erősítés osztályú ellenüteniü erősítő vezérlésmentes állapotban is jelentős teljesítményt vesz föl és disszipál, ez egyrészt a végerősítők meghibásodásának valószínűségét növeli, másrészt az önálló telepről üzemelő berendezések akkumulátorainak viszonylag gyors kimerülésével jár. Megvalósításból származó hátrányossága a több különálló oszcillátor, ami a berendezések megbízhatóságát az oszcillátorok vonatkozáséban harmadára csökkenti. A különböző okokból föllépő és az egyes oszcillátorokban jelentkező frekvenciahibák kedvezőtlen esetben összegződnek, ez az adórésznél és a vevórésznél ellenkező irányban már akkora frekvenciaeltolódást okozhat, hogy azok egymás frekvenciasávjából kiesnek, és ezt a vevórész hibásan, mint összeköttetésbeli zavart érzékeli. Az ilyen oszcillátorokkal kialakított berendezések további hátrányossága még, hogy a legpontosabb, a kvarcvezérlésű oszcillátorok esetében a berendezéshez szükséges, 0,01-1 MHz frekvenciatartománybeli kvarckristélyok gyártási pontossága és működési megbízhatósága igen alacsony, és a kívánt hőmérsékletstabilitás biztosítása csak termosztátok alkalmazáséval oldható meg. A másik ismert berendezésnél, bár korszerűségében és működési megbízhatóságában az NTV típusú berendezést felülmúlja, az előbbiekben említett közös hátrányosságok mellett más további hátrányossága is jelentkezhet. így például csak hosszabb távvezetékek esetében alkalmazhatók, mivel rftvidebb, nagy és hullámzó csillapítású vonalon több csatorna esetében, a korrektor erősítőnek mind az adóoldalon, mind a vevőoldalon h kőzépfrekvenciás körben való elhelyezése azt eredményezi, hogy az egyes csatornák frekvenciája nem kellő finomsággal állítható, ami az egyes csatornáknál nemkivánt csillapilásingado/.ást eredményezhet. További hétrányosságként említhető még, hogy mind az adórész mind a vevőrész a hibridáramkörhöz transzformátoron kereszLül kapcsolódik, így a hibridáramkört kell a változó impedanciájú vonalhoz illeszteni, ami nem minden esetben ad optimális megoldást. A vevórésznél a vevőoldali szintbeállitó fokozat, amely legtöbbször egy csillapító tag, a hibridáramkör és a vevőoldali vonali szűrő között helyezkedik el, s ez több párhuzamosan üzemelő berendezés esetén azt eredményezi, bogy a párban nem álló berendezések csillapító tagjai is terhelik egymás kimenel.ét. Az ismertetett vivófrekvenciés átviteltechnikái berendezések előbbiekben részletezett közös hátrányosságai feladattá tették egy olyan berendezés létrehozását, amely az ismertetettek előnyeit önmagában egyesíti, azok hétrányosságaitól mentes, és megoldja széles tartományban és adott esetben ugrásszerűen változó impedanciájú és csillapítású valamint fokozottan zajos nagyfeszültségű vezetéken jeleknek nagymegbizhatóságú és gyors továbbításét. A találmány alapját az a meggondolás képezi, hogy az adás oldaláról a jeltovábbítás megbízhatóságát, mint a tapasztalat is bizonyítja, gyakorlatilag csak az adóerösitó egység működésbeli állapota határozza meg, mivel az adóerösitó egység kimenetét a mindenkori, adott esetben széles határok között ugrásszerűen megváltozó vonali impedancia terheli, az adóerösitó egység kimenetét terhelik a vonalon föllépő lökófeszültség hullámok, és az adóerősítő egységnek feladata szolgáltatni a jelek továbbításéhoz szükséges teljesítményt. A leggyakoribb meghibásodás abban áll, hogy az adóerösitó egység ellenütemű e rósitöf okozatának valamelyik vonali meghajtó tranzisztora meghibásodik, ez a vonalra kiadott teljesítményben legalább 50%-os csökkenést eredményez és a kiadott jel vételét az alacsony jelszint miatt bizonytalanná teszi. Vétel oldaléról a jeltovábbítás megbízhatóságát gyakorlatilag az erősítésszabályozés valós jelszintre működésnek hatásossága határozza meg. Ugyanis a nagymértékű, ugrásszerűen bekövetkező vonali impedanciaváltozást, leginkább lecsökkenést, és ezzel együtt a csillapitásvéltozést, leginkább növekedést, kiváltó ok, rendszerint villámcsapás, zárlat, vagy átívelés stb, egy széles spektrumú, vivófrekvenciés tartományban fehér-zajnak tekinthető, fellépésének időtartamától kezdve villámcsapás esetében 1-1000 ms, szakaszoló kapcsolás esetében 500-1500 ms, megszakító működése vagy zárlat 5 5 .10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
