198395. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szívműködést fokozó foszfodiészteráz-gátló anyagok és vízoldható vitaminok komplexeit tartalmazó liofilizált készítmények és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 198 395 2 Az egyes görbék a fenti gyógyhatású anyag különböző, alkalmazott térfogatmennyiségeire vonatkoznak ml-ekben feltüntetve. A 4b. ábra, közelebbről az N-ciklohexil-N-metil4-(2- oxo-l,2,3,5-tetrahidro-imidazo [2,1-b] kinazolin-7-il)-oxi­­butiramid-hidrogén-szulfát só és az aszkorbinsav komp­lexképződését ábrázolja. A vízszintes tengelyen a ’’hidro­génszulfát só” az N-ciklohexil-N-metil4-2-oxo-l,2,3,5- tetrahidro-imidazo [2,1-b] kinazoIin-7-il)-oxibutir-amid­­hidrogén-szulfát sót jelzi. Az 5. ábra az N-ciklohexil-N-metil-4-(2-oxo-l,2,3,5- tetrahidro-imidazo [2,1-b] kinazolin-7-il)-oxibutir-amid oldhatóságának növekedését ábrázolja grafikusan víz­oldható vitaminnal képzett komplexben és liofilizálva. Közelebbről, az 5. ábra az N-ciklohexil-N-metil-4- (2-oxo-l,2,3,5-tetrahidro-imidazo [2,1-b] kinazolin-7-il)­­oxibutiramid-hidrogén-szulfát oldhatóságának megnöveke­dését ábrázolja, egyfelől az aszkorbinsawal végzett komp­lex képzést követően, másfelől a komplex liofüizálása után. Az ábra alapján összehasonlítható a gyógyhatású vegyületnek az oldatfázisban bekövetkező komplex kép­ződése utáni oldhatóság növekedése, amelyet az ábrán A jelekkel jelölünk, valamint az 50:50 arányú víz és ter­­cier-butilalkohol elegyből fagyasztva szárítás (liofüizálás) utáni még fokozottabb oldhatóság növekedés, melyet az 5. ábrán 0 jelekkel jelölünk. A találmány tárgyának egyik előnyös megvalósítási módja értelmében a szívműködést fokozó foszfodiészte­­ráz-gátló anyagok, mint amilyenek a (2-oxo-l,2,3,5- tet­­rahidro-imidazo [2,1-b] kinolizinil)-oxialkilamidok, for­­mulálását és a foimulálási eljárásokat úgy hajtjuk végre, hogy ezeket a vegyületeket valamilyen vízoldható vitamin­nal komplexbe visszük, majd ezt követően liofilizáljuk. A formuláit készítmény magához a megfelelő oxialkila­­midhoz képest a parenterális vagy orális alkalmazásra el­fogadható oldószerekben, mint amilyenek a víz, propilén­­glikol, etanol vagy a polietilén-glikol, megnövekedett oldhatósággal rendelkezik. A találmány szerinti formulá­­lási eljárás egyik előnyös foganatosítási módja értelmé­ben a liofilizálási lépést úgy végezzük, hogy valamilyen kevés szénatomos alkoholt, előnyösen etanolt, izopropa­­nolt, tercier butil-alkoholt vagy n-propanolt használunk koszolvensként, ily módon olyan termékeket kapunk amelyek a megnövekedett víz oldhatóságon túlmenően még kiváló stabilitással is rendelkeznek, amely lehetővé teszi a készítmény hosszan tartó tárolását. A foszfodiészteráz-gátló anyagok különösen a fenti­ekben leírt (I) általános képletű oxialkilamidok, példá­ul az N-ciklohexil-N-metil-4-(2-oxo-l,2,3,5-tetrahidro­­imidazo [2,1-b] kinolizin-7-il)-oxibutiramid, és gyógyá­­szatilag elfogadható sóik korlátozott mértékű oldhatósá­guk következtében alacsony oldhatósági arányt és rela­tíve gyenge biológiai hozzáférhetőséget eredményeznek orális beadás esetén. Ezen hátrányok kiküszöbölése ké­pezi a jelen találmány célkitűzését, mégpedig oly módon, hogy valamilyen vÉoldható vitaminnak (kofaktorral) képezett komplex útján biztosítjuk a megfelelő anyag­adag transzfert. Azt találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek, mely képletben R1 és R2 jelentése az előzőekben meg­adottakkal egyező, vízoldható komplexeket képeznek olyan vízoldható vitaminokkal, mint amilyenek az asz­korbinsav, nikotinamid, tiamin és piridoxin. A komplex­képződés jelenségét fázis oldhatósági kísérletekkel (1. és 2. ábra), valamint a vitaminoknak ezen vegyületek jelen­létében megmutatkozó spektrális eltolódásaival és az elektrokémiai válaszok változásaival (4a és 4b. ábrák) ha­tározhatjuk meg. így például a 4a és 4b ábrák az N-ciklo­­hexil-N-metü4-(2-oxo-l,2,3,5-tetrahidro-imidazo [2,1-b]­­kinolizin-7-il)-oxibutiramid hidrogén-szulfát sójának fölös­leges mennyiségben lévő aszkorbinsawal végzett ütrálási eredményeit ábrázolja. Feltehető, hogy a vegyület relatíve planáris háromgyűrűs szerkezete és a gyűrű-heteroatomo­­kon lévő nem kötött elektronok jelenléte teszi a vegyüle­­tet képessé arra, hogy töltést adjon át a megfelelő recep­toroknak. Ezen túlmenően a vegyület maga is rendelkez­het töltés felvevő funkcióval, mely a gyűrű nitrogén atomon alacsony pH esetén jelenlévő formális pozitív töltésnek tulajdonítható, azaz a vegyület planáris ciklikus kationos részletének jelenlétével magyarázható. így a ve­gyületnek a vÉoldható vitaminnal való kölcsönhatása értelmezhető egy töltés-transzfer komplex jelenlétével, mely megnövekedett vÉoldhatóságot eredményez. A 4a. és 4b ábrák alátámasztják ezt a feltételezést, mivel az asz­korbinsav feszültség csúcsa eltolódott, az áram csúcsa pedig csökkent akkor, amikor a vegyületet az oldathoz adtuk. Ez az eredmény összhangban áll azzá, hogy a ter­jedelmesebb fajta, azaz a komplex, több energiát kíván meg ahhoz, hogy az elektród felületén oxidálódjék. Az áram csökkenése a komplex áacson diffúziós koefficien­sének tudható be. A komplexképződés jelensége jelentősen megnöveli a komplex vÉoldhatóságát összehasonlítva magának a gyógy hatású anyagnak önmagában megfigyelt oldhatósá­gává. A vÉoldható vitaminok jelenlétében létrejött meg­növekedett oldhatóságot különösen az 1. és 2. ábra szem­lélteti. Például az N-ciklohexil-N-metil-4-(2-oxo-l,2,3,5- tetrahidro-imidazo- [2,1-b] kinazolin-7-il)-oxibutiramid, melyet a vegyület szabad bázis ekviváensével mérünk, vÉoldható vitamin távollétében csupán körülbelül 120pg/ ml (körülbelül 0,2 x 10 mól/1) mennyiségben oldódik pH = 2 értéken, míg 10% (körülbelül 0,6 mól) aszkorbin­sav jelenlétében az oldhatóság körülbelül 410 jug/ml (kö­rülbelül 0,8 x 10—3 mól) pH = 2 értéken. Az oldhatóság tovább növelhető a táálmány szerinti liofilizálási eljárás­sá. így például, ha az áábbiakban leüt liofilizálási eljárást is elvégezzük, akkor az N-ciklohexiI-N-metil4-(2-oxo-l,2, 3,5-tetrahidro-imidazo [2,1-b] kinolÉin-7-il)-oxibutiramid vÉoldhatósága eléri az 5000 pg/ml-t pH = 2 értékben 10 % aszkorbinsav alkalmazása mellett (lásd 5. ábra). A vÉoldható vitaminok különösen előnyös komplex­­képző szerek, mivel nagyon bÉtonságosak és áacsony toxicitásúak orális és parenterális beadás esetén. A táál­mány szerinti oldható liofilizátumok előnye nemcsak ab­ban rejlik, hogy lehetővé teszik injektálható oldatok for­mulái ísát, hanem abban is, hogy meggyorsítják az orális felszívódást, amely az oldódás nagyobb sebességének tud­ható be. A táálmány szerinti liofilÉáási eljárás jelentős előnye, hogy hosszantartó tárolhatósági időt tesz lehetővé a meg­felelő oxiákilamidokhoz képest, de még azok vitaminok­ká alkotott komplexeinek oldatához képest is. így példá­ul az N-ciklohexfl-N-metil4-(2-oxo-1,2,3,5-tetrahidro-imi­dazo [2,1-b] kinazolin-7-il)-oxibutir-amid aszkorbinsawá képezett komplexének oldata csupán 5 napos tárolhatósá­gi idővel rendelkezik. A táálmány szerinti formulálási eljárássá előállított liofilizált tennék tarthatósági ideje várhatóan legáább 2 év. Az oxiákílamidok oldatban mutatkozó általában rövid tárolhatósági idejének oka az oldat-fázis korlátozott sta­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom