198300. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-(N-szubsztituált guanidino)-4-heteroaril-tiazol származékok előállítására
1 2 (B) 4-Bróm-ace til-2 -me til-tiazol-hidrobronúd 828 mg (3,73 mmól) 4-acetil tiazol-hidrobromidnak 37 ml ecetsawal készített szuszpenziójához négy csepp 48%-os hidrogén-bromidot és 596 mg (3,73 mmól) brómot adunk és az elegyet 60 °C-ra felmelegítjük. Három órán keresztül ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk lehűlni, egy kristálymagot adunk hozzá és egy éjjelen át állni hagyjuk. A kicsapódott terméket összegyűjtjük, ecetsawal mossuk és szárítjuk, 1,01 g (90%) barna kristályokat nyerünk, op.: 187-189 °C. Tömegspektrum (m/e): 219 (M+), 221 (M+ +2), 1H-NMR (DMSO-d6) ppm (delta): 2,77 (s, 3H), 4,82 (s, 2H), 8,30 (s, 1H). Elemanalízis adatok a C6Hé NOSBr x HBr képletre: számított: C: 23,94, H: 2,34, N: 4,65%, mért: C: 23,71, H: 2,30, N: 4,51%. (C) 960 mg (3,19 mmól) 4-bróm-acetil-2-metil-tiazol-hidrobromid, 645 mg (3,19 mmól) l-(n-hexil-amidino)-tiokarbamid és 32 ml dimetil-formamid eledét négy órán keresztül 60 °C-on melegítjük. A lehűlt elegyet etil-éterrel hígítjuk és a csapadékot öszszegyűjtjük, 801 mg (52%) csaknem fehér port kapunk. Atkristályosítással 332 mg-ot (21%), melynek op.-ja 160—162 °C. Tömegspektrum (m/e): 323 (M+), 1 H-NMR (DMSO-d6) ppm (delta): 0,7-2,0 (m, 1ÍH), 2,75 (s, 3H), 3,43 (m, 2H), 7.60 (s, 1H), 7,98 (s, 1H), 8,55 (s. br, 2H), 8,90 (s, br, 1H). Elemanalízis adatok a Ci4H21N5S2 x 2HBr képletre: számított: C: 34,64, H: 4,78, N: 14,43%, mért: C: 34,26. H: 4,68, N: 14,28%. 7. Példa Gyomorsav antiszekrédós aktivitás A találmány szerinti vegyületeknek gyomorsav antiszekrédós aktivitását egy éjszakán át éheztetett ébrenlevő Heidenhain-zacskóval ellátott kutyákon határoztuk meg. Pentagastrint (Pentavolon-Ayerst) használtunk arra, hogy stimuláljuk a savtermelést, egy felületi láb-visszéTbe való folyamatos infúzióval előbb meghatározott olyan dózisok adagolásával, melyek közelítőleg a gyomorzacskóból való maximális savtermelést stimulálják. A pentagastrin infúzió kezdetét követően 30 perces intervallumokban összegyűjtjük a gyomomedvet és megmérjük 0,1 ml megközelítő pontossággal. Tíz gyűjtést veszünk mindegyik kutyára vonatkozóan egy kísérlet alatt. A savkoncentrádót úgy határozzuk meg, hogy 1,0 ml gyomomedvet pH= 7,4 értékig titrálunk 0,1 n nátrium-hidroxiddal, automatikus büretta és üveg elektródos pH-mérő (Radiometer) alkalmazásával. Gyógyszert, vagy velikulumot intravénásán, vagy orálisan adagolunk a pentagastrin infúzió kezdetét követően 90 perc múlva, 2 mg/kg dózisban, vagy kevesebbet. A gyomorsav antiszekrédós hatásokat úgy számítjuk ki, hogy összehasonlítjuk a gyógyszer beadás utáni legkisebb savtermelést közvetlenül a gyógyszer beadás előtti közepes savtermeléssel. A 2. Példa (lásd az 1. táblázatot) f, g, n és o termékei 2 mg/kg orális adagolás mellett legalább 24%-. kai inhibitálják a gyomor szekrédót. Az 1* Példa éc a 2a* b*, c, j, 1 és m Példa előnyös termékei a gyomor szekrédót legalább 64%-kal csökkentik ugyanolyan vagy még kisebb dózisnál. 0,1 mg/kg dózis esetén (intravénásán) az 1* Példa szerinti vegyület 58%-qs inhibídót mutat. *Dihidrobromid.só alakjában vizsgálva. 8. Példa Hisztamin-H2 antagonista aktivitás A találmány szerinti vegyületeknek hisztamin-Hj antagonista aktivitását a következő eljárással határoztuk meg: Tengerimalacokat egy, a fejükre mért ütéssel gyorsan megölünk, a szivet eltávolítjuk és a jobb szívpitvarokat szabaddá boncoljuk. A pitvarokat izometrikusan felfüggesztjük egy hőmérséklet-szabályozott (32° ± 2 °C) szövetfürdőbe (10 ml), amely oxigénezett (95% 02, 5% C02) Krebs-Henseleit puffert (pH= 7,4) tartalmaz és kb. egy órán át hagyjuk stabilizálódni, mialatt a szövetfürdőt többször át öblítjük. Az egyes triális összehúzódásokat egy jelátalakítóval követjük, mely egy kardiotachométerhez és egy Grass poligráf regisztrálóhoz van kötve. Miután egy dózis-válasz görbét kaptunk hisztaminra, a fürdőt, mely mindegyik pjtvart tartalmazza, többször átmossuk friss puffernd és a pitvarokat az alapszintre való visszaállás megtörtént, teszt vegyületeket adagolunk kiválasztott végső koncentrádókban és a hisztamin dózis-válaszidő görbét ismét meghatározzuk antagonista jelenlétében. Az eredményeket dózis-arányokban fejezzük ki, meghatározzuk a hisztamin koncentrádóicnak arányát, amely szükséges a maximális stimuiádó felének előidézéséhez antagonista jelenlétében és távollétében, és a H2-receptor antagonista látszólagos disszodádós állandóját: pAj-t. Az 1*. Példa és a 2. Példa szerinti a , b , c, f, g, j és 1 - o termékek (lásd az 1. táblázatot) mind legalább 6, 9 pA2 értéket aktnak. Az 1. Példa előnyös vegyületei és a 2. Példa a*, b*, f, j, 1, m és n termékei leg^ább 7,2 pA2 értéket adnak. Dihidrobromid só alakjában vizsgálva. 9. Példa ' Etanol által előidézett gyomorfekély csökkentése patkányokban A találmány szerinti termékek fekélyellenes aktivitását is meghatároztuk egy etanollal indukált patkány fekély kísérlettel. Ebben a vizsgálatban egy éjjelen át éheztetett hím patkányoknak gyógyszert (30 vagy 3 mg/kg) vagy vizet adunk be orálisan, 15 perccel 1,0 ml abszolút etanol dózis orális adagolása előtt. Egy órával az etanol adagolás után az álatokat (8/ csoport) leöljük és a gyomrukat megvizsgáljuk, sérülés szempontjából. Leölés után a hasukat felnyitjuk és egy reteszes hemosztátot helyezünk a gyomorkapuhoz. 6 ml 4%-os formaldehid oldatot injektálunk a gyomorba egy gyomor tápláló csővel és egy második reteszes hemosztáttal elzárjuk a nyelőcsövet. A gyomrot eltávolítjuk, felnyitjuk a nagyobb görbület mentén és megvizsgáljuk fekélyesedés szempontjából. 198.300 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 9