198496. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új makrolid vegyületek előállítására

1 HU 198496 B 2 hogy a redukálás során az 5. helyzettől eltérő mo­lekularészek ne károsodjanak és így célszerű a re­dukálást aníonos hidrogénnel végezni. Anionos hid­rogén felszabadítására hajlamos reagensek közé tar­tozik például a nálrium-bór-hidrid és a diborán, ame­lyek közül a nátrium-bór-hidrid a leginkább előnyös. A redukálószer mennyisége rendszerint 1-5 mólek­vivalens, előnyösen 1-2 mólekvivalcns. A reagál tatást rendszerint oldószer jelenlétében hajtjuk végre, amelynek minősége nem lényeges, feltéve, hogy nem befolyásolja károsan a reakciót. Az e célra használható oldószerekre példaként em­líthetjük a metanolt, etanolt, dietil-étert, tetrahidrofu­­ránt és a benzolt. Rendszerint a reagáltatást -10 'C és +50 'C, előnyösen 0 °C és 20 ’C közötti hőmér­sékleten hajijuk végre, 30 pere és 3 óra közötti reakcióidővel. Az 5-észler-számiazék előállítása céljából végre­hajtott reakció egy észterezési reakció az 5-helyzetű hidroxilcsoport és egy sav között, így ugyanúgy hajtható végre, mint az A. lépésnél ismertetett, ön­magában ismert észterezési reakció. A sav reakcióképes származékának jellege, a de­­hidratálószer, az oldószer, a reakcióhőmérséklet, a reakcióidő és a bázis mind-mind azonosak az A. lépésnél ismertetettekkel. Mindegyik reakciólépés befejeződése után az el­őállítani kívánt (I) általános képletű vegyületeket a reakcióclegyből ismert módszerekkel különíthetjük el és kívánt esetben hagyományos módszerekkel, például oszlopkromatografálással további tisztításnak vethet­jük alá. A kiindulási anyagként használt (III) általános képletű vegyületek mibemicin-vegyületek vagy mil­­bemicin-analógok, amelyek fermentációs termékek vagy természetes termékekből ismert módszerekkel, például a leírásban korábban már említett szakirodalmi publikációkban említett módszerekkel állíthatók elő. Normál körülmények közölt a milbemicinek külön­böző vegyületek elegyeiként képződnek, az egyes vegyületek különböző arányokban képződnek. Mind­egyik vegyület elkülöníthető és ezután különböző reakcióknak vethető alá. Alternatív módon a vegyü­letek elegyeit vetjük alá a reagáltatásoknak. így tehát valamely (III) általános képletű vegyület vagy egy egyetlen vegyület vagy pedig vegyületek elegye lehet, és így valamely (I) általános képletű vegyület egyetlen vegyületként vagy vegyületek ele­­gyeként képződik. A találmány szerinti vegyületek közül a 23-hely­­zetben oxocsoportot tartalmazó vegyületeket előállít­hatjuk a megfelelő természetes termékekből, például a következőkben ismertetett lépések sorrendjében. Az 5-hidroxil-csoportot tartalmazó természetes vcgyületet oxidáljuk a megfelelő 5-oxo-vegyülelté, például tnan­­gán-dioxiddal. Az így kapott 5-oxo-származékot ez­után egy rövidszénláncú alkánkarbonsavval, például hangyasavval és szelén-dioxiddal, majd vizes sósa­voldattal reagáltatjuk, amikor a megfelelő 13-hidro­­xi-5-oxo-származékot kapjuk. A 13-hidroxilcsoportot ezután acilezzük egy megfelelő karbonsavval vagy ennek reakcióképes származékával a korábbiakban említett módon, amikor egy megfelelő 13-észterezett 5-oxo-szánnazékot, vcgyületet kapunk. Az 5-oxocso­­portot ezután 5-oximmá alakíthatjuk a korábbiakban már ismertetett módszerekkel vagy pedig 5-hidroxil­­csoporttá redukálhatjuk például nátrium-bór-hidriddel. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek erős akaricid hatást fejtenek ki például a Tetranychus, Panonychus (például Panonychys ulmi és Panonychus citri), Aculopa pelekassi és üszögatkák kifejlett egye­­dei, bábjai és petéi ellen, mely kártevők elsősorban a gyümölcsfákat, zöldségféléket és a virágokat pusz­títják. A találmány szerinti eljárással előállított ve­gyületek hatásosak a Ixodidae, Dermanyssidae és Sarcoptidae családokkal szemben is, mely kártevők állatok parazitái. A találmány szerinti eljárással elő­állított vegyületek aktívak továbbá űn. exoparaziták­­kal, például Oestrus, Lucilia, Hypoderma, Gautrop­­hilus, tetvek és bolhafélékkel szemben, mely fajták állatokon és madarakon, különösen háziállatokon és baromfiféléken parazita életmódot folytatnak. A ta­lálmány szerinti eljárással előállítható vegyületek ha­tásosak továbbá házkörüli rovarfélékkel, például csó­tánnyal és háziléggyel, továbbá a mezőgazdasági és kertgazdálkodási területeken élősködő káros rovarfé­lékkel, így például levéltetvekkel és lárvaállapotú Lepidoptera-fajtákkal szemben. Hatásosak továbbá a talajban élő Meloidogyne, Bursaphelenchus és Rhi­­zoqlyphus-félékkel szemben. Hatásosak továbbá a következőkben felsorolt rendekbe tartozó rovarokkal szemben is: Coleoptera Homoptera, Heteroptera, Dip­­tera, Thysanoptera, Orthoptera, Anoplura, Siphonap­­tera, Mallophage, Thysanura, Isoptera, Psocoptera és Hymenoptera. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­teket felhasználhatjuk továbbá más, növényeken kárt okozó rovarfélékkel, különösen olyan rovarfélékkel szemben, amelyek azáltal okoznak a növényzetben kárt, hogy elfogyasztják a növényzetet. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek felhasználha­tók egyaránt dísznövények és termesztett növények esetében, különösen gyapotnál (például Spodoptera littoralis és Heliothis virescens ellen), valamint ét­kezési célokat szolgáló haszonnövényeknél (például Leptinotarsa decemlineata és Myzus persicae ellen) és rizsféléknél (például Qiilo suppressalis és Lao­­delphax ellen). A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek aktivitásukat képesek kifejteni mind szisztematikusan, mind kontakt úton. így tehát ezek a vegyületek igen hatásosak szívó rovarokkal, különösen a Homoptera rendbe tartozó szívó rovarokkal és ezek közül is az Aphididae családba tartozókkal (például Aphis fabae, Aphis craccivora és Myzus persicae) szemben, ame­lyeket igen nehezen lehet ellenőrizni az ismert ké­szítményekkel. így tehát megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel bármiféle növény­zet kezelhető, valamint olyan magvak is, amelyekből ezek a növények kifejlődnek, illetve a növényeknek a környezete, akár növekedésre, akár tárolásra szolgál. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületekkel kezelhető növények közé tartoznak például gabona­félék (például kukorica vagy rizs), zöldségfélék (pél­dául burgonyafélék vagy szójabab), gyümölcsök és más növények (például gyapot). A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek felhasználhatók továbbá állatok megvédésére külön­böző ektoparazitáktól úgy, hogy a vegyületeket ki­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom