198569. lajstromszámú szabadalom • Új bioautográfiás eljárás antibiotikumok és bomlástermékeik aktivitásának meghatározására

1 HU 198569 B 2 A találmány tárgya antibiotikumok és bomlás­termékei aktivitásának meghatározására szol­gáló új bioautográfiás eljárás. A bioautográfia a biológiai és kromatog­ráfiás módszer kombinációja és a vegyületek aktivitásának kimutatására szolgál. A bio­­autográfiásan mérhető anyagok legfontosabb csoportját az antibiotikumok képezik, melyek esetén a jelentősen eltérő kémiai sajátságok következtében ez az egyedüli módszer a pa­pír- és vékonyréteg-kromatogramokon lévő aktív foltok detektálására. Bioautográfiával ily módon kimutathatók az aktív foltok, de az inaktív szennyeződések vagy bomlástermékek csak a réteg-kromatogramokon észlelhetők, amennyiben a vizsgálathoz a későbbiekben is alkalmazott 7,5 x 5 cm Kieselgel 60F254 alu­minium lemezeket használjuk és ultraibolya fényben értékeljük. A biológiailag aktiv anyagok a mikroor­ganizmusokat tartalmazó agarban kioltási zó­nákat hoznak létre, amely folyamat jól észlel­­hetövé válik, ha az agarba az alkalmazott mikroorganizmuson kívül (pl.: E. coli, B. sub­­tilis, Sarcina lutea, stb.) 2,3,5-trifenil-2H-tet­­razólium-kloridot is keverünk. A mikroorga­nizmus a 2,3,5-trifenil-2H-tetrazólium-kloridot formazánná redukálja, Így az agar vörösbar­na színűvé vélik, amely háttér mellett, az antibiotikumok hatására létrejött kioltási zó­nák igen jól értékelhetők. De ugyanígy al­kalmazhatók egyéb trifenil-tetrazólium sók, továbbá a 2,6-diklórfenol-indolfenol is, ekkor a kioltási zónák kékek lesznek a színtelen háttérben. A vékonyréteg-kroinatogramok és a pa­pír kromatogramok bioautográfiáját általában úgy végzik, hogy valamely módon a kroma­­togramokat agar lemezre viszik át, mely agar tartalmazza az alkalmas mikroorganizmust és célszerűen valamilyen indikátor anyagot is. Ezt követően az agar lemezt megfelelő inku­bációs körülmények között tartják a mikroor­ganizmusok elszaporítása céljából. Azokon a helyeken, ahol antibiotikus aktivitás jelent­kezik, ott a baktériumok növekedése nem tud végbemenni és ezeken a területeken kioltási zóna látható; ahol baktérium növekedés van az agar színe vörösbarna marad. Ilyen módszert ismertet a Gradinar, Lo­­zar, Nauka, 14 (8) 37-7 (1977) (Ca. 90 81919g) című folyóirat különböző fungicidek, Penicillum törzsek elleni aktivitásénak meg­határozására. Az eddig ismert eljárások alapvetően két csoportba oszthatók. Egyik csoportba tartoznak azok, amikor az agar lemezt, a kromatogramon in situ készítik el, a másik csoportba tartozók esetén az agar lemezt előre elkészítik és azt követően hozzák kon­taktusba a kromatogrammal. Az eddig alkalmazott módszer szerint úgy járnak el, hogy a 20 x 20 cm nagyságú kromatográfiás lemezt nagyméretű, 21-34 cm­­-es, szögletes üveg vagy műanyag edény al­jéra rögzítik, majd mintegy 100 ml inokulált agar szuszpenzióval fedik be. Ezt követően mintegy egy órán át hűtőszekrényben tart­ják, amikor is a kromatográfiás foltok diffú­ziója végbemegy, ezt inkubálás követi általá­ban 30-37 °C-on, 16-24 órán át. Az előhívás elvégezhető oly módon, hogy valamely trife­nil-tetrazólium sóval, előnyösen kloriddal le­permetezzük a lemezt - vagy úgyis, hogy eredetileg azt már az agarba bekeverjük. A másik eljárás szerint szintén nagymé­retű (21 x 34 cm) edénybe 300 ml steril agart visznek be alapként. Ha az megszilár­dult, arra 100 ml inokulált agart rétegeznek. Erre helyezik rá igen óvatosan a kifejlesz­tett kromatogramot. Ekkor mintegy 30 percen át 4 °C-on tartják a rendszert, a diffúzió végbemenetele céljából, ezt követően a kro­matográfiás lemezt eltávolítják (ez a művelet technikailag igen nehezen hajtható végre), majd 18-24 órás inkubáció következik, cél­szerűen 30-37 °C-on. Mint az a leírtakból látható mindkét módszer szerint nagy mennyiségű inokulált agar kerül felhasználásra. Ez számos esetben azért jelent problémát, mert ezen fertőzött agarok patogén mikroorganizmusokkal is be­oltásra kerülhettek. Az ilyen agar lemezek későbbi kezelése mennyiségük miatt is szá­mos problémát hordoz, éppen fertőző voltuk következtében. Ugyanakkor a vegyületek detektálásához aránytalanul nagy a felhasznált mind steril, mind pedig inokulált agarok mennyisége. Cél­szerűnek tartottuk olyan módszer kidolgozá­sát mely alkalmazásával jóval kevesebb agart kell felhasználni, ezáltal az adott esetben patogén mikroorganizmusokkal fertőzött aga­rok mennyisége is jelentősen lecsökken; ez a fertőzési veszélyt is minimálisra redukálja. Módszerünk kidolgozásánál szem előtt tartot­tuk, hogy annak kivitelezhetősége, felbontó­­képessége és pontossága semmivel se marad­jon el a referens eljárások mellett. Módszerünkben az előnyösen alkalmaz­ható kromatográfiás lemezek mérete mintegy 7,5 x 5,0 cm (Kieselgel 60F254). A bioautog­­ráfiés módszer alkalmazásához szükséges agar hőmérsékletét 50, °C-ra állítjuk be, majd annak minden 100 ml-éhez 0,02 g 2,3,5-trife­­nil-tetrazólium-kloridot és 2 ml 18 órás bak­térium szuszpenziót adagolunk gondos ke­­vertetés mellett. Az ily módon előkészített inokulált agárból 15-15 ml-t pipeltázunk Pet­­ri-csészékbe. Miután az agar a Petri-csé­­székben megszilárdult, amennyiben az szük­séges, a kondenz vizet leszáritjuk róla, majd hordozóval lefelé ráhelyezzük az előzőleg el­készített, kifejlesztett réteg-kromatogramot, majd szélesztő bottal a lemez széleinek irá­nyába rásimitjuk a réLeg felületét az agarra, hogy a légbuborékokat eltávolitsuk a lemez és az agar réteg körül. Ezt követően az agart a kromatográfiás lemez szélei mentén steril szikével körbe vágjuk, majd a lemezt i 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom