198403. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szilárd vagy folyadékrészecskék bevonására
1 198 403 találmánytól eltérő módon biztosítjuk. Ezt bizonyítja a 9., 10. és 11. ábra, ahol a permetes eljárások egy ismert példájával előállított részecskeáram változásának három szakasza látható. Az ábra szerint 127 részecskék oldószert tartalmazó folyadékkal vannak körülvéve; az eljárás során a 127 részecskékből és a 121 bevonó anyagból zagyot hoznak létre, majd ezt forgó hengere vagy hasonló eszközre vezetik. A 9. ábra tanúsága szerint a forgó hengert elhagyó anyagáramban 127a bevonati réteggel ellátott szilárd 127 részecskék vannak, és a 121 bevonó anyag feleslege cseppenként van jelen. Jól látható azonban, hogy nem biztosított a méret szerinti szétválás, mint a találmány szerinti eljárás alkalmazásakor, vagyis a 127 részecskék — ezek általában összetömörödott halmazként kerülnek bevonásra, bár előfordulnak egyedi részecskék is - és a 121 bevonó anyag cseppjei között jellegzetes méretkülönbség nem alakul ki. A 121 bevonó anyag cseppjei között igen sok olyan van, amelyek méreteikben a 127 részecskékhez hasonlóak vagy annál esetleg még nagyobbak, míg a jelen találmány szerinti eljárás foganatosításakor a bevonó anyag apró 21a cseppecskéket alkot, amelyek méretei túlnyomó többségükben nagyságrendileg különböznek a bevont részecskék méreteitől; a találmány szerinti eljárásnál a részecskék is egyedi bevonattal vannak ellátva. Ez annyit jelent, hogy a találmány szerinti eljárással előállított bevont részecskék szűréssel, szitálással, centrifugálással, vagy hasonló eljárásokkal könnyen elválaszthatók a bevonó anyag feleslegétől, ami az ismert eljárásokkal előállított részecskék esetében gyakorlatilag kivitelezhetetlen. A 10. ábra a 9. ábra szerinti anyagáramot mutatja az oldószer elpárolgása után, míg all. ábra szerinti permetben a 121 bevonó anyag kisebb cseppejeinek eltávolítása után visszamaradó anyag látható. Az eltávolításhoz például szita használható. Jól látszik, hogy a fel nem használt 121 bevonó anyag viszonylag nagy mennyiségben marad vissza a keverékben, és aligha választható el egyszerű módon a 172a bevonati réteget hordozó 127 részecskéktől. Az ismert eljárások segítségével tehát gyakorlatilag lehetetlen olyan bevont részecskéket előállítani, amelyek mellett szinte azonos mennyiségű bevonó anyag ne lenne jelen. Ugyancsak nehézkes a bevonás során a részecskék öszszetömörödését megakadályozni. Ezzel szemben a találmány szerint eljárás foganatosításával lehetővé válik olyan termék előállítása, amelyben a viszonylag nagy részecskék túlnyomó többsége összetömörödés nélkül bevont egyedi szemcséket alkot, míg a bevonó anyag fel nem használt része a bevont részecskéknél sokkal kisebb cseppecskék, majd megszilárdult szemcsék formájában van jelen. Az ismert eljárások segítségével készített termékben a bevont részecskék és a bevonó anyag feleslegének szemcséi nagyjából azonos méreteloszlással jellemezhetők, a részecskék bevonás közben viszonylag nagy tömbökbe tömörödhetnek össze. A bevont részcskék és a bevonó anyag feleslegének cseppecskéi közötti éles méretmegkülönböztetés elérésére, tehát jól szeparálható termék előállítására a találmány szerinti eljárás foganatosítása során a folyamatra jellemző paramétereket megfelelő módon szabályozni kell. Ez annyit jelent, hogy a találmány szerinti eljárás foganatosításakor a 11 forgó korong vagy hasonló forgó elosztó elem fordulatszámát a 21a cseppecskék megkövetelt átlagos méreteinek megfelelően kell szabályozn — mint erre a későbbiekben visszatérünk — és kevéssé kell figyelembe venni azt a fordulatszámot, amelyre a 21 bevonandó részecskék szétszórásához átlagméretek alapján szükség lenne. Az ismert eljárások foganatosítása során viszont ezzel szemben a forgó henger vagy hasonló forgó elem fordulatszámát a 27 bevonandó részecskék méreteinek megfelelően állítják be, és a beállítás során nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy viszonylag nagy folyadékcseppecskék alakulhatnak ki a 121 bevonó anyagnak a bevonás során visszamaradó feleslegéből. A találmány szerinti eljárás foganatosítása se rán ennek megfelelően a 11 forgó korong sokkal nags óbb fordulatszámmal mozog, mint az ismert eljárásé k foganatosítása során alkalmazott forgó elem. Mint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárás foganatosítása során a 11 forgó korong fordulatszámát a bevonó anyag feleslegéből kialakuló 21a cseppecskék átlagmérete szerint kell beállítani és ennek során a 27 bevonandó részecskék bevonás utáni méretei kevéssé lényegesek. Ez annyit is jelent, hogy a javasolt élj árás foganatosítása során a 11 forgó korong vagy hasonló forgó elem fordulatszámának változtatása csak kis mértékben alkalmas a viszonylag nagy 27 bevonandó részecskékre kerülő 27a bevonat vastagságának befolyásolására. A forgó hengert felhasználó ismert permetes eljárások tapasztalatai alapján köztudott, hogy a forgó elem fordulatszáma és a forgó elemet elhagyó szemcsék átlagos méretei között jól meghatározható matematikai összefüggés van. Ilyen összefüggést ismertet például K Maters a ’’Spray Dryng Handbook” című könyv 179-184. oldalán (John Wiley & Sons, New York, 1979), amely az ismert eljárásokat részletesen bemutatja A matematikai korreláció felhasználható arra is, hogy megbecsüljük azt a fordulat számot, amelyre a jelen találmány szerinti eljárás foganatosításakor szükség van, ha a bevonó anyag feleslegéből létrejövő apró cseppek át'agméretét kell beállítani. A korrelációs összefüggésben korrekcióként szerepel a folyadék viszkozitása, valamint szükség van a 3. és 4. ábrán bemutatott berendezések ese tében a szárításhoz alkalmazott forró levegő hatásának figyelembevételére. Az apró cseppek méreteloszlására vonatkozó becslések alapján az átlagos cseppméret megfelelő valószínűsége összefüggések alapján megállapítható (ezeket az említett könyv tárgyalja), amikor is a tseppméretek becsült eloszlását kapcsolatba hozzuk a végtermék megengedett szennyezettségi szintjével, vagyis egy olyan mutatóval, amely a végterméket abból a szempontból jellemzi, hogy mennyi a bevonó anyagnak az az elfogadható mennyisége, ami a bevont részecskék és a be /onó anyag cseppecskéinek elválasztása után a bevont részecskék frakciójában visszamarad. Ezzel kapcsolatban kiemelésre kívánkozik, hogy az ismert eljárások során a forgó elem fordulat számát a bevont részecskék méretei és méreteloszlása szerint becsülték meg, de nem ismeretes olyan becslési eljárás, amelynek alapja nem a bevo2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
