198489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-9-ciklopentil-szubsztituált-adenin származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HUI 98489 B 2 Az olyan (V) általános képlett! közbenső vegyü­­leteket, amelyekben X hidroxicsoport, úgy állíthatjuk elő, hogy egy (V) általános képlett! vegyületet vagy ennek védett származékát, amelyben X és R2 mind­egyike klóratom, először olyan (V) általános képletnek megfelelő vegyületté alakítunk, amelyben X hidro­xicsoport és R2 klóratom, savas hidrolízissel és ezt követően a közbenső vegyületet a b) eljárásváltozatnál leírt módszerrel például olyan (V) általános képlett! vegyületté alakítunk, amelyben X hidroxicsoportot és R2 egy -SR’ vagy -N(R9)R" általános képlett! cso­portot jelent. A találmány szerinti eljárás c) változatát, amely abban áll, hogy a (VII) általános képlett! vegyüle­­tekben lévő X csoportot (például klóratom) valamely aminnal cserélünk ki, lényegében a b) eljárásvátozatra leírt módon végezzük. Az R’-SH általános képlett! merkaptánnal való kicserélést előnyösen valamely erős bázis, például alkálifém-hidroxid, így nátrium­­hidroxid, jelenlétében végezzük. Az amin-kiindulási anyagok vagy ismertek, vagy a szakterületen szokásos és az itt leírt módszerek szerint állítjuk elő azokat. A (VII) általános képlett! kiindulási anyagokat például lényegében az a) eljárásvátozatnál megadott módon kapjuk, mégpedig megfelelően helyettesített purin-származékokat (VI) általános képletű epoxidok­­kal íéagáltatunk. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyü­­leteket más (I) képletű vegyületekké alakíthatjuk a fentiek szerint, a szakterületen ismert és a példákban leírt kémiai módszerekkel. Az említett átalakítási reakciókat szabványos mód­szerek szerint vitelezzük ki, így higftószerek nélkül vagy azok jelenlétében, amelyek előnyösen közöm­bösek a reagensekkel szemben és ezek oldószerei, katalizátorok, kondenzáló vagy más alkalmas anyagok felhasználása mellett és/vagy közömbös légkörben, alacsony hőmérsékleten, szobahőmérsékleten vagy emelt hőmérsékleten, előnyösen az alkalmazott oldó­szer forráspontja körüli hőmérsékleten, légköri vagy emelt nyomáson. A találmány kiterjed az eljárás mindazon válto­zataira, amelyek során az eljárás bármely lépésben kapott közbenső terméket kiindulási anyagként hasz­nálunk és a hiányzó eljárási lépéseket elvégezzük, vagy amelyek során a. kiindulási anyagok reakció körülményei között képződnek, vagy amelyekben a reakciókomponenseket sóik vagy optikailag tiszta an­­tipódjaik alakjában használjuk. Amennyiben szükséges a fenti folyamatokat úgy vitelezzük ki, hogy először megvédünk bármely reakcióba léphető reakcióképes funkciós csoportot, például az itt megadott módon. Előnyösen azokat a kiindulási anyagokat használ­juk az említett reakciók során, amelyek az előzőekben előnyösnek nevezett vegyületek képződéséhez vezet­nek. A találmány leírása az új kiindulási anyagokra és azok előállítási- eljárásaira is kiterjed. A kiindulási anyagok és a módszerek megválasz­tásától függően az új vegyületek bármely lehetséges izomer formában léteznek, például diasztereomerek, optikai izomerek (antipódok), racemátok vagy ezek elegyei alakjában. Abban az esetben, ha a fenti vegyületek vagy közbenső termékek diasztereomer elegyek kapjuk, akkor ezeket az egyes racemátokra vagy optikailag aktív izomerekre választjuk szét a szétválasztásra ismert módszerekkel, például frankcionált kris­tályosítással, frankcionált desztillációval vagy kroma­tográfiás úton. Az (I) általános képletnek megfelelő racém ter­mékeket vagy a bázikus közbenső termékeket optikai antipódokká rezolválhatjuk, például a diasztereomer sók szétválasztásával, így frankcionált kris­tályosítással, előnyösen d- vagy I-(tartarát-, dibenzo­­il-tartarát-, mandelát- vagy kámforszulfonát)-sók frankcionált kristályosításával. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek aktívabb antipódjait különítjük el elsősorban. Végül az (I) általános képletű vegyületeket szabad foimában vagy sóik alakjában kapjuk. Bármely ke­letkező szabad bázist valamely megfelelő savaddíciós sóvá alalkíthatunk, előnyösen valamely gyógyszeré­­szetileg elfogadható sav vagy anioncserélő készítmény felhasználásával, vagy a keletkező sókat a megfelelő szabad bázisokká alakíthatjuk például valamely erős bázis, így fém- vagy ammónium-hidroxid segítségé­vel, vagy bármely bázikus só, például alkálifém-hid­roxid vagy -karbonát, vagy kationcserélő készítmény alkalmazásával. Ezek és más sók, például a pikrátok, felhasználhatok a kapott bázisok tisztítására is; a bázisokat ezután először sókká alakítjuk. A szabad vegyületek és a sóformában lévő sóik közötti szoros összefüggés miatt az ezzel kapcsolatban említett ve­­gyületeken a megfelő sókat is érteni kell, amennyiben lehetséges és elfogadható az adott körülmények kö­zött. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat hidrátjaik alakjában is kaphatjuk, vagy magukban foglalhatnak a kristályosításnál használt más oldósze­reket is. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként használha­tók, mégpedig olyan gyógyszerkészítmények előállí­tására, amelyek szelektív adenozin (különösen ade­­nozin-2) receptor hatásfokozók és felhasználhatók például pszichózisos zavarok, így a tudathasadásban szenvedők, és a szív- és érrendszeri állapotok, például a magas vérnyomás, a trombózis és az atherosclerozis kezelésére. A találmány szerinti eljárással előállítható gyógy­szerkészítmények alkalmasak enterális, így orális vagy rektális, transzdennális és parenterális beadásra em­lősöknek, ideszámítva az embert is, olyan betegségek kezelésére, amelyek felelősek az adenozin (különösen az adenozin-2) receptor stimulációért, ahogy fent megadtuk, így a magas vérnyomásért. A gyógyszer­­készítmények a hatóanyagot olyan mennyiségben tar­­t ilmazzák, amely hatásos adenozin-2 receptor stimu­­lílást tesz lehetővé. A készítmények a hatóanyagot egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vivő­­rnyaggal kombinációban tartalmazzák. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyá­szatiig hatásos vegyületeket tehát a gyógyszerkészít­mények hatásos mennyiségben tartalmazzák töltő­anyagokkal vagy olyan vivőanyagokkal együtt, ame­lyek alkalmasak enterális vagy parenterális beadásra. A tabletták és a zselatinkapszulák a hatóanyagot általában együtt tartalmazzák: a) higítóanyagokat, így 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom