198486. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tercier-hidroxi-alkil-xantinok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 198486 B 2 juk olymódon, hogy egy Hal-(CH2)n-COO-alkil ál­talános képletű omega-halogén-alkánsav-alkilésztert két ekvivalens mennyiségű metil-fém-vegyülettel re­­agáltatunk, ahol az észter két metilcsoport belépése közben a ketonon keresztül tercier-alkohollá alakul át. [Houben Weyl, Vl/la. kötet, 2. rész (1980), 1171— 1174. oldal]. Hasonló módon alakíthatók át metil­­fém-vegyületekkel diolokká az omega-hidroxi-karbon­­sav-észterek [lásd például Houben Weyl, Vl/la. kötet, 2. rész (1980), 1174-1179. oldal], ahol a hidroxil­­csoportot vagy szabadon hagyjuk, vagy védjük, pél­dául tetrahidropiranil-(2)- vagy metoxi-metil-éter vagy adott esetben lakton alakjában gyűrűs észterként. A diolok primer hidroxilcsoportját azután ismét szelek­tíven észterezzük szulfonsav- vagy foszforsav-halo­­geniddel illetve anhidridekkel, és így a (EH) általános képletű aktív alkilezószereket kapjuk. A fentebb ismertetett módszerekkel előállítható, alkalmas (III) általános képletű vegyületek a követ­kezők: [(omega-l)-hidroxi-(omega-l)-metil]-butil, -pentil-, hexil- és -heptil-, [(omega-2)-hidroxil-(omega-2)-me­­til]-pentil-, hexil-, heptil- és -oktil- valamint [(ome­­ga-3)-hidroxi-(omega-3)-metil]-hexil-, heptil-, oktil- és nonil-klorid, -bromid, -jodid, -szulfonát és -foszfát. Az R5 szubsztituensnek a xantingyűrű 1-es vagy 7-es helyzetében és az R6 szubsztituensnek a xan­tingyűrű 7-es helyzetébe történő bevitelére alkalmas (IV) és (IVa) általános képletű vegyületek közül annyiban foglalnak el különleges helyzetet az alko­­xi-metil- és alkoxi-alkoxi-metil-származékok, hogy jóllehet a halogenidjeik eredményesen alkalmazhatók reagensként, azonban legalább is ipari léptékű alkal­mazás esetén toxikológiai nehézségek léphetnek fel. Ezért ebben az esetben célszerű a megfelelő szulfo­­nátok alkalmazása. E szulfonátok könnyen hozzáfér­hetők például alifás karbonsavak és alifás vagy aromás szulfonsavak vegyes anhidridjeinek [M.H. Karger és munkatársai, J. Org. Chem., 36, 528-531 (1971)] és formaldehid-dialkil-acetálok vagy -dialkoxi-alkil-ace­­tálok áttekinthető és közel tökéletesen lejátszódó re­akciójával [M.H. Karger és munkatársai, J. Amer. Chem. Soc., 92, 5663-5665 (1969)], amelyet az A. reakcióvázlat szemléltet. A képletekben R' jelentése alifás csoport, például metil-, etil- vagy trifluorme­­tilcsoport, vagy aromás csoport, így fenil-, 4-tolil­­vagy 4-bróm-fenil-csoport, előnyösen metil- vagy 4- tolil-csoport, R8 jelentése egy, az R5 illetve R6 szubsztituens meghatározása szerinti alkil- vagy al­­koxi-alkil-csoport. A reakciót lefolytathatjuk oldószer távollétében vagy vízmentes, a reakciókomponensekkel szemben közömbös, aprotikus oldószerekben, -20 és +40 ’C közötti hőmérsékleten, előnyösen 0 és 20 ’C között. Az igen reakcióképes, könnyen hidrolizáló és hőér­zékeny szulfonátok elkülönítésére nincs szükség, eze­ket célszerűen közvetlenül felhasználjuk nyers termék formájában a xantingyűrű nitrogénatomjának helyet­tesítéséhez, ahol felesleges az egyébként szokásos bázikus kondenzálószer hozzáadása. Az (Tb), (If), (II), (V) és (VI) általános képletű mono- vagy diszubsztituált xantin-származékok és a megfelelő (ül) vagy (TV) illetve (IVa) általános kép­letű alkilezőszerek reakcióját a reakciókomponensek­kel szemben közömbös hígítószerben vagy oldószer­ben vitelezzük ki. Erre a célra elsősorban dipoláros, aprotikus oldószerek jönnek számításba, például for­mamid, dimetil-formamid, dimetil-acetamid, N-metil­­pirrolidon, tetrametil-karbamid, hexametil-foszforsav­­triamid, dimetil-szulfoxid, aceton vagy butanon; al­kalmazhatunk azonban alkoholokat, így metanolt, eti­­lénglikolt és mono- vagy dialkilétereit, ahol az al­­kilcsoport 1-4 szénatomos; együttesen azonban leg­feljebb 5 szénatomosak, etanolt, propanolt, izopropa­­nolt, különféle butanolokat; szénhidrogéneket, így benzolt, toluolt, vagy xilolt; halogénezett szénhidro­géneket, így diklórmetánt vagy kloroformot; piridint, továbbá a felsorolt oldószerek egymással vagy vízzel alkotott elegyeit is. Az alkilezési reakciókat célszerűen egy bázikus kondenzálószer jelenlétében vitelezzük ki. Erre a célra például a következő vegyületek alkalmasak: alkálifém- vagy alkáli földfémhidroxidok, -karboná­tok, -hidridek és -alkoholátok és szerves bázisok, például trialkil-aminok, így trietil- vagy tributil-amin, kvatemer ammónium- vagy foszfóniumhidroxidok, valamint rögzített, adott esetben helyettesített ammó­niám- vagy foszfóniumcsoportokat tartalmazó térhá­lósított gyanták. A xantinszármazékokat azonban a külön lépésben előállított sóik, például az alkálifém­sóik, alkáli földfémsóik vagy az adott esetben he­lyettesített ammónium- vágy foszfóniumsóik alakjában is felhasználhatjuk az alkilezési reakcióhoz. Továbbá a mono- és diszubsztituált-xantin-vegyületeket kényel­mesen alkilezhetjük akár a fentebb felsorolt szervetlen kondenzálószerek jelenlétében, akár az alkálifém­vagy alkáli földfémsóik alakjában úgy nevezett fá­­zi .transzfer katalizátorok, például tercier-aminok, kva­­temer-ammónium- vagy -foszfóniumsóik vagy akár koronaéterek jelenlétében, előnyösen egy kétfázisú rendszerben, a fázistranszfer-katalfzis körülményei kö­zött. Alkalmas, többnyire a kereskedelemből beszerez­hető fázistranszfer katalizátorok többek között a kö­vetkezők: tetra(l-4 szénatomos alkil)- és metil-triok­­til-ammónium- és -foszfónium-, metil-, mirisztil-, fe­nil- és benzil- tri(l—4 szénatomos alkil)- és cetil-tri­­metil-ammónium- valamint (1-12 szénatomos alkil)- és benzil-trifenil-foszfóniumsók, ahol rendszerint azok a vegyületek bizonyulnak hatékonyabbaknak, amelyek nagyobb és szimmetrikus szerkezetű kationt tartal­maznak. Amikor a fentebb ismertetett módszerekkel kiala­kítjuk az (la) általános képletű, valamint az R5 és R5 szubsztituenseket, általában 0 ‘C és az alkalmazott reakcióközeg forráspontja közötti hőmérsékleten, el­őnyösen 20-130 "C között dolgozunk, adott esetben emelt vagy csökkentett nyomáson, rendszerint azon­ban légköri nyomáson. A reakcióidő egy óránál rö­­videbb időtől több óráig terjedhet. Ha a (TE) általános képletű 3-alkil-xantint az (Ic) általános képletű vegyületté alakítjuk, két tercier-hid­­rc xi-alkil-csoport bevitelére van szükség. Ekkor vagy egymást követően visszük fel a xantingyűrűre a két azonos vagy eltérő szubsztituenst, vagy úgy is eljár­hatunk, hogy két azonos hidroxi-alkil-csoportot vi­szünk rá a gyűrűre a közbenső termék elkülönítése nélkül, egyedényes (in situ) eljárás alkalmazásával. Amikor reduktív körülmények között lehasítjuk a bonzil- vagy a difenil-metil-csoportot az (le) általános 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom