198457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridin-etanol-amin származékok előállítására

1 HU 198457 B alkalmas savaddiciós sóikat oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű amint (amely képletben X1 és X2 közül az egyik hidrogénatomot képvisel és a másik X valamely jelentésének felel meg vagy valamely (X3) általános képletű csoport és R3, Y, n, R1 és R2 jelentése a fent megadott ( valamely, egy (X3) vagy X csoport bevitelére képes, alkilezőszerrel - előnyösen valamely QT, Z’CHOHCHiT, Z'COCH2T vagy (III) általános kép­letű vegyülettel (mely képletekben Q jelentése vala­mely X vagy (X3) csoport; Z‘ jelentése valamely Z vagy (Z4) általános képletű csoport és T jelentése halogénatom vagy valamely szulfonátcsoport ) - al­­kilezünk; majd kívánt esetben egy kapott (I) általános képletű vegyületet egy vagy több alábbi átalakításnak vetünk alá: kívánt esetben egy kapott, X helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű ve­gyületet a megfelelő, hidrogénatomtól eltérő X csoport bevitelére képes alkilezőszerrel alkilezünk; majd kí­vánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületben levő hidroxilcsoportot (Y) éterezzük; kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületben levő al­­koxikarbonil-csoportot (Y) hidrolizáljuk; kívánt eset­ben egy kapott (I) általános képletű vegyületet sóvá alakítunk. A találmányunk szerinti eljárásnál alkilezőszerként pl. valamely QT, Z°CHOHCH2T, Z*COCH2T vagy (III) általános képletű vegyületet alkalmazhatunk mely képletekben Q jelentése valamely X vagy (X3) általános képletű csoport; Z" jelentése valamely Z vagy (Z4) általános képletű csoport és T jelentése halogénatom - előnyös bróm- vagy klór­atom - vagy valamely szulfonátcsoport, pl. me­­tánszulfonátcsoporí). Az alkilezést önmagában ismert módon végezhet­jük el, pl. a 101069A1 és 140243A1 sz. európai szabadalmi bejelentésekben foglaltak szerint. Előnyö­sen megfelelő oldószerben végzett melegítést alkal­mazhatunk. Eljárhatunk célszerűen oly módon, hogy valamely (II) általános képletű amint és (ül) általános képletű epoxidot előnyösen inert atmoszférában(pl. argon alatt ) inert szerves oldószerben (pl. dimetil­­szullfoxidban, acetonitrilben vagy valamely éterben pl. tetra-hidrofuránban vagy dioxánban; vagy valamely alkoholban pl. etanolban) 60 ‘C és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten reagáltatunk. Ha a (Hl) általános képletű epoxid helyett egy Z'CHOHCH2T vagy Z’COO^T általános képletű halogenidet alkalmazunk, inert szerves oldószerben (pl. valamely halogénezett szénhidrogénben pl. klo­roformban ) 200 ”C-ig terjedő hőmérsékleten dol­gozhatunk. Amennyiben QT általános képletű kis szénatomszámú alkil-halogenidet alkalmazunk, a re­akciót oldószeres közegben (pl. acetonitrilben), bázis (pl. nátrium-karbonát) jelenlétében, 60 ’C-ig terjedő hőmérsékleten hajthatjuk végre. A Z’COCH2T álta­lános képletű halogenidek felhasználása esetén köz­benső termék képződik, amelyben a Z'CO-ketocso­­portot Z’CHOH-képletű alkoholcsoporttá kell redu­kálni. A reakciót komplex fém-hidridekkel (pl. nát­rium,-bór-hidriddel) oldószeres közegben (pl. vala­mely alkanolban, mint pl. metanolban) kb. 20- 30 *C-on végezhetjük el. A kapott (I) általános képletű vegyület Y csoport­jában helyet foglaló reakcióképes szubsztituenseket önmagában ismert módon funkcionális átalakításnak vethetjük alá. így pl. R helyén hidroxilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű fenolt az R” csoport bevitelére képes ágenssel reagáltathatunk. E célra pl. TR” általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk (mely képletben T és R” jelentése a fent megadott). A reakciót önmagában ismert módon végezhetjük el, igy megfelelő oldószerben (pl. dimetil-szulfoxidban, acetonban, tetrahidrofuránban vagy n-propanolban), bázis (pl. kálium-hidroxid, kálium-karbonát, kálium­­tercier-butilát vagy trietil-amin) jelenlétében, adott esetben argon atmoszférában, a reakcióelegy forrás­pontjáig terjedő hőmérsékleten dolgozhatunk. Az Y csoportban levő kis szénatomszámú alko­­xi-karbonat-csoportot önmagában ismert módon kar­­boxilcsoporttá hidrolizálhatjuk. A hidrolízist pl. va­lamely savval (p. sósavval, kénsavval vagy foszfor­savval) vagy bázissal (pl. alkálifém-hidroxiddal), kb. 110 *C-ig terjedő hőmérsékleten végezhetjük el. Re­akcióközegként a savas hidrolízisnél vizet vagy kis szénatomszámú alkanolt (pl. metanolt vagy etanolt) illetve a bázikus hidrolízisnél vizes, kis szénatom­számú alkanolt alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű alkohol vagy diói amin­­nitrogénjéhez viszonyított b-helyzetben levő egyik vagy mindkét hidroxilcsoportot önmagában ismert módon az R1 illetve Ra csoport bevitelére alkalmas ágenssel észterezhetjük. A reakcióhoz pl. kis szén­atomszámú alkánkarbonsavanhidrideket (pl. ecetsa­­vanhidridet) vagy benzoesav-halogenideket (pl. ben­­zil-kloridot) alkalmazhatunk. Az (II) általános képletű aminok és az a) eljárásnál alkalmazott alkilezőszerek ismert vegyületek vagy önmagukban ismert módszerekkel állíthatók elő. így pl. a (ül) általános képletű epoxi-etil-piridinek a megfelelő piridin-karbaldehid és trimetil-szulfonium­­metilid folyékony ammóniában végrehajtott reakció­jával állíthatók elő. Az (I) általános képletű piridin-etanol-amin-szár­­mazékok a gyógyászatban elhízás és/vagy Diabetes mellitus kezelésére szolgáló gyógyászati készítmények előállítására alkalmazhatók. A készítmények különö­sen elhízott felnőtt diabéteszes betegek kezelésére használhatók. Az (I) általános képletű vegyületek állatkísérletekben fokozott katabolizmust - elsősorban zsírok terén - idéznek elő. Azt találtuk továbbá, hogy az (I) általános képletű piridin-etanol-amin-szárma­­zékok patkányon és elhízott hiperglikémás egéren a barna zsírszövetek képződését serkentik. Ismeretes, hogy a barna zsírszövetek hiánya az elhájasodás kialakulásánál fontos szerepet játszik. Az (I) általános képletű vegyületek elhízott hiperglikémás egéren és streptozotocin-diabéteszes patkányon kifejezett anti­­diabéteszes hatást mutatnak, minthogy hipoglikémás hatást fejtenek ki és a glikoszuriát csökkentik. Az (I) általános képletű vegyületek a szívműködést és keringést csak kevéssé befolyásolják. A hatóanyag­­dózis a felhasznált hatóanyag hatáserősségétől és a beteg szükségleteitől függően általában kb. 0,5-1000 mg/nap - előnyösen kb. 2-200 mg/nap - felnőtteken. A fenti dózist egyszerre vagy a nap folyamán több részletben adhatjuk be. Az (I) általános képletű piridin-etanol-amin-szár-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom