198393. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hatóanyagként pirimidin-nukleozid származékokat tartalmazó, hepatitisz kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására
1 198 393 2 A fenti vegyületek oldhatóságának növelésére a vizes oldószerhez savat vagy bázist adhatunk. Ily módon a FIAC oldhatóságát 1 mólekvivalens hidrogén-klorid hozzáadásával 250 mg/ml-re növelhetjük, de valamivel kevesebb tömény sósavoldat hozzáadásával is elérhetjük a fenti hatást. A FIAU oldhatósága egy mólekvivalens nátriumhidroxid hozzáadásával többszörösére növelhető, a nátrium-hidroxiddal a FIAU-t nátriumsóvá alakítjuk. Az emberi kezelésre alkalmazott dózisok az alábbiak. A FIAC-t legfeljebb 400 mg/m2, előnyösen 120 mg/m2 dózisban adjuk, naponta, hét napon keresztül, minden egyes esetben. Az előnyös dózisnak körülbelül a fele az a minimális mennyiség, amelyet a gyakorlatban használhatunk. A fenti dózis alatt a vegyület hatása túlságosan kicsi. Tehát a FIAC minimális gyakorlati adagja közel 60 mg/m2 A FIAU-t a FIAC-hoz hasonló dózis-tartományban alkalmazhatjuk. Meg kell jegyeznünk, hogy a FIAU a FIAC metabolitja, így várható, hogy ugyanazon dózistartományban fejti ki hatását. A FMAU napi dózisa 32 mg/m2, előnyösen 16 mg/m2 (a mellékhatások elkerülése miatt), még előnyösebben közel 4 mg/m2, 7 napon keresztül minden egyes kezelés esetén, szükség szerint. A minimális gyakorlati dózismennyiség a legelőnyösebb dózisnak közel a fele, azaz közel 2mg/m2. A fent említett maximális dózisok esetén nem kívánatos mellékhatások léphetnek fel. A mormotákat is a fentiek szerint kezeljük, a hepatitisz B típusú vírus replikációjának gátlása céljából. Az alkalmazott dózisok az emberi kezelésre használt dózisokkal egy tartományba esnek, naponta 2 mg/m2 hatóanyaggal végezzük a kezelést. A leírás példáival a találmányt ismertetni kívánjuk, a korlátozás szándéka nélkül. 1. példa FMAU in vivo aktivitás krónikus aktív hepatitisz ellen, mormota esetén Az FMAU-t naponta két alkalommal intraperitoneálisan adagoltuk krónikus aktív hepatitisz vírussal fertőzött mormotáknak, a 2. táblázatban ismertetett kísérleti elrendezd« szerint. 2. táblázat Állatok száma Dózis 2 2 mg/kg/nap x 7 2 4 mg/kg/nap x 5 A kezelés eredményeként a mormota hepatitisz vírus replikációjának drámai, csaknem azonnali gátlását tapasztaltuk, mind a négy állat esetén. Az első hét végén a mormota hepatitisz vírus DNS- polimeráz aktivitás — amely előzőleg magas értéket mutatott — 0-ra (háttér-szintre) csökkent. Ha a fenti vizsgálati rendszerben aciklovirt vagy ara- AMP-t vizsgáltunk, a vírus-replikáció szintje csökkent ugyan, de a szint a kezelés megszűnése után a kezelés előtti értékre állt vissza. Ezzel ellentétben, az FMAU megállította a hepatitisz vírus replikációt, és a gátlás a kezelés befejezése után 20- 50 napon át is fennmaradt. A fenti in vivo vizsgálati eredmény összhangban van az FMAU HBV és WHV DNS-polimerázt gátló in vitro hatásával (1. táblázat). A fenti eredmények alapján várható, hogy az FMAU — és a többi 2’-fluor-arabinozil-pirimidinnukleozid is — hatásos ember hepatitisz B vírus fertőzés ellen is. 2. példa FMA U in vivő aktivitása hepatitisz B ellen, ember esetén Az FMAU-t — különleges körülmények által indokoltan - két esetben alkalmaztuk emberi élet megmentése érdekében. A hepatitisz B vírus-fertőzés folyamatát a beteg vérében a HBV DNS-polimeráz-tartalom változásának mérésével követtük. Az első esetben máj-átültetés után közel két hónappal a hepatitisz vírus fertőzés visszatért, és.az átültetett májat egyre fokozódó mértékben károsította. Mivel más lehetőség nem volt, a betegnek vizes oldatban, orálisan FMAU-t adagoltunk, 2 mg/m2/nap (közel 0,5 mg/kg/nap) dózisban, 4 napon keresztül. A beteg HBV DNS-polimeráz szintje hirtelen lecsökkent, és ezen az alacsony értéken maradt 4 hónapon át. Ekkor a sebészek úgy döntöttek, hogy a beteget újra megoperálják, és a beteg a műtőasztalon meghalt. A második beteg szokásos antivirális kezelést kapott. Mivel a beteg állapota az alkalmazott kezelés ellenére gyorsan romlott, a betegnek FMAU-t adtunk, orálisan, 06 mg/m2/nap (közel 0,15 mg/kg/nap) dózisban, 5 napon át. Amíg a különféle ismert antivirális szerekkel végzett kezelés hatására a beteg vérében a hepatitisz B DNS-polimeráz-tartalom lecsökkent, majd szinte azonnal megnőve kedett, FMAU alkalmazása esetén a polimeráz-koncentráció hirtelen lecsökkent, és alacsony értéken is maradt. A beteget a kórházból elengedték, és azóta is tünetmentes állapotban van. 3. példa FMAU és FEAU hepatitis vírus elleni aktivitása mormo tóban A vizsgálatban az FMAU és a FEAU aktivitását hasonlítottuk össze, mormota hepatitisz vírussal krónikusan fertőzött mormotákban (feltételeztük, hogy a fenti nukleozidok az állatban a nukleozid-trifoszfátokká alakulnak). A WHV replikációt az endogén DNS-polimeráz aktivitásának mérésével határoztuk meg Kaplan és munkatársai [J. Virol. 12, 1107 (1973)] módszerének Hanté és munkatársai [Antiviral Res. 4, 187 (1984)] által módosított változatával. A kezeletlen mormotákban mért virális DNS-polimeráz aktivitást az 1. ábrán mutatjuk be. Az FMAU-t és a FEAU-t három dózisszinte vizsgáltuk. Az FMAU napi 5 részletben, 2,0 mg/kg/nap dózisban (intraperitoneálisan adva a 0. naptól kezdve) erőteljesen gátolta a WHV replikációt, amit a 2. ábrán a WHV DNS- polimeráz aktivitásának teljes gátlása jelez. Azonban ebben a dózisban súlyos központi idegrendszeri toxieitást észleltünk, amely néhány esetben halálos kimenetelű volt. Az FEAU naponta 10 részletben, 2,0 mg/kg/nap intraperitoneális dózisban adagolva szintén szinte azonnal meggátolta aWHV replikációt, és nem mutatott toxikus hatást. 0,2 mg/kg/nap dózis esetén — amelyet az FMAU esetén napi öt részletben, az FEAU esetén napi 10 részletben adtunk — a két vegyület hatása azonos volt a vírus-replikáció gátlásában (3. ábra). Ebben a dózisban az FMAU kevésbé súlyos és késleltetett toxieitást mutatott, míg az FEAU ismét nem volt toxikus. Az FEAU még 0,04 mg/kg/nap (10-szer adagolva) dózisban is kifejtett egy valami kisebb WHV-ellenes hatást. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5