198414. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyémánttartalmú bevonat készítésére

1 198414 2 A találmány tárgya eljárás gyémánttartalmú bevonat készítésére, ahol fémfelületre gyémántport tartalmazó keveréket viszünk fel és szinterezzük. A találmány szerinti eljárást fémek és nem-fémes munkadarabok megmunkálására használatos gyémánttar­talmú szerszámok előállítására használjuk, amely szer­számokat a gépgyártásban, építő- és díszárugyártóipar­­ban, a mezőgazdaságban és a gyógyászatban alkalmazzák. Ismeretes a 3 51 609 számú SU szerzői tanúsítványból eljárás gyémánttartalmú bevonatok készítésére elektro­litból egyvalamely fém elektrolitikus kiválasztása és a gyémántrészecskéknek a szerszám felületén történő rögzítése útján. Az ismert megoldás szerint a szerszámon előállított bevonatnak kicsi, csupán csak 10-40 MPa a tapadó­­szilárdsága, porozitása nagy és vastagsága csekély, ami a gyémántpor részarányaitól függ. A hiányosságok arra vezethetők vissza, hogy az elek­trolitból kiváló fém, gyémánt, valamint a szerszámfelü­let között nem alakul ki tökéletes kapcsolat. Az ilyen szerszámokat csak korlátozottan lehet alkal­mazni. Az ismert eljárás termelékenysége is alacsony, hiszen a bevonat csak lassan alakul ki. Ismeretes további eljárás gyémánttartalmú bevonat készítésére az 51 752 JP szabadalmi leírásból, ahol a munkadarab felületére gyémántporból és képlékeny alapfémből álló keveréket visznek fel és olyan hőmérsék­leten végzik sajtolásukat folyamatos szintereszés közben megfelelő nyomáson, amely nem éri el a gyémánt fel­bomlási hőmérsékletértékét. Az ismét megoldás szerint készült bevonatok nagy tapadószilárdságuk ellenére magas porozitással és ala­csony gyémántkoncentrációval rendelkeznek, mivel a porozitás 20- 40 %-ot és a gyémántkoncentráció pedig legfeljebb 40 térfogat-%-ot tesz. ki, így' a bevonatok csak rövid élettartalmuak. Az ismert megoldás hiányossága, hogy alacsony ter­melékenységű, nagy energiaigényű a nagy' teljesítményű sajtolóberendezés alkalmazása és a speciális atmoszférájú kemencében történő folyamatos szinterezés következté­ben. Ezeken túlmenően további hiányossága még az ismert eljárásnak, hogy nem biztosít lehetőséget bonyolult felü­leti kialakítású munkadarabokon bevonat kialakítására. A találmány célja a fenti hiányosságok kiküszöbölé­se, azaz, eljárás kidolgozása gyémánttartalmú bevonat készítésére, amely magas termelékenység mellett biztosi­ja még, hogy a bevonat nagy tapadószilárdságú és magas gyémánttartalmú legyen. A találmány feladata olyan eljárás kidolgozása gyé­mánttartalmú bevonat készítésére a szinterezési feltéte­lek megválasztása útján, amely segítségével nagy terme­lékenység érhető el, továbbá nagy tapadószilárdságú és magas gyémánttartalmú bevonatot készíthetünk. A kitűzött feladatot a bevezetőben említett eljárás­nál úgy oldottuk meg a találmány szerint, hogy- a szin­­terezést 10—50 MPa nyomás alatt 0,3-1,5 kA/mm® áramsűrűségű impulzusokkal végezzük, amelyek kitöl­tési tényezője 0,25—1,0 között van. A találmány szerinti eljárás útján a gyémánttartalmú bevonat tapadószilárdságát 30-50 %-kal tudjuk növelni a keverékrészecskék és a fémfelület közötti érintkezési zónában lejátszódó diffúziós folyamathoz az előnyös feltételek megválasztásával. A találmány szeirnti eljárás szerint készített bevonat porozitása legfeljebb 3 %-ot tesz ki, mivel a szinterezés­­nél a meleg tömörítést el tudjuk érni. A találmány szeirnti eljárás lehetővé teszi azt, hogy a termelékenységet megnöveljük 5-10-szeresére az ismert eljárásokéhoz képest a keverék gyors felmelegítése útján, imit az áramimpulzusok hőhatásával stabilizálunk. Célszerű az olyan foganatosítási mód, ahol a gyémánt­port tartalmazó keveréket 0,05 x 10‘6 03 x 10“3 í 2 m rájlagos ellenállású és 24-60 térfogat-% gyémántporból, valamint 0,014 1,7 x 10’6 Í2 m fajlagos ellenállású és 76-40 térfogat-% fémből készítjük el. Ilyen elektrofizikai jellemzőkkel rendelkező keverék biztosítja azt, hogy maximális (60 térfogat-%-os) gyé­mánttartalommal rendelkező bevonatot hozhassunk lét­re, amely nagyon kopás- és korrózióálló. Előnyös az olyan fogánálosítási mód, ahol 0,014-1,7 x 10’6 Q. m fajlagos ellenállású anyagból perforált elemet készítünk, ezt ráhelyezzük a fémfelületre, a per­forált elembe belerakjuk és egyenletesen elosztjuk a gyémántport tartalmazó keveréket, majd szinterezzük. A találmány szerinti eljárás foganatosítása során a perforált elem alkalmazása biztosítja azt, hogy a kívánt bevonat megfelelő vastagságot érjen el. A találmány szerinti eljárást kiviteli példák alapján az alábbiakban ismertetjük. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a szintere­­zést 10-50 MPa nyomás alatt 0,3-1,5 kAjmm2 áram­­sűrűségű impulzusokkal végezzük, amelyek kitöltési tényezője 0,25 -1,0 között vart. Ahhoz, hogy kiváló fizikai és mechanikai tulajdon­ságokkal rendelkező bevonatot állítsunk elő fontos, hrgy a melegen történő sajtolást megfelelő feltételek között végezzük el. Ezen feltételek lényege, nogy nagy nyomás alatt igen nagy sebességgel 5- 8 x 10 3 °C’ís - felmelegít­jük elektromos impulzusok útján a keveréket. Az ilyen gyors felmelegítés biztosítja a diffúzió lefolyását olyan se bességgel, amely gyorsabb, mint a fémben az oxidáicós fciyamat lejátszódásának a sebessége, ami tulajdonkép­pen biztosítja a nagy tapadószdárdságú és kis porozitású bevonat kialakulását. A szinterezéshez választott paraméterek hatására a gyémánt nagyon rövid ideig van termikusán igénybe véve, önmaga sem alakul át így grafittá, noha itt a des­­tr tkciós hőmérsékletének a túllépéséről van szó. A keveréket a fémfelületre gáztemrikus gőzölögte­­téssel, vagy' pedig elektromosan vezető, perforált elem alkalmazása útján vihetjük fel. Ilyen feltételek között a találmány szerinti eljárás foganatosítása tehát vagy elektromosan vezető keveré­ket vagy pedig elektromosan vezető, perforált elemet igenyel, amelyben egyenletesen elosztjuk a gyémánt­pert, s itt az egy alapfém szerepét tölti be. A találmány szerinti eljárás foganatosítása nem igé­nyel speciális sajtolóberendezést a keveréknek a fémre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom