198491. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbapenem antibiotikumok előállítására

1 HU 198451 B 2 miával rendelkeznek és sztereokémiájuk megegyezik a tienamycin sztereokémiájával. A találmány szerinti eljárással előállított (I) álta­lános képletű vegyilletek az 1-helyzetben lehetnek szubsztituálatlanok (B=hidrogénatom) vagy metilcso­­porttal szubsztituáltak. A metilcsoport szubsztituens akár alfa- akár béta-konfigurációjú lehet, a találmány szerinti eljárás az egyes alfa- és béta-izomerekre és ezek keverékére is vonatkozik. A legelőnyösebb 1- helyzetben szubsztituált vegyületek a béta-konfigu­rációjú anyagok. A karbapeném alapváz 6-helyzetében található hid­­roxi-etil-csoport előnyösen 5R, 6S, 8R abszolút kon­figurációval rendelkezik. A találmány szerinti eljárássel elállított vegyületek 2- helyzetű szubsztituense egy 6 atomos, szulfónium­­csoportot tartalmazó heterociklusos-csoport, amely szénatomjával közvetlenül a karbpeném vázhoz kap­csolódó kénatomhoz kapcsolódik. A találmány szerinti eljárással előállított (I) álta­lános képletű vegyületek az (la), (Ib) vagy (Ic) általános képletű formában léteznek, ahol az általános képletben B, n, m, o és R jelentése a fent megadott, R2 jelentése nitro-fenil-(l-4 szénatomos)-alkil-csoport és X" jelentése egy ellen ion. Az ellen ion biológiailag aktív végtermékek esetében olyan ion, amely gyógy­­szerészetileg elfogadható sókat képez, amelyek al­kalmasak terápiás alkalmazásra vagy, amennyiben a találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet közbenső termékként használjuk fel, X' jelentése lehet toxikus ion. Ilyen esetben az iont a következő lépésekben eltávolítjuk, és gyógy­­szerészetileg elfogadható ionra cseréljük ki, így te­rápiás alkalmazásra alkalmas aktív vegyületet ál­lítunk elő. A találmány szerinti eljárással előállított legelő­nyösebb vegyületek a (XVÜIa) általános képletű kar­­bapeném-szarmazékok, ahol az általános képletben B jelentése hidrogénatom vagy -metil-csoport. A találmány szerint úgy járunk el, hogy ai) egy (III) általános képletű vegyületet, ahol B a fenti és R2’ nitro-fenil-(l—4 szénatomos)-alkil-cso­­port, L könnyen lahasadó csoportot tartalmazó re­agenssel reagáltatunk, a kapott (IV) általános képletű vegyületet, ahol R2’ és B a fenti és L könnyen lehasadó csoport, (V) általános képletű tiollal reagáltatjuk szerves oldószer­ben, bázis jelenlétében, ahol R a fenti, X jelentése ellen ion. a2) egy (IV) általános képletű vegyületet, ahol R2’, B és L a fenti (V) általános képletű tiollal reagáltatunk inert oldószerben, bázis jelenlétében, ahol X jelentése ellen ion. és kíivánt esetben a keletkezett (Ic) átalános képletű vegyületről lehasítjuk az R2’ csoportot. A (III) általános képletű vegyületeket például a 38,869 számú és az 54,917 számú európai szabadalmi leírásban írták le, és az ott leírt általános eljárások szerint állathatjuk elő. A (IE) általános képletű kiindulási anyagot inert szerves oldószerben, mint például diklórmetánban, acetonitrilben vagy dimetilformamidban, kb. egy ek­vivalens célszerűen (XXVI) általános képletű rea­genssel, mint például p-toluolszulfonsav-anhidriddel, p-nitro-benzolszulfonsav-anhidriddel, 2,4,6-triizoprpo­pil-benzolszulfonsav-anhidriddel, metánszulfonsav-an­­hidriddel, triflour-metmánszulfonsav-anhidriddel, di­­fenil-klór-foszfáttal, toluolszulfonil-kloriddal, p-bróm­­benzolszulfonil-kloriddal vagy hasonló reaktánsokkal, amelyekben L jelentése a megfelelő hasadócsoport, mint például toluolszulfoniloxi-csoport, p-nitro- ben­­zol-szulfoniloxi-csoport, difenoxi-foszfiniloxi-csoport, vagy más hasadó csoport, amely szokásos módsze­rekkel bevezethető és a szakirodalomban ismert, re­agáltatjuk. A reakciót amellyel a hasadó csoportot a (III) általános képletű közbenső termék 2-helyzetébe bevezetjük előnyösen bázis, mint például diizopro­­pil-etil-amin, trietilamin, 4-dimetil-amino-piridin vagy hasonlók, jelenlétében, körülbelül -20 'C —i- 40 °C közötti, előnyösen körülbelül 0 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. A (IV) általános képletű vegyületben található L hasadócsoport lehet halogénatom is, ame­lyet a (in) általános képletű közbenső termék és halogénezőszer, mint például trifenil-diklór-foszfin, dibróm-trifeniloxi-foszfin, oxalilklorid vagy hasonló reaktáns, oldószerben mint például diklórmetánban, acetonitrilben, tetrahidrofuránban vagy hasonló oldó­szerben, bázis, mint például diizopropil-etil-amin, tri­etilamin, 4-dimetil-amino-piridin vagy hasonlók je­lenlétében végrehajtott reakciójával vezetünk be a molekulába. A (IV) általános képletű közbenső ter­méket kívánt esetben izolálhatjuk, de előnyösen izo­lálás és tisztítás nélkül visszük a következő reakci­ólépésbe. A (IV) általános képletű közbenső terméket a szokásos helyettesítési reakcióval alakítjuk a (II) ál­talános képletű közbenső termékké. A (IV) általános képletű közbenső terméket kb. egy ekvivalens mennyiségű (V) általános képletű tiollal, ahol az általános képletben n, m és o jelentése a fent megadott, inert szerves oldószerben, mint például dioxánban, dimetilformamidban, dimetilszulfoxidban, vagy ace­tonitrilben, bázis, mint például diizopropil-etil-amin, trietilamin, nátriumhidrogénkarbonát, káliumkarbonát vagy 4-dimetil-amino-piridin jelenlétében reagáltatjuk. A helyettesítési reakció hőmérséklete nem döntő be­folyású, de előnyösen (-40 °C) - (+25 ”C) közötti hőmérsékleten végezzük. Legelőnyösebben a reakciót hűtés közben kb -10 'C - 0 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A kénatom kvatemerezését a (II) általános képletű vegyület és legalább egy ekvivalens (illetve 50 % moláris feleslegben alkalmazott reaktáns) (XX) álta­lános képletű alkilezőszer, ahol az általános képletben R jelentése a fent megadott és X’ jelentése alkalmas hasadócsoport, mint például halogénatom (klóratom, brómatom, vagy jódatom, legelőnyösebben jódatom), vagy szulfátészter-csoport, mint például mezilát-cso­­port, tozilát csoport, vagy triflát-csoport, inert szerves oldószerben végrehajtott reakciójával végezzük. Ilyen alkalmazható nem reaktív szerves oldószerek például a kloroform, a diklórmetán, a tetrahidrofurán, a dio­­xán, az aceton, a dimetilszulfoxid, és a dimetilfor­­mamid. Az alkilezési reakció hőmérséklete nem döntő befolyású és előnyösen körülbelül 0 °C - 4 °C közötti hőrmérsékleten végezzük. Legelőnyösebben a reakciót szobahőmérsékleten hajtjuk végre. A kapott (Ic) általános képletű közbenső termék X’ általános képletű elleniont (például az alkalmazott alkilezőszerből származó elleniont) tartalmaz, amelyet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom