198430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás önhordó szerkezetű, kerámia anyagú alakos munkadarab előállítására és önhordó szerkezetű kerámia anyagú alakos munkadarab

1 198 430 re visszük, pl. a fém alapanyag olvadáspontja alá csök­kentjük. Az említett lehetőségek közül egyszerre töb­bet is fel lehet használni, de általában a hőmérséklet­­csökkentés bizonyult a leghasznosabbnak, miután az anyagot el lehet távolítani a kemencéből. Ennek a fenti (5) jelű lépésnek az a hátránya, hogy a folyamatot el­lenőrző személy részéről nagy gyakorlottságot igényel a kerámia mátrix túlnövekedésének megakadályozása. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során ka­pott összetett szerkezetű kerámia test általában olyan sűrű koherens termék, amelynek kerámia anyagában az előminta anyaga a polikristályos szerkezettel együtt általában 5...98 tí%-ot foglal el. A fém alapanyagot alumíniumként, az oxidálószert levegőként vagy oxi­i génként megválasztva a polikristályos kerámia mátrixban az egymással kapcsolódó alfa-módosulatú alumínium­­trioxid részecskék 60...99 t%-ot képviselnek (a polikris­tályos mátrix tömegére vonatkoztatva), míg a maradék, tehát 1...40 tf% az oxidativ reakcióból kimaradt fém részaránya. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során igen jó hatással vethetők be a dópoló anyagok. Ezek az oxidációs reakciót kedvezően befolyásolják. A fém alapanyagot kiegészítő dópoló anyagok számos példája ismeretes, és ezek hatása igen sok tényezőtől függ, maga a dópoló anyag egyedül a hatás meghatározásához nem elegendő. Ilyen tényezők például a fém alapanyag minő­sége, a kívánt végtermék tulajdonságai, a dópoló anyagok választéka, ha több dópoló anyagot használunk, kon­centrációik, az oxidálószer minősége, összetétele, vala­mint a reakció lefolytatásának feltételei. A dópoló anyago(ka)t általában a fém alapanyag ötvöző összetevőiként visszük be a folyamatba, de ugyanúgy lehetséges az előminta vagy az előminta egy részének kiegészítése a dópoló összetevőkkel. Ez utóbbi esetben különösen célszerű a dópoló anyag bevitele a fém alapanyaghoz közeli zónákba. Maga a dópoló anyag sokféle módon vihető be az előminta szerkezetébe. Az egyik lehetőség a dópoló anyag eloszlatása az elő­minta anyagának egészében, például a részecskékre felvitt bevonat és/vagy a részecskék közé bekevert külön összetevő formájában, amikor is különösen célszerű a dópoló anyagot az előminta közelében egy rétegben nagyobb mértékben feldúsítani. Az előmintán belül vagy az előminta felületén a dópoló anyag különálló rétege­ket alkothat, de ilyenkor szükség szerint belső nyíláso­kat, járatokat, perforációt, üres tereket és hasonlókat hozunk létre az átjárhatóság biztosítására. Igen hasznos megoldás az is, amikor a dópoló anyagból vagy össze­tevőkből folyadékot, pl. oldatot készítünk és ezzel az előminta anyagát átitatjuk. A dópoló anyag merev test­ként elhelyezhető a fém alapanyag és az előminta kö­zötti térben is. Igen célszerű pl. szílícium-dioxid tartalmú vékony üvegréteg elhelyezése a fém alapanyag felületén, hiszen ez alumínium esetén az oxidativ reakciót előnyö­sen befolyásoló szilíciumnak a reakcióba való bevitelére alkalmas. A fém alapanyagot (ennek belső dópolása pl. ötvözet kialakításával szintén lehetséges) és a dópoló anyagot is tartalmazó együttest oxidativ környezetben adott esetben levegő jelenlétében felhevítjük (alumínium esetében 850...1450 °C, előnyösen 900...1350 °C tartományba eső hőmérsékletet biztosítunk), ezzel a polikristályos kerámia szerkezetet kialakítjuk és azt az előminta szerkezetének infiltrációjával növesztjük. Ha a dópoló anyag a fém alapanyag és az előminta között van elrendezve,a polikristályos kerámia mátrix a dópoló anyag rétegét átnőve hatol be az előminta anyagába, vagyis növekedése során a dópoló anyag rétege végül is felületi réteggé alakulhat át. Az előminta felületéhez illesztve, benne eloszlatva, valamint a fém alapanyaghoz kapcsolva több anyagot is lehet dópolásra használni. A fém alapanyag tulajdonságainak kedvező befolyáso­lását teszi lehetővé az ötvözés, amikor a dópoló össze­tevők egy részét ötvöző komponensként visszük be, míg szükség szerint mennyiségüket a felszínen alkalma­zott anyagrétegekkel egészítjük ki. Természetesen a for­dított módszer is jól használható. Alumíniumot mint fém alapanyagot és levegőt mint oxidálószert alkalmazva, a dópoló anyagok különösen javasolható példái a magnézium és a cink, amelyek ha­tásait a továbbiakban leírt egyéb anyagok előnyösen fo­kozzák. Ezeket a fémeket vagy megfelelő forrásaikat az alumínium alapú kiindulási fémbe ötvöző összetevőként visszük be, részarányuk a létrejövő anyag tömegéhez viszonyítva 0,1... 10 t%, mindegyikre külön-külön. A dópoló anyagok koncentrációját általában olyan egyéb tényezőktől függően határozzuk meg, mint a dópoló anyag koncentrációja, az alapanyag, az oxidativ reak­ció lefolytatásának feltételei. A megfelelően választott koncentrációban jelen levő dópoló anyag elősegíti a kerámia anyag növekedését, a fémes alapanyag transz­portját és hozzájárul ahhoz, hogy az oxidációs reakció eredményeként kapott kerámia anyag növekedési mor­fológiája kedvező legyen. A polikristályos oxidációs reakciótennék növekedé­sét, különösen alumínium alapanyagra épülő és oxigén­­tartalmú oxidálószerrel, így pl. levegővel létrehozott rendszerekben számos más anyag is képes kedvezően befolyásolni. A hasznos dópoló fémek között van pél­dául a szilícium, a germánium, az ón és az ólom, külö­nösen magnéziummal vagy cinkkel kombinálva. Ezeket a fémeket vagy alkalmas forrásaikat az alumínium fém alapanyagba úgy ötvözzük, hogy a kapott anyagban rész­arányuk kb. 0,5 t% és kb. 15 t% között legyen. A ta­pasztalatok azt mutatják azonban, hogy a legjobb növe­kedési kinetikai és növekedési morfológiai hatásokkal akkor lehet számítani, ha e zek a dópoló anyagok az öt­vözetben 1.. .10 tf%-os arányban vannak jelen. Az ólom például ugyan hasznos dópoló anyag, de csak nehezen ötvözhető az alumíniumba, ebből a célból legalább 1000 °C hőmérsékletet kellene biztosítani, mivel egyéb­ként oldhatósága alumíniumban nagyon kicsi. Ismert viszont az a megoldás, hogy az ólmot más ötvöző össze­tevőkkel, különösen ónnal együtt visszük be, ami oldha­tóságát jelentősen javítja és biztosítja, hogy ezt az öt­vöző összetevőt alacsonyabb hőmérsékleten tudjuk az alumíniumba bevinni. Az oxidativ reakció feltételeitől függően a fentieknek megfelelően egy vagy több dópoló anyag használható. Ha a fém alapanyag alumínium és az oxidálószer levegő, 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom