198432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás összetett szerkezetű önhordó kerámia termék előállítására, valamint összetett szerkezetű önhordó kerámia termék

1 2 üres tér marad, amivel üreges szemcsés szerkezet jön létre, az oxid szemcséi a tűzálló anyag szemcséitől elválnak. A tűzálló anyag lehet semleges vagy a reak­cióban résztvevő anyag. Semleges tűzálló anyag eseté­ben mennyisége legalább ötszöröse a fémes összetevő mennyiségének, míg ha a reakcióban résztvesz, akkor a fémes anyag mennyiségét legalább hétszeresen túl­lépő mennyiségben van jelen. A tűzálló anyagnak ez a jelentős feleslege azért szükséges, hogy az oxidálódó részecskék összetömörödését minimálissá tegyék, vagyis elkerüljék azt, hogy olyan folyamatosan kötött szerkezet alakuljon ki, amiből a kívánt tulajdonságú alumínium-trioxid részecskék csak nehezen nyerhe­tők vissza. Éppen a szerkezet lazaságának biztosításá­ra a keveréket gyakorlatilag tömörítés nélkül égetik ki, mivel így a tűzálló anyag gyakorlatilag nem képes a részecskéket megkötni, míg az oxidálószer könnyen eljuthat a keveréken levő alumíniumhoz. Ezzel a sza­badalommal általában 60, esetleg 70 tE/'-ban porózus szerkezetek hozhatók létre. Az ismertté vált eljárásokban komoly erőfeszítése­ket tettek annak érdekében, hogy olyan kerámia ter­mékeket állítsanak elő, amelyek gyártása során fém alapanyag oxidálását a kerámia termék kialakulása alatt biztosítják. A törekvések ellenére az így kapott termékek strukturális integritása általában nem ele­gendő ahhoz, hogy nagy tömegű gyártást tegyenek le­hetővé. Így például fóliaszerű elrendezésben alkalmaz­va előállítható ugyan alumíniumból kettősfalú kerá­mia struktúra, de az így kapott termék összetett szer­kezetben nem használható fel, mivel szilárdsága, külö­nösen nyomó és/vagy hajlító szilárdsága nem megfele­lő. Az előállítási technológiák közül a legtöbb munka­­igényes, egy adott mintát vagy hasonló kiindulási ele­met többször be kell vonni és a lépések között szárí­tásra van szükség. A porszerű anyagoknak gyártás közbeni oxidálását felhasználó ismertté vált eljárások hiányossága, hogy az így kialakult kerámia testek kopásállósága, lepusz­­títhatósága rossz. A termékeket olyan viszonylag nagy mértékű porozitás jellemzi, aminek következ­ményeként szerkezeti szilárdságuk gyenge, kopásálló­ságuk nem megfelelő, vagyis az így kialakított termé­kek gyakorlati alkalmazhatósága korlátos. 1 A minták oxidálsáára való törekvés és az a próbál­kozás, hogy így állítsanak elő kerámia struktúrákat, az ismert technológiák szerint sikertelen maradt. A kapott struktúrák felépítésük miatt gyengék. A kiváló mechanikai jellemzőket mutató struktúrák előállításá­ra a kerámia anyagok esetében ennek megfelelően csak a korábbról is ismert eljárások szolgálnak, ame­lyek lényege a megnövelt hőmérsékletek és nyomások bevetése annak érdekében, hogy az összetevőket szin­­tereljék és belőlük nagy sűrűségű struktúrákat hozza­nak létre. Ezek a eljárások azonban igen költségesek. Megállapítható tehát, hogy lényegében nem ismerete­sek olyan hatékony eljárások, amelyek alapján széles körben használható kerámia termékek lennének lét­rehozhatók. A találmány feladata olyan ^eljárás kidolgozása, amellyel összetett szerkezetű, különböző szerkezeti alkalmazásokra alkalmas önhordó kerámia termék állítható elő. Az előállítás viszonylag gyors, nagy ter­melékenységű módszerét kell kidolgozni. -A találmány alapja az a felismerés, hogy önhordó szerkezetű kerámia testek jól kialakíthatók fém alap­anyag oxidációs reakciótermékeként abban az eset­ben, ha a fém alapanyagot megfelelő, általában gőz vagy gáz halmazállapotú oxidálószerrel hozzuk kap­csolatba, ezzel belőle, mégpedig megolvadt állapotá­ban, oxidációs reakcióterméket hozunk létre, amelyet a megolvadt tömagéből az oxidációs reakciótermék rétegén keresztül az oxidálószerhez. Ezzel az eljárás­sal folyamatosan növekvő vastagságú polikristályos szerkezetű kerámia test hozható létre, amelyben szük­ség esetén viszonylag nagy mennyiségű fémes össze­tevő van. A folyamatot elő lehet segíteni megfelelő dópolóanyag segítségével, amellyel a fém alapanya­got ötvözzük. Felismerésünk szerint erre a célra külö­nösen alkalmas az alumínium, amelyet levegőben jól lehet oxidálni. A fém alapanyag felületére felvitt kül­ső dópoló anyag tovább javíthatja a reakció feltéte­leit. Ugyancsak a felismeréshez tartozik az tény, hogy az előbbiekben említett oxidációs reakció közege cél­szerűen olyan, a fém alapanyagot befogadó ágy, a­­mely a fém alapanyaggal átjárható töltőanyagot tar­talmaz, hiszen ilyenkor a töltőanyag a kialakuló kerá­mia test mátrixával átfogható. Ugyancsak felismerésünkhöz tartozik az, hogy semleges kémhatású légkörben fém-boridok és célsze­rűen fémet, valamint töltőanyagot tartalmazó kerá­mia szerkezetek hozhatók létre, amikoris a fém alap­anyagot bór tartalmú anyaggal hozzuk kapcsolatba és ezt az anyagot szükség szerint semleges hatású töltő­anyaggal keverjük ki. Megnövelt hőmérsékleten a fém alapanyag a búrral reakcióba lép és így boridja jön lét­re. A folyamat feltételeit úgy lehet beállítani, hogy a kerámia és a fémes fázisok aránya a kapott végter­mékben a kívánt határok között legyen. A felismerésünk lényege tehát, hogy összetett szer­kezetű, egy vagy több, általában három dimenzióban az oxidációs kerámia test hozható létre, amelyben egy vagy több fémes összetevő is jelen van, ha az oxidá­ciós reakciót a felismerésünk szerinti feltételek között folytatjuk le. A fémes fázisban az ilyen kerámia anya­goknál általában a fém alapanyag nem oxidált összete­vői is jelen vannak, benne megjelenhetnek az oxidáló­szerbőt vagy a töltőanyagból származó redukált fé­mek és a fém mennyisége az oxidációs reakciótermék előállításának hőmérsékletétől, az oxidációs reakció lefolytatásának idejétől, a fém alapanyag mennyiségé­től, a dópoló anyagok jelenlététől és minőségétől, az oxidáló szerek jelenlététől és minőségétől, a töltőa­nyagtól és más tényezőktől függ. A kitűzött feladat megoldására olyan összetett szerkezetű önhordó kerámia terméket dolgoztunk ki, amelynek porózus magja és ezt körbevevő vagy ezen megtámasztott viszonylag sűrű külső, legalább egy fe­lületét borító rétege van, aminek révén a kerámia struktúra a kívánt jellemzőket mutatja, vagyis kopás­­állósága, termikus jellemzői az ismertekhez képest ja­vulnak. A találmány szerint előállított kerámia termé­kek ennek megfelelően alkalmassá válnak szerkezeti elemként való felhasználásra, mivel a viszonylag sűrű külső réteg képes a terheléseket elviselni. Egy előnyös kiviteli alakban a találmány szerinti összetett szerke­zetű önhordó kerámia termék porózus magját olyan viszonylag sűrű, kopásálló, nagy szilárdságú külső ré­teg veszi körül, amely a kerámia termék falának vas­tagságát tekintve 5.,.15%-ot teszi ki. Ugyancsak a kitűzött feladat megoldására eprást 198.432 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom