198556. lajstromszámú szabadalom • Hőhasznosító berendezés, főleg kazánok kazániszap és kazánlúg hőjének hasznosítására

3 HU 198556 B 4 Ezen túlmenően további felismerés, hogy szoros összefüggés van a termelt gözmennyi­­ség, a leeresztendő kazánviz, a visszatérő kondenzviz és a szükséges póttápvíz között, így célszerű hőelvonó közegként a vízlágyí­tóba menő nyersvizet választani, mivel annak mennyisége összefüggésben van a termelt gőzmennyiséggel, ami meghatározza a le­eresztendő kazánviz mennyiségét. A hőelvonó közeg része megkerüli a hőcserélőt, másik része pedig azon keresztüláramlik. A két ág egy keverő szabályozó szelepen keresztül kapcsolódik ismét össze. A keverő szabályozó szelepből kilépő és a hőcserélőbe belépő hó­elvonó közeg hőmérsékleteinek különbségét kell állandó értéken tartani (automatikus hő­mérsékletkülönbség szabályozóval is megold­ható) a rendszer megfelelő működéséhez. A rendszer akkor .vált”, azaz akkor .merül ki' a bevezetett kazánviz töltet, amikor a keverő szelep a teljes hőelvonó közeg mennyiséget a hőcserélőn keresztül engedi és a megkerülő ágat teljesen lezárja, és ezzel együtt már nem tartható az előre meghatározott hőelvonó közeg hőmérsékletkülönbség. Ekkor gondos­kodni kell a hőcserélő kazánviz terének is­mételt kazánvízzel való feltöltéséről. A szaka­szos működés ciklusideje a beállított hőmér­sékletkülönbség függvénye. A találmány szerinti hőhasznositó beren­dezés előnye az ipari kazántelepeken általá­nosan használt leiszapoló és lelúgozó rend­szerrel szemben az eddig veszendőbe menő hőmennyiség és hűtővíz megnyerése, a le­eresztett kazánviz mennyiségének pontos mérhetősége és szabályozhatósága, valamint a rendszer esetleges automatizálhatósága. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány sze­rinti hőhasznositó berendezés példakénti ki­viteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra a hőhasznosító berendezés vázlatos kapcsolási rajzát ábrázolja. A 2. ábra a hőhasznositó berendezés egy más változatának vázlatos kapcsolási rajzát mutatja. Az 1 kazánok 2 lelúgozó szerelvényei és 3 leiszapoló szerelvényei után egy-egy 4 hajtóművel működtetett 44 gömbcsap van be­építve. A párhuzamosan üzemelő 1 kazánok összeB lelúgozó és leiszapoló vezetékei közös 5 gerincvezetékre vannak csatlakoztatva, amely kettősfalú 6 hőcserélő 33 belső terének felBÓ részébe van csatlakoztatva. A kettősfa­lú 6 hőcserélő 33 belső terének legalsó pont­jához 7 szifoncsó csatlakozik, amely 8 szennyvizaknába torkollik. A 7 szifoncsöbe gyorsműkódésű 20 hómérBékletérzékelö van beépítve. Az 1. ábra szerinti kivitelnél a 6 hőcserélő kettősfalú zárt edény, amelynek 33 belső terét kívülről egy másik zárt edény vesz körül és ez képezi a 6 hőcserélő 34 külső terét. A 34 külső térbe alul a hőelvonó közeg, célszerűen a nyersvíz 11 vezetéke van bekötve, míg a felmelegedett vizet elve­zető kilépő 13 vezeték a 34 külső tér tetejé­hez van csatlakoztatva. A 6 hőcserélő túl­nyomás elleni védelmére a 32 biztonsági sze­lep szolgál. A 6 hőcserélő 34 külső teréből felül ki­lépő 13 vezetékbe kétútú 14 szabályozószelep van beépítve. Ennek egyik ága a 35 fogyasz­tóhoz vezet, míg másik ága a 6 hőcserélőt megkerülő 12 vezetékhez csatlakozik. A nyersvíz 11 vezetékébe és a kilépő 13 vezetékbe egy-egy 15 hőmérő van beépítve, amelyek 17 hómérsékletszabályozót és 16 kü­lönbségképzőt tartalmazó szabályozókörhőz vannak csatlakoztatva. Ez 18 vezérlöautoma­­likáról van vezérelve. A 14 szabályozószelep 29 véghelyzetkap­­csolóval van ellátva, amelynek jele a 18 ve­zérlőautomatika egyik bemenőjele. A 44 gömbcsapok 4 hajtóművei ugyancsak 19 vég­­helyzelkapcsolókkal vannak ellátva, amelynek jelei szintén a 18 vezérlőautomatika bemenő jeleit képezik. A 10 szennyvízcsatorna védelme érdeké­ben egy esetleges meghibásodás esetén a nyersvíz 11 vezetékéből 21 vezetéket ágazta­­tunk le, amelybe 22 mágnesszelep és azt megkerülő kézi működtetésű 23 szelep van beépítve. A 21 vezeték a 8 szennyvízaknába köt be, biztosítva annak hűtését abban az esetben, ha üzemzavar esetén forró szenny­víz kerülne a 8 szennyvizaknába. A találmány szerinti hőhasznositó beren­dezés másik lehetséges kiviteli változatát a 2. ábra szemlélteti. Alapvető változás az elő­zőekben ismertetetthez képest, hogy ennél a változatnál a meglévő iszaphűtö 24 aknába merül be a 25 terelölemezzel ellátott 6 hőcse­rélő. Ebben az esetben azonban az iszaphűtő 24 akna egy belső vízzáró 31 válaszfallal két részre van osztva. Az igy két részre válasz­tott iszaphűtő 24 akna egyik fele vesz részt a hőcserében, aminek vizszintjét egy 26 víz­­szintszabályozó segítségével közel állandó értékre kell szabályozni. Az aknarészben fel­melegedett víz kiemeléséről 27 szivattyú gon­doskodik. Az iszaphűtö 24 akna másik felé­nek rendeltetése és működése megegyezik az előző változatnál ismertetett 8 szennyvízakna rendeltetésével és működésével. A hőhasznositó berendezés a következő­képpen működik. Feltételezzük, hogy a ket­tősfalú 6 hőcserélő 34 külső tere és 33 belső tere közöLt a hőmérsékletek megközelítik egymást. Ez azt eredményezi, hogy a 14 sza­bályozószelep abba a véghelyzetébe kerül, amikor a 12 vezetéket teljesen lezárja és a 13 vezetéket teljesen kinyitja. Ekkor a 29 véghelyzetkapcsoló jelzést ad a 18 vezérlőautomatika felé, amely a keze­lőszemély által kiválasztott 44 gömbcsapot ki­nyitja, ugyanakkor a többit reteszeli. Ezzel megkezdődik a 6 hőcserélő 33 belső terének feltöltése. A beömlő forró kazánviz maga előtt tolja ki a 33 belső térből a már lehűlt ka­zánvizet, ami a 7 szifoncsövön keresztül a 8 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom