198473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8-tio-tetrahidro-kinolin-származékok és sóik, valamint hatóanyagként ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 HU 198473 B 2 savaddíciós sói kívánt esetben átalakíthatók az (I) általános képletú vegyületekké (bázisokká) vagy azok más savaddíciós sóivá. A találmány szerinti vegyületek igen érdekes far­makológiái tulajdonságokkal rendelkeznek: elsősorban figyelemreméltó hatást mutatnak az 5-lipoxigenáz gát­lásában, valamint a D4-leukotrién receptoraihoz való specifikus kötődésének a gátlásában; allergia elleni hatásuk alapján az (I) általános képletú vegyületek és fiziológiai szempontból elfogadható savaddíciós sóik gyógyszerként alkalmazhatók. Ebben a vonat­kozásban előnyösek azok az (I) általános képletú vegyületek és Fiziológiai szempontból elfogadható savaddíciós sóik, amelyekben: X jelentése a fentiekben meghatározott; és Rí ás R.2 azokkal a szénatomokkal együtt, ame­lyekhez kapcsolódnak, egy adott esetben 1-4 szén­atomos alkilcsoporttal, 1—4 szénatomos alkoxi-, vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoporttal, egy vagy több halogénatommal, nitro-, trifluor-metil-csoporttal, vagy -CH2CO2CH3 vagy -CH2CO2C2H5 csoporttal szubsz­­tituált fenilcsoportot jelentenek. E vonatkozásban előnyösek továbbá azok az (I) általános képletú vegyületek és fiziológiai szempont­ból elfogadható savaddíciós sóik, ahol: X jelentése kénatom vagy -NH- csoport; és Rl és R2 jelentése a fentiekben meghatározott. A fenti vonatkozásban különösen előnyösek az alábbi (I) általános képletú vegyületek és fiziológiai szempontból elfogadható savaddíciós sóik: 8-[(2-benztiazolil) tiol-5,6,7,8-tetrahidrokinolin; 8-[(6-klór-lH-2-benzimidazolil) tiol-5,6,7,8-tetra­­hidrokinolin; 8-[(5-klór-2-benztiazolil) tiol-5,6,7,8-tetrahidroki­­nolin; 8-[(6-klór-2-benztiazolil) tiol-5,6,7,8-tetrahidroki­­nolin; 8-[(6-etoxi-2-benztiazolil) tiol-5,6,7,8-tetrahidroki­­nolin; 8-[(6-etil-tio-2-benztiazolil) tiol-5,6,7,8-tetrahidro­­kinolin; 8-[(6-nitro-2-benztiazolil) tiol-5,6,7,8-tetrahidroki­­nolin; és 8-[(4,5-difenil-lH-2-imidazolil) tiol-5,6,7,8-tetra­­hidrokinolin. E vegyületek például allergiás asztma, valamint allergiás eredetű bronchitis kezelésére alkalmazhatók. Az (I) általános képletú vegyületek és fiziológiai szempontból elfogadható savaddíciós sóik felhasznál­hatók olyan gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek hatóanyagként legalább egy (I) általános képletú vegyületek, vagy annak fiziológiai szempont­ból elfogadható valamilyen savaddíciós sóját egy vagy több közömbös, a gyógyszerkészítésben általá­nosan használt vivő-és/vagy segédanyaggal összeke­verve tartalmazzák. Terápiás adagolás céljára az (I) általános képletú vegyületeket és fiziológiai szempontból elfogadható savaddíciós sóikat az orvosi gyakorlatban általánosan alkalmazott, orális vagy parenterális adagolás céljára alkalmas gyógyszerkészítményekké alakíthatjuk, adott esetben más hatóanyagokkal kombinálta. E gyógy­szerkészítmények lehetnek szilárdak vagy folyéko­nyak, és a gyógyszerkészítésben általánosan alkalma­zott vivő- és segédanyagok segítségével állíthatók elő. Előnyös formák például a tabletták (mind a bevonat nélküli, mind a bevonatos tabletták), a kap­szulák (például zselatinkapszulák), porok, végbélkú­pok, aeroszolok és injekciós készítmények. E készít­mények a szokásos módon állíthatók elő. A hatóanyagot (hatóanyagokat) a gyógyszerkészí­tésben általánosan alkalmazott vivő- és segédanya­gokkal összekeverve állíthatjuk elő. E célra alkalmas például a talkum gumiarábikum laktóz, keményítő, magnézium-sztearát, kakaóvaj, vizes és nemvizes vi­vőanyagok, növényi és állati zsírok, paraffinszárma­zékok, glikolok, különböző nedvesítő-, diszpergáló- és emulgeálószerek és/vagy tartósítószerek. A készítményeket előnyösen az adagolási egység alakjában formulázzuk. Minden egyes adagolási egy­ség előre meghatározott mennyiségű hatóanyagot tar­talmaz, tehát alkalmas a hatóanyag meghatározott mennyiségének az adagolására. A napi teljes adag függ az adott hatóanyagtól, általában azonban felnőtt egyének és orális adagolás esetében 0,1 mg-tól 200 mg-ig terjed. Ez az adag azonban a kezelt egyéntől, az adagolás módjától és a kezelni kívánt kóros állapottól függően változhat. Az (I) általános képletú vegyületek alkalmasak olyan betegek kezelésére, akik allergiás betegségekben szenvednek vagy allergiára hajlamosak. Ez a kezelés abban áll, hogy a betegnek egy (I) általános képletú vegyidet vagy fiziológiai szempontból elfogadható valamilyen savaddíciós sójának a hatásos mennyiségét adagoljuk. A találmány szerinti eljárást az alábbi, nem kor­látozó jellegű kiviteli példákban részletesen ismertet­jük. I. példa 8-[(2-Benztiazolil)-tiol-5,6,7,8-tetrahidrokinolin el­őállítása 9,97 g (59,1 mmól) 2-merkapto-benztiazol és 250 ml száraz tetrahidrofurán keverékéhez nitro­­géngázatmoszférában 2,0 g 80%-os nátrium-hidridet (66,67 mmól) adagolunk, majd a szuszpenziót szo­bahőmérsékleten keverjük, és a gázeltávozás meg­szűnése után fecskendővel 10 g (59,65 mmól) 9- klór-5,6,7,8-tetrahidrokinolint adagolunk hozzá. Ez­után a reakcióelegyet 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot víz és diklór-metán között megoszlatjuk, a sterves fázist vízzel mossuk, vízmentes megnézi­­um-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Az olaj szerű maradékot oszlopkromatográfiával tisztítjuk; ehhez 75 g szilikagélt használunk, és eluálószerként diklór-metán és éter olyan elegyeit alkalmazzuk, ame­lyekben e két fenti sorrendben vett komponens aránya 1:0-ról fokozatosan 0:1-ig változik. Az így kapott halványsárga, olajszerú terméket diklór-metán és 40- 60 'C forráspontú petroléter elegyéből átkristályosítva 10,9 g (61 %) hozammal kapjuk a cím szerinti vegyületet, olvadáspontja: 72 - 73 °C. 1H-NMR színkép (CDCI3, 8): 1,95 (1H, multiplen), 2,48 (2H, multiplen), 2,84 (2H, multiplen), 5,50 (1H, tripled, J=5Hz), 7,14 (1H, multiplen), 7,38 (2H, multiplen), 7,76 (1H, multiplen), 7,91 (1H, multiplett), és 3,49 (1H, multiplett). Elemanalízis a C16H14N2S2 összegképlet alap­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom